A csaj író. Tiniíró ráadásul, így várható valeset volt, hogy előbb-utóbb a kezembe kerül, mivel valamiféle beteges örömmel vonzódom ehhez a fajta irodalomhoz, akkor is, ha a legtöbbször az e-book széljegyzetén egymást érik a szarkasztikus megjegyzések :P

Ő követte el a Végzet ereklyéi sorozatot (Csontváros; Hamuváros; Üvegváros; Bukott angyalok városa; Elveszett lelkek városa; Mennyei tűz városa) és a Pokoli szerkezetek sorozatot (Az Angyal; A Herceg; A Hercegnő), ami az előző előtörténete tulajdonképpen.

A fő sorozat első négy kötetét, az előzmények első két kötetét olvastam eddig, és meglepő, pozitív csalódás volt. A Pokoli szerkezeteket kicsit gyengébbnek és kiforratlanabbnak tartom, pedig, ha jól értelmeztem, amit találtam, később kezdett íródni, mint maga a főszál. Vannak benne jó gondolatok, de amikor például belógnak inkognitóban a bálba, hogy bizonyítétokat keressenek a gonosz vámpír ellen, akkor az a terv, hogy Magnus Bane, a boszorkánymester, majd körbevezeti őket, hogy körülnézhessenek, ehhez képes rögtön eltűnnek egy titkos, rejtekszobában, ahol senki (!) nem járhatott már hosszú ideje, mert mindent vastag porréteg (!) borít! Elvileg csak dumálni ugranak be, de a főszereplő csávó körülnéz, és tök véletlen (!) az asztalon/fiókban - valami banális helyen - talál egy olyan papírt, amin pont (!) azoknak a szerkezetek vázlata van, amik után nyomoznak -.-"

Egyébként borzasztó sok benne a nyál, és rengeteget sírnak, illetve bizonygatják mennyire utálják egymást, de amúgy rohadt szerelmesek, és azt is nagyon sokszor bizonyítják. De ha túllendülünk a tini romantikán, akkor egész érdekes világ tárul fel előttünk, ahol a természetfeletti köztünk él, és a nephilimek (Raziel angyal teremtményei) fáradhatatlanul őrködnek a mondének (mi) biztonsága felett anélkül, hogy tudnánk róluk. Ami tetszik, hogy nem valami magasztos hősök, a szervezetükben rengeteg hiba, árulás és emberi kicsinyesség akasztja a gépezet mozgását.

Bele mert nyúlni a melegek témájába is, igaz csak finoman, élével bánik a dolognak, de a tudomásulvétel már fél siker az elfogadáshoz.

Jók a csatajelenetek, és ami igazán meglepett, hogy bár sok klisével dolgozik, sztereotíp szereplőkkel, mégis sikerült egy-két csavart belevenni a sztoriba, ami tényleg okozhatott meglepetést, hacsak az ember direkt nem úgy olvassa, hogy szándékosan megpróbál lelőni magának mnden poént előre.

Mivel én meló közben olvastam, éjjelete, így ehhez nem igazán volt agyam, szóval kellemesen elszórakoztatott és ébren is tartott, tehát a célt, amiért felütöttem, teljesítette.

Nem az a könyv, amiért kezemet törném, hogy megszerezzem, de ha valamiért pont sikerülne kifogni jó áron, fetenném a polcra a többi, lassan igen tekintélyes méretű, tini-gyűjteményem mellé, mert olyasmi, amit a saját kölyköm kezébe is odaadnék.

Történet: 4/5 - A sok klisé miatt, habár több helyen ügyesen elkente a széleit, hogy ne tűnjenek ki olyan élesen. Olvasmányos, gördülékeny sztori, a döccenőkkel együtt is.

Szereplők: 3+1/5 - A főszereplők miatt, mert azok a tipikus sztereotípiák, akik folyton nyávognak és nagyon hősök, de a mellékszereplők között akad nem egy, akivel érdemes kezdeni!

Tetszésindex: 4/5 - Nem fogom évente újraolvasni, de kiváncsi vagyok azokra a kötetekre, amiket még nem olvastam, és nem vágnám a fejéhez annak, aki meglepne velük ^^