Még mindig archív folytatás, de no para, hamarosan vége van XD

Az első idők itthon, némi alvászavar, és az a fránya kupleráj...

2008.02.02-03.

A tegnap éjszaka borzalmas volt. Meg előtte a délután is. Valami naon nem tetszett az Úrfinak és torka szakadtából üvöltött. Fél éjszakán át. Aztán a másik felében is. Csak ma délután felé birtam annyira megnyugtatni, h tudott egy kicsit aludni.

Mivel én nem, ezért, h hasznosan teljen az idő, összeraktam a bárszekrényt. Pont koppra! Így lett kiszámolva. Előbb utóbb majd csak készen lesz már a szoba, mármint rendbe lesz rakva. Mondjuk inkább utóbb...

Egyébként úgy rémlik, mintha páraknak valami gondja lett volna a mottóval... (megj: az akkori mottó ez volt: Nem baj, ha belelépek a kutyaszarba, mert legalább látom az eget. - saját kútfő) Miért? Gond van vele?

2008.02.04. (Hétfő)

Ma végre kipróbáltuk a babakocsit is. Hihetetlen. Ha az ember leteszi a kölyköt aludni az ágyba, akkor torka szakadtából bömböl, ha kirázod a lelkét egy babakocsival, békésen alszik. Ki érti ezt? Nah, mindegy. A lényeg, h a védőnőknél voltunk méreckedni. Mellettünk egy nagyobb gyerek ezt nem igazán díjazta, úgy üvöltött mint akit nyúznak. Detre kinyitotta a szemét, forgatta egy kicsit, h megvan a véleménye, majd visszaaludt. Fene a jó kis alvókáját! Ezt éjszkánként kéne intenzíven fejleszteni... Ma egyébként jó napja volt. Legalább kétszer végigcsulizott és megpróbált lepisilni is. Gondolom a fürdetést igyexett megbosszulni.

Egyébként hozzátenném, h marha nehéz úgy szerkeszteni egy oldalt, h valamit megcsinálsz, beigazítassz, majd amikor elmented, elmászik az egész és még véletlen se úgy néz ki, ahogy megtervezted. Ilyenkor robbanok. Látott már valaki főtt vámpírt??!

No. negyed óra múlva eszünk, aztán remélhetőleg "végigalusszuk" az éjszakát. Szép álom. De hinnem kell benne, h egyszer sikerül...

2008.02.05-07.

Mostanság mindig kissé lemaradok magamtól, azt hiszem. Nem tudom miért, talán a fáradtság teszi...  Már napok óta furi hangulatunk van. Néha alszunk, mint a tejbetök, néha meg indokolatlan sivalkodunk. Amikor facsargunk, az érthető, mert ki szeret lufiüzemmódban?... Erről a csavargásról jut eszembe! Úgy tekereg, h elkereszteltem gilisztának, de mivel az túl hosszú (mármint kimondani) ezért csak kukacnak becézem. Lehet, h qkacnak fogom írni, mert így előkelőbbnek néz ki...

Egyébként ma megen baromi jó napunk van. Esik az eső, nyálas minden, és Detre, h méltó lehessen az időjáráshoz, minden alkalommal megpróbálkozik, hátha sikerül lehánynia. Na jó, ennyire nem durva a helyzet. Csak csulizik. Nem csodálom, h nem aludt az utóbbi időben rendesen... Ha kicsit is frontérzékeny...

Ma elmarad valószínű a séta is, a fentebb említett okok miatt. Pedig az naon szeretve vagyon. Olyan jókat durmolunk, h még anyánk sem hiszi el, h mekkora hisztériát levágunk, ha késik a kaja... Na meg ha belekortyolunk a fürdővízbe, mint tegnap...

A gyermek két hangot bír kivállóan utánozni. A kedvencem, amikor csikorog. De komolyan! Mintha berozsdált volna alvás közben. A másik, amikor úgy "röhög", mint egy ló. Olykor ingerenciám támad megkínálni egy kockacukorral, esetleg sárgarépával. Remélem ezt nem az anyatej teszi. Lehet, h így jelentkezik a majdan benne élő természetbarát...

Asszem rájöttem, pontosabban most tudom először megfogalmazni, h mi a legnehezebb egy ilyen pici gyerek ellátásában. Nem a sok apró kellemetlenség, mint a szétrágcsált, vagy feszülő mell, a pelenkázás, a rúgkapáló kölyök megfürdetése... A legnehezebb, akkor szeretni, amikor éjjel enni kér. Más volt felébredni arra, h az öcsém felsír éjszaka, és találgatni, vagy fogadást kötni arra, h anyám mennyi idő alatt tudja megnyugtatni, és más, jaj nagyon más, felébredni és szolgálni... Kiszolgálni egy lényt, aki nem te vagy, de jobban rád van szorulva, mint te saját magadra. Ilyenkor nehéz a nappali aranyos csöppséget felismerni. Amikor az álomtól félájultan fogod a karodban, miközben szopizás közben néha néha elszundít, és áldod a sorsod, h olyan suliba vezérelt, ahol megtanították az Úrangyalát. Mert valamit tenned kell, ha nem akarsz elaludni és leejteni a karodban hol felbuzdulva evő, hol elpilledő kis szerető/szeretett csomagot...

2008.02.08-12.

Nos, az igazság az, h ezt a bekezdést egyszer már megszerkesztettem. De minő meglepetés, valami oknál fogva, nem tetszett a rendszernek és nem mentette el. Akkor én azt mondtam: "Menj a francba!" Én kérek elnézést a honlap nevében, de nem győzöm helyreigazítani. Mondom, előbb utóbb megőrülök!!

Most, h kidühöngtem magam, rájöttem a megoldásra is. Tök egyszerű. Bekezdésenként kell menteni...

Főleg az a baj, h baromi kevés dőm van. Aztán ha végre beszerencsétlenkedem a komplett szöveget és nem menti el... Na jó! Ugorjunk. Annyira sikerált helyrevágnom a szobámat, h most már nem csak a kanapéig lehet eljutni, de le is tudsz ülni rá. Sőt! Az asztal is használható... "Alig hittük, h ez is eljöhet még..."

A pici miatt viszont kicsit aggódom. Sokat nyüszög mostanában, látszólag teljesen indokolatlan. Meg néha mintha melegebbnek érezném... Remélem, nagyon remélem, h nem bujkál benne valami. Főleg mert szörcsög is néha. Hallom, h tele az orra. Ajajj. "Álmatlan éjszakák..." Pedig a tegnap estét olyan rendesen végigaludtuk...

2008.02.13-18.

Huh. Túl vagyunk kb 2 napnyi masszív hisztizésen. Épp ideje, h szegénykém most tud egy picit aludni. Nem volt semmi. A poén viszont mégis csak az, h napközben óbégat a Drága. Éjszaka viszonylag nyugisan alszik 4-6 órákat.

Valami örömtelibb bejegyzés; ma vagyunk 1 egész db hónaposak!!

Tegnap is volt némi időm éjszaka, így megcsináltam Detre iwiw adatlapját is. Mielőtt bárki megjegyezné, h némileg hiányos (ld.-pontosabban pont nem ld.-képek)

2008.02.19-20.

A hiszti nem múlik, csak átalakul... hisztériává. Van ez így. De, h magyarázza el az ember alig 1 hónapos gyermekének, h anyuci aludni szeretne? A fürdést, kajálást, társasági életet, a honlapszerkesztését... stb...már meg sem említeném. Végtére is minek az?! A poént félretéve, csoda, h eddig bírtam és az még nagyobb, h még mindig nem készültem ki teljesen. Van valami ebben az anyai ösztönök-dumában...

Mivel a múltkor, a már fent említett hiszti miatt, nem tudtunk eljutni a védőnőkhöz, ezért megmértük a kölyköt itthon konyhamérleggel. A lényeg a lényeg: 6 cm-t nőttünk egy hónap alatt és 2150 gr-ot. Tehát a mérleg: 56 cm és 5350 gr (a gyengébb matekosok kedvéért:)

Ha már ilyen "sok" időm van, akkor gyorsan elregélem, h csináltam a kis Szívózónak iwiw adatlapot és felraktam néhány képet. Aki lusta átlépni oda, annak megsúgom, h ide is feltettem őket a Tálalóba. Továbbá megemlíteném, h új szavazást indítok a képekről. (egyébként azért is, h a névvel kapcsoladban az én verzóm maradjon nyerő helyzetben:)

2008.02.21. (Csütörtök)

Végre. Erre vártam. Nagy nehezen találtam egy olyn könyvesboltot, ahol akciós az a könyv, amire éppen most vadászok. Mondanom sem kell, h vámpíros... A lényeg, h "Végre. Most, h végre látom..." Na jó, azért nem kattanok be. Annyira.

Ma voltunk sétálni. Tartoztunk az ördögnek jó pár úttal. A banknál annyian álltak sorba, h nem vállaltam be a kölyökkel, mert amíg fut a kocsi... de ha nem!! Szóval inkább hagytam a fenébe. Kerültünk egyet a védőnők fele is. Elmesélném, h fogadás csak 9-10-ig, vagy 12-13-ig van. Na már most; Qkac, ha rendesen eszik, akkor 9-kor, és minő meglepő 12-kor eszik. Szerintem sok gyerek van így ezzel. Pedig muszáj lenne elővakarnom őket, h felírjanak valami görcsoldót, mert néha úgy néz ki, azért szükség lenne rá.

2008.02.22-29.

Minő régen nem írtam ide! Erre valószínűleg igazolást csak a gyermek adhat, aki, ha unatkozik épp, akkor felhívja magára a figyelmet. Ordít. Torka szakadtából. Van ez így. A problem csak annyi, h naon élénkek vagyunk, oszt másfél hónaposan szinte egész nap játszanánk. Ez nem abnormális?!