Tegnap délután tudtam csak meg. Talán ezért is megrázóbb az egész, mert olyan furcsa, annyira hihetetlen. Jóban voltunk, elég sok üzenetet váltottunk, kedveltük egymást és szivesen olvastuk azt, amit összehoztunk.

Most pedig ott áll ey kötegnyi alkotása, befejezetlenül. Mintha csak a frissítésre várna...

Minden írónak, főleg az online-oknak vannak időszakok az életében, amikor eltűnik és a többiek ezt tudomásul veszik. Aztán kisebb-nagyobb szünet után visszatér és ott folytatjuk, ahol abbamaradt. Talán ezért is nem tűnt fel. Meg Merin is régen jártam.

Olyan befejezetlen az egész. A történeteid, az életed, az ismerettségünk és mindezek ellenére, mégsem lesz folytatás.

Tavaly decemberben és még csak nem is sejtettem.

Nem hittem volna
Nem hittem volna
Hogy emlékeznem kéne az utolsó szóra
Hogy az az utolsó óra

Nem hittem volna
Hogy szűkre szabott az idő
A még hiányzó több ezer szóra

Mondanom kellett volna
Mennyire becsüllek
Vagy legalább annyit:
Köszönöm, hogy ismerhettelek!

Mostanra csak egy megkésett örök ígéret
Marad hogy nem feledünk téged, Lylthia

Nyugodj békében!