Hangulatember. Van, amikor a világvégére tudna menekülni, főleg az emberektől, de van, amikor még ő keresi a társaságukat. Na jó, ez a ritkább eset. A drága mi tagadás elég antiszoc tud lenni, de nem vészes. Jól nevelt, nem harap – ha nem kötekedsz vele - és még szobatiszta is, bármilyen alakot is vegyen fel.

Emberek nevelték, nem túl nagy örömére. Korcsnak tartották, mivel mi másnak lehet nevezni egy olyan gyereket, akinek néha patkányfarka, máskor meg oroszlánsörénye nő. De szerencsére hamar meg tanulta uralni képességét és már nem csinál ilyeneket. El tudja különíteni, hogy mikor állat és mikor ember. Nagyon ritkán keveri a kettőt a gyerekkori traumák miatt, bár ezt nem valja be.

Tizennyolc évesen szökött meg mostoha szüleitől, hogy megtalálja az igaziakat, akik később kiderült, hogy már elpusztultak. Lecsapták őket, amikor légyformában kémkedtek… igazi tragikus végük lett.

Így viszont életcél nélkül és erősen gyanús, hogy örök élettel, teng-leng a világban. A várkastélyra is így talált rá, ami igazán hívogatónak tűnt számára, ezért jobb híján úgy döntött beköltözik ő is, míg meg nem világosodik életcéljáról.

KastélySzálló [8-as szoba]