Frissítés

2012.02.26. 22:37 Arleyn

Evariszt ellebeg, es en igyekszem megrazni a fejem, hogy kevesbe jusson eszebe ennek a felnotas seprulovagnak gyengeseget eszlelni rajtam. Kulonben egy pillanat es a belulrol kibelelo, olykor nedves gezzel leszek szives megfojtani, amig ki nem feheredik a tetovalt segge hogy kepkeretbe feszithessem a kis szivecskejet. - Ismet kettesben kiralynom, - szolal meg fennkolt hangon, de legalabb kevesbe idegesiton. Legalabb kiszamithato. - Szoval, hol is hagytuk abba? Hirtelen visszazokkenek a sajat gondolatmenetembe, eszembe jut az osszes dolog ami fel perccel ezelott aranyos vigyort csalt az arcomra. Iiiiiigen. Hasznalni foglak Flex. - Talan a kulonleges tusfurdod volt, ami utoljara megragadta a figyelmem. O, es meseltek nekem egyet s mast a pokocskak a nem is olyan torekeny ulepedrol. Nem firtatom, de van magiad. Nem is akar milyen. Mar csak az a kerdes, hajlando vagy-e egy urno rendelkezesere bocsajtani, vagy az urno bocsasson teged valaki mas rendelkezesere? Nem fenyegetes, egyaltalan nem. A valaszok elhanyagolhatok. Profitalni akarok.

2012.02.26. 21:25 Flex Mongrel (gondnok)

Evariszt belibegése megzavar egy pillanatra, de most valahogy nem érzem hogy komolyabban kellene vennem a jelenlétét. Ő se foglalkozik velem. Csontinak hoz ajándékot. Eleinte felhőtlenül vidámnak tűnik a kis gézes, de aztán egy pillanatra lelohad a mosolya. Furcsa dolog ez Csontival. Teljesen be van tekerve az arca, mégis pontosan meg tudom mondani milyen grimaszok vonulnak át rajta. Sokszor jobban mint azoknál akikét látom is. Talán a hely teszi. Ráhangolódtam a kastélyra, ő pedig már hosszú ideje része ennek a helynek. Nem tudom mennyi idő kéne, hogy ezek a falak velem is ilyen bizalmasan bánjanak mint vele,  érzem hogy közös titkaik vannak a kövekkel, talán pletykálnak is rólunk olykor... Ahogy Evariszt elmegy, még mindig valahogy el van kámpicsorodva. - Ismét kettesben királynőm. Szóval hol is hagytuk abba? - tudakolom pimaszul. Zavar hogy szomorú. Inkább legyen elfoglalva azzal hogy engem utál, eltereli a figyelmét arról hogy saját magával tegye.

2012.02.26. 17:20 Evariszt Clode

Látom hogy meghatódik, majd átszellemülve csillog a szeme. Ez engem is meghat. Aztán persze amint a sütiért nyúl, már nincs annyira jó kedve, de illedelmesen megköszöni nekem. Hírtelen egészen elérzékenyűltem, és már majdnem mondtam neki hogy sajnálom ha emlékeztettem régi mivoltára, mert valójában az volt a célom, hogy a régi ízeket hozzam vissza neki. De aztán csak becsukom a szám, amit szólásra nyitva felejtettem. A széttépett papír engem is sokmindenre emlékeztet. Ahogy boldogan tépem szét a barna csomagolópapírba bugyolált ajándékomat. Életem első francia porcelánbabája. És a szüleim büszke arca, hogy megvehették ezt nekem! Megrázom a fejem, és emlékeztetem magam rá, hogy senki jelenlétében nem engedhetem meg ezt magamnak. Még ha Valentin nap is van. Bár Arleynt nagyon közel érzem magamhoz, talán mert öregebb még nálam is, de nem vagyunk kettesben. -Nagyon szivesen! Élvezd az ízeket! -mondom mosolyogva, és remélve hogy érti a célzást. Jobb ha nem elékezik a rossz, csak a jó dolgokra. Azokból kevesebb van mindíg, ezért érdemes őket jól elraktározni, és ha alkalom nyílik rá, élvezni az emlékeket. Egy fejbólintással kedveskedek még felé, aztán elsuhanok a medence helyiségéből. Jobb ha kicsit kiszellőztetem a fejem. Büszke voltam magamra, mert örömet okoztam valakinek. /Evariszt csámborog valahol a kastélyban/

2012.02.26. 12:36 Arleyn

Flex a megérkezésemet szkeptikus vállrándítással nyugtázza, bár a szemével kutat valamit. Miért jöttem? Megtudja. - Ajánlat? Az agyam akarod kiszívni? Azonkívül bármit meghallgatok. Kínosan kíváncsi természet vagyok. A kínossal egyetértek, akarom mondani, de belibeg a magányos vámpírlány, kezében zörgős, piros papírba csomagolt ajándékkal. -Bocsánat hogy megzavarom a beszélgetést! - szólal meg szárazon Flex felé tekintve. Nini, Flex barátom, te mindenkinek az agyára mész? Vajon miért utál meg téged minden élő és holt? Vagy vámpír és holt... Nyílt mosollyal felém fordul, és bennem már ott is van az ösztön, hogy gyerekes mosollyal a kezem nyújtsam a csomag felé, de illetlenség volna. -Szeretnék neked boldog Valentin napot kívánni, ezzel a gyümölcstortával. Úgy gondoltam, mivel egyiptomi vagy, biztosan örülnél, egy kis hagyományos, mézzel készült tésztának, megpakolva fügével, datojával, és szőlővel, amik abban az időben legalább olyan nagy dolognak számítottak, mint ma egy jégszobor, amiből alkohol csordogál. Jó, persze, tudtam, hogy én is kapni fogok valamit, mégsem lehet letörölni a meglepett vigyort az arcomról és egy heves köszönöm közben tépem miszlikjeire a papírt. A cukrozott gyümölcsök illata egészen elbódít... hány éve nem ettem ilyet? Hány éve nem ettem? A vörös szőtteseken apró szemű datolyák izzadnak a cukorban, egy kofa kiabál, napcsókolta lányok forognak a kosarakkal a királynő menete előtt... vegyen felség, tessék felség... és én kinyújtom a kezem... Visszarévülök, és meglátom szakadt gézcsíkokba tekert, csontos ujjaimat. Csalódottan és zavartan húzom vissza a kezem. - Nagyon köszönöm, Evariszt - mormogom ahogy próbálom visszazökkenteni magam.

2012.02.25. 21:31 Evariszt Clode

/a konyhából, óvatosan lavírozva egy selyempapírba csomagolt gyümölcstortával/ Mielőtt elértem volna az ajtót, már éreztem a gondnok és Arleyn illatát/szagát. Nem sok kedvem volt most a gondnokkal találkozni. Nem mintha félnivalóm lenne tőle. Ha megölne, azzal is sziveséget tenne. De sajnos a vámpírokat nem olyan könnyű megölni. Viszont, én most Arleynt kerestem. Az ősi hagyományok és hozzávalók alapján készített füge, datoja és szőlőtortámat szerettem volna átadni neki, piros selyempapírba csomagolva. Ha már a torta nem olyan különleges, legyen az a körítés. Nem én lennék, ha nem piros selyempapírba csomagolom, ezt elismerem magamnak, mielőtt belépek a bejáraton. Aztán lassú és ruganyos léptekkel megközelítem a jakudzzit, amiben a gondnok is található... -Bocsánat hogy megzavarom a beszélgetést! -mondtam kissé szárazon, amjd mosolyogva fordultam Arleyn felé. -Szeretnék neked boldog Valentin napot kívánni, ezzel a gyümölcstortával. Úgy gondoltam, mivel egyiptomi vagy, biztosan örülnél, egy kis hagyományos, mézzel készült tésztának, megpakolva fügével, datojával, és szőlővel, amik abban az időben legalább olyan nagy dolognak számítottak, mint ma egy jégszobor, amiből alkohol csordogál. -mondom kis fejhajtással, majd szeretettel telt arccal nyújtom felé, a tortát, abban bízva, hogy elnyeri a tetszését.

2012.02.25. 20:17 Flex Mongrel (gondnok)

Ide folydogál... még mindig nem tudom hogy a fenébe csinálhatja.  - Ebben a kastélyban nincsenek magánórák. Legalábbis még nem láttam rá bizonyítékot. Megvonom a vállam és felé fordulok. Homok illatú. Úgy fest a kis illatorító amit a nyakába akasztottam semmire nem volt jó. Hanem, hát nem. Ez legyen a legnagyobb bajom. - Ajánlat? Az agyam akarod kiszívni? Azonkívül bármit meghallgatok. Kínosan kíváncsi természet vagyok.

2012.02.25. 14:06 Arleyn

Lassan atfolyok a medencek fele, kovetve az illatokat es a le nem rendezett konfliktus erzesenek athato esseznciajat. - Ismet ezen a szent helyen, kispofam? - vigyorgom ra az epp relaxalni probalo gondnokra, aki nyilvan azt gondolta kienged a sok felhajtas utan ami korulotte folyt. A borebol a hazigazda illatan kivul mintha valami mas is aradna egy percre, de a zubogo viz gyorsan kimossa az erzeseim kozul. - Remelem nem zavartam meg a kis maganoraidat. Ajanlatom van a szamodra. - Es ordogien vigyorgok hozza hogy vagy megkeseritem egy picit a nyugalmat vagy segit nekem. Az utobbi lesz. Mindig az utobbi. Felszegen elhuzom a hianyzo vallizuletemre a gyolcsot.

2012.02.24. 19:39 Flex Mongrel (gondnok)

Ez a torta valami isteni... főleg miután sikerült leaplikálnom az arcomról a csokigolyókat is. Leteszem a cuccaimat, majd egy alapos nyalakodás után tisztességesen lezuhanyozom. Pár perc és már a jakuzzyban áztatom magam.

2012.02.02. 00:20 Arleyn

Azt hiszem, nem jo dolog beleszolni ket vampir emberen valo civakodasaba, de azert megfeszultek a szalagjaim hogy felugorjak. Nem feltem a gazdanat, tud vigyazni magara: egy ilyen novampir aligha tudna artani neki. Fiatalabb, tapasztalatlanabb vampirkent ugy recsegtette ellensegei nyakat a labaval, mintha csak szaraz falevelee lepett volna; hanem a ver. A ver bizony sokkal komolyabb dolog, bar a leg onmegtartoztatobb es udvariasabb vampir mind kozul, s energiat inkabb iszik, semmint artatlanok nyakabol szurcsoljon szivoszallal, azert megkiserteni a sorsot es feladni mindenet egyszerre volt bator es vakmero. Nem azt mondom hogy ott hagytam volna Flexet, de sem neki sem a nonek nem tett jot ez a kis kozjatek. Talan egy kicsit jobban kell figyelnem. A kastely ma ejjel eber lesz, kinyittatom ujra a szobak ezer szemeit. /elcsoszog

2012.01.30. 16:01 Evariszt Clode

- Evariszt, hagyd ezt abba! Elrántják a kezem. Pedig mennyire akartam harapni!  Igaz, a csuklóm nincs túl jó állapotban, pedig nem tudtam sokáig harapni, viszont beladtam apait, anyait ebbe a harapásba. Kicsivel jobb volt már. A hideg kéz, ami a csuklóm alá fonódott, lehűtötte a harapásom miatt érzett fájdalmat. Aztán már Flex lépteit sem hallottam. Innentől már jó vagyok, érzem. - Kelj fel és gyere utánam! Nem lesz semmi baj. Csak néhány lépés, ezerszer megtetted már. Csak koncentrálj a hangomra, és a lépteidre. Hallod, hogyan koppannak? Igaziak! Haladsz az úton és nem térsz le róla! Lord szólt hozzám, de hírtelen bevillant Louis hagja is. 200 évvel ez előtt ő mondott hasonló dolgokat nekem, amivel kirántott az éhségből. -Louis! -Kiáltom, de tudom hogy nincs itt. Mégis a gondolat hogy velem van, felrántott, mintha zsinóron mozgatnának. De nem Louis szorította a csuklóm, és nem ő tette meg értem ezt a gesztust, hanem Lord. Ránéztem, és kissé megkönnyebbűltem. Tudtam hogy a látásom kitisztúlt, ismét zöld szemeim vannak. -Minden rendben van! Megyek. -mondtam nyugodt hangon. Bár máskor nem tűrném hogy ronygybabaként rángassanak, hagytam, hadd húzzon át a konyhába. Lekötelezettje vagyok.... / Remegő lábakkal hagyja, hogy átkisérjék a konyhába./

2012.01.30. 15:46 a Lord

- Evariszt, hagyd ezt abba! - szólok hozzá szelíd, de parancsoló hangon, miközben elhúzom a csuklóját, és erősen tartom, hogy ne bírja újra maga felé rántani. Most, hogy Flex eltűnt, már a kiváltó ok is megszűnt, tehát tudom, hogy képes leszek hatni rá, ha elég határozott vagyok. - Kelj fel, és elkísérlek a konyhába, egyáltalán nicnsne messze! - Eszmeben sincsen egyedül hagyni most őt. Részben, mert tudom min megy át, és akarom hogy tudja, nincs egyedül a harcban. Más okból pedig, mert nem tudhatom mennyire feszült a határ, és nem szeretném, ha a gondnok nyomába eredne egy óvatlan pillanatban. Egy pillanatra bevillan, ahogyan Flex parancsára a nyél helybe érkezett, és leterítette a megvadulóban lévő vámpírt... Érdekes fejlemény, erről az aprócska kis képességéről, amit elfelejtett megemlíteni,még el kell majd beszégetnünk. Egy másik alkalommal, most a figyelmememet inkább Evarisztra öszpontosítom. Remélem a kezem elég hideg ahhoz, hogy visszarántsa a realitásba, vagy legalább ne engedje addig elszállni, amíg vérhez nem jut. - Kelj fel - ismétlem meg - és gyere utánam! Nem lesz semmi baj. Csak néhány lépés, ezerszer megtetted már - utalok átvitt értelemben a küzdelmére is, amiben eddig mindig győzedelmeskedett. Nem most fog elbukni, nem itt. Nem, ha rajtam múlik! - Csak koncentrálj a hangomra, és a lépteidre. Hallod, hogyan koppannak? Igaziak! Haladsz az úton és nem térsz le róla! //Evarisztot a csuklójánál fogva megpróbálja elvezetni. Ha a vámpírnő hajlik rá, akkor a konyhába mennek mindketten ^^ itt csak Arleyn marad ^^//

2012.01.30. 15:26 Evariszt Clode

Megdelejez a gondolat, így nem igen veszek tudomást a szemem színéről. Pedig kellett volna. Hiszen ezzel megijesztem Flexet, de annyira megszoktam hogy magányosan élek, hogy eszemben sem volt elnyomni amit érzek, megfeledkezdtem róla, hogy most mások is látnak. Hírtelen történt az egész, de tökéletesen tudatában voltam az egésznek. Valahonnan mintha Lord hangját hallottam volna, és a következő pillanatban a földön feküdtem. Lesöpörtem magamról a seprűnyelet, de nem mozdultam a földről. Próbáltam összeszedni a gondolataim. Istenem mit tettem? Mire készülök? Még mindíg hallom Flex ziháló lélegzetvételét, ahogy szaglik a félelemtől. És hallom a lépteit a fejemben, ahogy szalad a szobájába. És ez felizgat. Basszus! 100 éve nem volt ilyen erős rohamom, és azt hittem, már nem is lesz. Nem kellett volna ennyire elengednem magam! -Hozz... olyan palackozott vért... kérlek. -mondom rekedtes, elvált hangon Lordnak, akinek a jelenlétét csak érzem, de nem látom. Ha nem lennék "vega" ,most tökéletesen kiélesedtek volna az ösztöneim, de mivel 200 éve nem iszom embervért, igencsak elgyengít ez az állapot. Hiszen küzdök ellene. Nem tudhattam, hogy hoz-e vért, így fogtam a csuklóm, és belaharptam. Nem azért hogy igyak a saját mérgemből, hanem hogy levezessem a feszültséget.

2012.01.30. 11:12 Flex Mongrel (gondnok)

Nem kell mondania érzem ahogy a másik energiái központosulni kezdenek, szinte látom a vérszomját ahogy kúszik fel a torkába. Talán a vízbefúlás lehetősége kavart meg annyira, hogy elfelejtkeztem róla milyen veszélyeket is hordoz ennyire közel lenni két vagy akár egy vérszívóhoz is. Mikor legutóbb ilyen távolságból láttam vérzavaros vörös szemeket, majdnem letépték a fejem. Felépülésem után írtam egy dalt a carotis artériámhoz. Valószínűleg ezért kellett még egy hetet a pszichiátrián is eltöltenem. A védekező reakcióm azonnal beindul. - Seprű! A kis takarító segédlet azonnal átrepül az öltözőből, gyantástégelyt és egy fél polcot leborítva, de megérkezik és a hátára csapja a kövön Evariszt. A varázslat addig tart amíg a helyiségben vagyok, de tulajdonképpen csak a meglepetés erelye az ami ad pár másodpercet a menekülésre. Vasgerendákat vagy fél fákat szoktam vámpírok leszorítására használni. Az elég időt ad hogy amíg vergődik fölé álljak és a szívébe szúrjak egy karót. De ez... mintha hurkapárcikával nyomnám a földhöz. Szóval ahogy Lord mondta... Uzsgyi! Majd később elnézést kérek, monst nemigen van rá érkezésem. // Flex a C toronyba rohan//

2012.01.29. 23:45 a Lord

Miközben nekem feszült, az járt a fejemeben, hogy miért hiszi azt, hogy nekem levegőre lenne szükségem? de most komoylan. Több, mint száz éve nincs, vagy lemaradtam volna valmiről? Aztán elfilóztam a "szakbarbár" jellemzésemen is. Megsértődhetnék, hiszen elvileg megmentetem az életét, vagy mi a fene, ehelyett itt kritzál. De nem teszem, mert még halványan rémlik, hogy az embereknek furcsa reakcióik vannak, amikor halálközeli az élmény. Próbáltam elvonni a figyelmemet az ajkairól, amik a nyomás hatására egyre csak lüktettek a számon. A fogaimtól mindössze a saját szám széle választotta el őket. Ha egy picit szétnyitom a szám, a nyelve bekűszik közéjük, és.... A tarkómat szorító keze gyerekjáték volt lerázni. Testi erőben nem ellenfél egy ember. Hátrébb húzódom, és így végre rendes rálátást kapok Evarisztre, pontosabban a vörösbe váltó szemére is. - Flex - suttogom, nagyon halkan - szerintem fuss! Most - nyomatékosítom, mielőtt ellenkezni támadna kedve. Közben sebesen pörög az agyam, hogy vajon mivel lennék képes megnyugatni egy felizgatott, éhes vámpírt?

2012.01.29. 23:31 Evariszt Clode

Míg én a feltörő vérszomjammal és a szex gondolatával küzdöttem, rá kellett hogy jöjjek, ez Lordra is igaz. Ez a tény peig nem hogy csitítana, hanem inkább feltüzeli a vágyam. -Az istenit neki! -morgom a bajszom alatt lángoló szemekkel. Így legyek erős? Hosszú évek önmegtartóztatása után, ha egyszerre két lény is vonz, és ráadásúl abból egy szintén vámpír. Bár Flex nem igen fogta még fel mi is történik körülötte valójában, mert még csak az imént tért vissza a tudata. Igencsak meglepődtem felháborodásán, és azon, ahogy hírtelen lekapta Lordot. Csak arra tudtam gondolni, én is akarok kapi ebből egy kis részt magamnak. De a gondolatot most nem követte tett. Mindennek megvan, a maga ideje. Én sokkal inkább hagyatkozom a vámpír ösztöneimre, így szivem szerint beleharaptam volna Flex csuklójába. Éppen csak annyira, hogy a kiserkenő vérrel csillapítsam a vágyaim. De most még ura voltam magamnak. Önkéntelenül is megszorítottam Lord vállát, miközben ők összetapadtak. Szemérmetlenül közel toltam a képem, mint aki valami szépséghibát keres, a másik arcán. De valójában minden mozzanatot memorizáltam, ahelyett hogy cselekedtem volna. Hiszen ki tudja, mennyire hoznám rá a frászt szegény Flexre. Gyanítottam hogy piros már a szemem.

2012.01.29. 23:16 Flex Mongrel (gondnok)

- Jól? Bazd meg orr... - két lihegés közt megállapítom hogy rohadtul szabályosan csinálta, és hülyeséget pofázok, mert nem hamupipőkét csókolgatta a herceg. Herceg? Oh atyám! - Jól. Remekül. Tényleg. Evariszt a fülembe búg, valami tehetségről, nekem meg zúg a fülem. - Frászt tehetséges! - prüszkölök-  Szakbarbár - nyerem vissza az önuralmam a türőm felett. - Egy profinak elegánsabban is menne! Azzal megragadom házigazdám tarkóját és az ajkaira tapasztom a sajátom. Nagylevegő éééééééssssssss Hölgyeim és Uraim! "Így csináljunk vámpírból gömbhalat" című műsorunk korlátozott adását láthatják

2012.01.29. 22:36 a Lord

Szerencsére Evariszt aktivizálja magát, így a magyarázkodás részét szépen elintézi addig, amíg én magpróbálok túljutni a sokkon, hogy egy ember orrába fújkáltam épp az imént. Kicsit megborzongok. Csak én vagyok vajon hülye, vagy ez tényleg majdnem intimebb, mitnha simán lesmároltam volna? Kicsit távolabbról figyelem, ahogyan végigtaperolja a nyakát, miközben az ádámcsutkája fel-le mozog az ideges, ziháló, levegőkapkodás miatt. Én is nyelek két nagyot. Meg is sértődhetnék a dolgon, de jobban leköt, hogy ne okozzak neki tényleges indokot, hogy tovább simogathassa a nyakát. A keze vonzza a szemem, ahogyan az is fel-le jár. Érzéki, ahogyan óvatosan körbetapintja a hosszú, férfiasan kecses nyak vonalát, megérintve a puha, meleg, bársonyos bőrt... Visszarántom magam a jelenbe, ebben sokat segít Evariszt hűvös keze a vállamon. Fogalmam sincs ki mit mondott az elmúlt néhány percebn, vagy mi történt, így csak próbálok fókuszálni. - Jól vagy? - kérdezem meg végül, reszelős hangon.

2012.01.29. 22:25 Evariszt Clode

Látom hogy Lord hezitál, de aztán elszánja magát a lépésre, hsizen azért minden perc számít egy embernél. Abban a pillanatban hogy összeér a szájuk, arcomon kaján vigyor terül szét, olyasmit engedek szabadjára, amitől felforrna bennem a vér, ha még lenne bennem igazi. Egészen felfűt a látvány, de ez nem az a pillanat, amiben illő lenne kinyilatkoztatnom amit gondolok. -Aztakurva! -kiált fel Flex, én pedig egy szempillantás alatt odasiklom Lord mellé, mielőtt elhagyná a száját, az utolsó betű is. - Fel... felvilágosítana valaki mi a fene történt? Hamupipőke lettem? -kérdezi, láthatólag eléggé ideges lett, pedig most mentették meg az életét. És igen, nem ettek belőle. Gondoltam bosszankodva magamban, hiszen annyira emberi és annyira őszinte volt, ahogy a nyakához kapott. Közelebb hajoltam hozzá, majd nyugtató, mély búgon hangon közöltem vele: -Minden rendben van. Lord megmentette az életedet. Érzed? -kérdezem, és a mellkasára teszem a kezem. Nem kellet volna. Az izgalom még bennem volt az iménti látvány miatt, így kissé rágerjedtem a vére zúgására a fülemben. Nyeltem egy nagyot, aztán elvettem a kezem, és inkább áttettem Lord vállára. -Igazán tehetségesen mentessz. -mondtam átható pillantással.

2012.01.29. 22:09 Flex Mongrel (gondnok)

Ez az izé... dohos... öhm... miért érzem úgy hogy valami nincs rendben? Pedig szépet álmodtam.  Hableány voltam egy csodás melegvízű forrásban. Buborékok úsztak körülöttem és minden csodálatosan pezsgett. Aztán jött két ember és kifogtak mint valami nyomorult lazacot. Kemény ez a szar a hátam alatt! Ráncolom a szemöldököm, majd mikor nem javul a dolog és az álom sem tér vissza, kinyitom a szemem. Felettem a Lord, mellettem érzem egy másik vámpír én meg teljesen védtelen vagyok. - Aztakurva! - nyögök fel. Ezzel egydőben sikerül felköhögni egy jó nyeletnyi medencevizet is, legalábbis érzem a tisztítószert a garatomban. A kezem automatikusan a nyakamhoz kapom, de szerencsére teljesen sértetlen. Azonnal lenyugszom. - Fel... - kis krákogás - felvilágosítana valaki mi a fene történt? Hamupipőke lettem?

2012.01.29. 22:00 a Lord

Annyire reménykedtem. Úgy bíztam benne. Flex elvégtére is jó pasi. Megfelelő magas, arányos alkat, csinos, feszes izomzat, napbarnított bőr. Az a fajt,a kiért borulnak a nők, és a férfiak is megnézik, veszélyt sejtve benne. Ki a rohadt halál hitte volna, hogy a jelenlévő két nő közül egyik sem fog megmozdulni, hogy átvegye a feladatot? Evariszt is csak békésen üldögél a medence szélén, nem úy tűnik, mint aki éppen összetöri magát. Tovább pedig nem várhatok, mert ez a szerencsétlen megfullad. Megadom hát magam a sorsomnak, felszívom rég szükségetelenné vált tüdőmet levegővel, és a megfelelő irányba tarva a fejét, erőteljesen az orrába fújok úgy, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Tanítani lehetne a precizitásomat. //nesze nektek, remélem elég izgi XD perverz banda! XD//

[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]