Csitt! Senki nem röhög!

Az a vicces a melóhelyemben, hogy ugye mondtam már, régen az volt a kultúrház. Hiába hatalmas a hodály, egész jó az akusztikája.
Így történhet meg, hogy három teremmel arrébb hallottam, mit beszélnek rólam ^^

Az volt a nagy téma, hogy én nem beszélek elég sokat. Mert ugye a kereskedelmi alapelv "beszéld rojtosra a szád".
Ez nem is rossz, sőt, kiváló hozzáállás.

Csak közben rájöttem, a felnőttek mindig ott "rontják el" effektíve a fiatalokhoz való közeledést, hogy abban a tudatban élnek, nekik ott a sok évnyi tapasztalat a hátuk mögött, ők csak jót akarnak.
Nahmármost. Igazuk van! Mert rengeteg dolgot lehet tanulni, ellesni olyantól, aki évek, évtizedek alatt kitapasztalt már valamit.

De!

Attól, hogy fiatal vagyok, már mögöttem is ott áll pár kurta év! Nem vagyok tévedhetetlen, de tapasztalatom, ha még olyan kevés is, nekem is akad! És ki mondta, hogy az én elgondolásom nem lehet jó?

Mert én a megérzéseimre szoktam inkább hagyatkozni, ritkán hagynak cserben.

Ha bejön a vásárló, elég nagy eséllyel saccolom meg, mennyi lóvé lehet nála. Nem tudom, szerintem ez valahogy látszik az embereken. Szóval olyan arcot minek zaklassak, akiről első bekkre is látom, hogy nem fog venni semmit, mert csak "nézelődik"?
Meg vannak azok, akik kifejezetten rühellik, amikor segíteni akarsz nekik, ezeket is jobb békén hagyni, különben inkább kimennek és nem visznek semmit.

Persze van, hogy én is benézem, mert mint mondtam, nem vagyok sem tévedhetetlen, sem annyira gyakorlott.
Csak ugye szerencsétlen kínai, aki alig ért magyarul, csak azt látja, hogy beszélek, vagy kussolok. Ehh..

Viszont a Jóisten mindent elrendez, nekem is igazságot szolgáltatott, amikor bejött a nő farmert venni...

És kiment kettővel, plusz egy pulóver, egy köteg zokni magának, a férjének, plusz a többi fehérnemű... több, mint 8ezer ft-ot hagyott ott, ami ilyen kis helyen (mm a város itt) rohadt jó vásárnak számít!

Meg ugye bejön csávókám a feleségével, akinek egy farmer megvásárlása volt előirányozva, ami nem lehetett drágább, mint 3ezer, mire adtam nekik kettőt ^^
Aztán a csávó még meg is dicsér a főnöknek, hogy milyen jó kommunikatív, beszédes ember vagyok XD

Szóval mindebből nem az a tanulság, hogy én vagyok a király, a többiek a hülyék (dedede! XD), hanem az, hogy vannak módszerek. egyiknek az, másiknak az jön be. Kettőnk közt pedig csak az a különbség, hogy én hajlandó vagyok tanulni az okosabbtól és a tapasztaltabbtól, míg fordítva el nem tudná képzelni -._"
Szal marad a vásárlók zaklatása, hogy lássák, dolgozom én -.-"

xXx

A kölyök meg tegnap olyan édes volt XD

Azt mondta, szó szerint idézem:
"Elveszettem a legjobb barátomat."

Először sírvaröhögtem, aztán, amikor szóhoz jutottam és megkérdeztem, hogy mivan, akkor kiderült, hogy Lacika baba hazament az anyukájával ^^
Megnyugtattam, hogy holnap megint jön, így béke lett, de ez a szöveg! :")

Mint a múltkorjában is.

Azóta, hogy megpróbálta alig egy évesen kimondani, hogy parapetrács, és lett belőle papapapács, nem röhögtem olyan jót!

Ugye elég rossz volt az utóbbi időben, mert nagyban éli a dackorszakát. Be is lett fenyítve, hogy a krampusz majd hozza a giga-virgácsot.
Mire mondták neki, hogy 'nah, addig még van lehetősége jónak lenni'

A gyerek halál komoly fejjel fekszik az ágyon, hallgatva az okos szót (lefekvéshez készülődtünk), majd ezt válaszolta.

"Van lehetőségem, de nincs reményem."

Percekig nem bírt senki megszólalni a röhögéstől :"D fogalmam sincs honnan szedte a szöveget, de nagyon ütős volt XD

xXx

Viszont megdicsért minket a bölcsis néni ^^
Hogy tök rövid idő alatt, mekkora javulást értünk el a kölyökkel, akivel ezen a héten nagyságrendekkel kevesebb gond volt *.*
*büszke*

((mondjuk nem nehéz, ahhoz képest, hogy múlthéten sikerült fellöknie egy anyukát, akinek megrepedt a szája o.O okés, hogy a t. anyuka is olyan volt, amilyen és a többi szülőnek, meg a nevelőnek  is meg van a véleménye, de azért mégis csak durva, meg ciki helyzet))

De most szinte végig, egész jók voltunk, ez a fő ^^

xXx

Most pedig megyek plakátszöveget gyártani ^^