Frissítés

2012.03.03. 21:32 a Lord

Elkapom a árnát, amit felém dob. Az ösztöneim annyira élesek, hogy szinte már azelőtt tudtam, hogy dobni fogja, hogy valóban megtette volna. Ezért nem vágtam vissza hozzá élből. Arleyn szavai a "szívemhez" szóltak. A vámpírok társadalmát, amióta csak léteznek, a hatalom, és az attól való félelem, a felé irányuló tisztelet tartja össze. Most nézem meg először figyelmesebben. Eddig csak a "hullát" láttam benne, aki évtizedek óta megosztja a magányom, és aki az életem része, az enyém, a barátom, talán kicsit több is annál. Aztán megcsodálhattam a nőt, élettelien fénylő, tekergődző haját, ami kerekded melleire hullik, az alakját pompásan követő ruhában. Azt az asszonyt, aki képes romlásba taszítani egy férfit. De egészen eleddig azt hiszem, nem vettem komolyan őt, mint potenciális uralkodót, pedig az, kétségkívül. A fáraónő tért vissza közénk, akinek meg van hozzá a hatalma, hogy megfékezze egy vámpír és egy vadász harcát. Bár nem feledem a másik két "arcát" sem, de most először mérem fel, hogy valyon hol áll, és hogyan viszonyulunk egymáshoz a dominanciáért vívott küzdelemben. Tévedésben él, aki azt hiszi, csak gyenge nővel van dolga! - Fáraónőm - szólalok meg -, elnézésedet kell kérnem az iménti incidens miatt. Udvariatlanság, sőt mi több, neveletlenség volt részemről és borzasztóan restellem. Többé nem fog előfordulni hasonló, a jelenlétedben - teszem hozzá. Közben Flex öltözni kezd, amit így, kicsit lehiggadva, valahol még kicsit sajnálok is. Hmm. A vitájukba nem szólok bele, egyelőre, jól beváltt szokás szerint, várakozó álláspontra helyezkedem, hogy fel tudjam mérni a helyzetet.

2012.03.03. 20:34 Flex Mongrel (gondnok)

Egészen királynői, ezt el kell ismernem. Azonnal elérte, hogy fülünket farkunkat behúzva abbahagyuk a verekedést. A szavaival viszont már nem egészen értek egyet. - Nem áll szándékomban szétszaggatni királynőm, a vendégszeretettel meg végképp nem éltem vissza! Hagytam ennek a baromnak, hogy megnyalogasson! Nem bántottam senkit, ahogy azt megígértem és elvárható volt egy vendégtől, vagy alkalmazottól! Hozzávágom az egyik párnám a vámpírhoz, a másikat meg Husihoz és felállok az ágyon, hogy azért valamivel tekintélyesebbnek tűnjek. - Ha már ott tartunk hogy megmondjuk a frankót! Miért hiszed hogy minden körülötted forog? - itt egy kissé elbizonytalanodom. Végül is Lord miatta... és... - Simán basszátok meg! Leugrom és megkeresem a békás alsógatyám. Legalább van rajtam valami ruha. Ha más nem is, de ez legalább haladás.

2012.03.03. 19:27 Arleyn

Csak egy pillanatra inog meg bennem a személyiségek keveredése, a fejemben mátrix-szerűen lassulnak le a gondolatok menetükben, hogy lássam, igazából hová tartanak, és honnan jönnek; aztán már érzem is a visszatérő lélekjelenlétem, egy hang gyengéden megpaskolja a vállam, hogy két testben akkor sem lehetek ugyanaz.   Szerencsére a levegőből hirtelen vetél el az izmos súly, ami úgy elkezdte szítani bennem a pánikot, mert a Lord pillantásnyi idő alatt engedi el a gondnok nyakát, látom a szemében a furcsa csillanást, ahogyan észreveszi, hol is vagyunk, kik is vagyunk, és mit csinálunk éppen. Fölegyenesedem, az államba önként ível a gőgösség, mint régen, hogy a felfelé tartott fej megengedi, hogy bárki alacsonyabban érezze magát, mint én.   - Semmi baj Husi! Semmi tényleg. Apró kis nézetkülömbségünk támadt. - Flex sípol egyet, ahogy feltápászkodik, mély, meggyőző hangja most fáradtan és nemtörődöm módon dobol a fülemben. Érzem az előző megingásom utohatását, ahogy az ujjaim hegyébe száguldott a vér.   Bár Flex nem érzi ilyen jól magát, és ezt meg is tudom érteni; az, hogy összekaptak már nem az első, majdnem végzetes kimenetelű alkalom.   - Remek lesz. Párkapcsolati tanácsadás? Legyek nektek pszihomókus? - az ölébe emel egy párnát, és ez a mozdulat hirtelen oda vonja a szemem. Régen ILYEN nem fordult elő. - Lord! Husi szeret téged. Husi! Lord szeret téged! Akkor most mi lenne ha feláldoznátok mint egy kecskét és boldogságban élnétek az idők végezetéig?   Az egész szobából kisüt a bosszús és tehetetlen önzés, mindkettejükben száguld a düh, ami hirtelen engem is felidegesít:   - Hát szaggassatok szét! - toppantok egyet a lábammal, és remélem, erre a Lord szemfogai is visszahúzódnak és Flex sem érzi úgy, hogy a kettő szivecskéje közül bármelyik is összetörne. - Annyiszor próbáljátok szétszedni ezt a helyet, hogy ünnepnappá kéne avanzsálni az ilyen alkalmakat! Hullának jobb voltam, szentigaz, de bírjátok ki ezt a négy napot, amíg istentelenül berúgok és kövérre eszem a felséges fenekem! - teljesen lefrusztrál, ahogyan viselkednek. Előtör belőlem a megmondhatnámmegismondom évezredes érzés. - Flex, ha az én palotámban lennél és visszaélnél a vendégszeretettel, simán páros lábbal picsáználak ki az univerzumból. Drac! Ha metélni van kedved, nem mondom meg, mit csinálj a saját házadban, de legyen annyi eszetek, hogy ne nekem kelljen felkanalazni titeket!   Dühösen megrázom a hajam. Ezek egymásnak ugranak, én meg gyászolhatom mind a kettőt.

2012.03.01. 01:12 Flex Mongrel (gondnok)

Azonnal felülök amint elenged. Csak Arleyn miatt volt hajlandó rá, állapítom meg két sípoló levegővétel közt. - Semmi baj Husi! Semmi tényleg. Apró kis nézetkülömbségünk támadt. Leülni és megbeszélni? Minek? Mit kell megbeszélni azon hogy útban vagyok. Azt már inkább meg kéne, hogy miért húzódik egészen kicsivé a gyomrom a gondolatra hogy ez a két marha egymást akarja én meg a kurva légy vagyok a levesben. Arleyn gyönyörű, de nem ez az ami megfogott benne. Inkább az a keserédes hangulat, a furcsa, kissé talán morbid humor... Lord... Lord jóképű. Ezt még pasiként is megmondhatom, de borzasztó defektes. Az első vámpír aki elérte hogy ne akarjam megölni. És ez nálam azthiszem majdnem egyenlő a szeretettel. De legalábbis a kifejezett vonzalommal. - Remek lesz. Párkapcsolati tanácsadás? Legyek nektek pszihomókus? - az ölembe teszek egy párnát, hogy azért legyen némi méltóságom pucér valóm ellenére. - Lord! Husi szeret téged. Husi! Lord szeret téged! Akkor most mi lenne ha feláldoznátok mint egy kecskét és boldogságban élnétek az idők végezetéig? Az idióta vigyorom azonban gyorsan lelohad. Fogok egy másik párnát és az arcomba nyomom hoyg abba ordítsak. Annyira rohadtul szeretnék nekiugrani ennek a fasznak! Legalább annyira amennyire kicsomagolni Husit az új (megjegyzem csodás) rucijából.  Valahol összekevertem a dolgokat. Vagy nem?

2012.03.01. 00:56 a Lord

Valami nagyon nincs rendben ezzel az egésszel. Felx azt állítja benne vagyok ami, hát hmmm... szóval értem én, cska bele nem gondolok inkább. Én érzem őt, már azelőtt tudtam hogy itt van, minthogy beléptem volna. Gyanítom, hogy ő azért érzékelhet engem, mert ő tépte ki, szinte erőszakkal belőlem a mágiát, és engem azért nem zavar annyira, mert bár éppen az imént foltoztam össze, tehát az erőnk majdhogynem összeolvadt, de az teljesen önkéntes volt és nem vettem el az övéből. Ha rendes lett volna az átvitel, akkor most egyformán osztoznánk az érzésekben és a mellékhatásokban is és jobban lehetne kontrollálni is ezt a megbolygatott varázst. Érdekes az agy, hogy iyleneken filózik, miközben a test szinte önálló életre kél és az érzelmek átveszik az irányítást. Mindeközben csinos kics árkokat vájok a bőrébe és azon gondolkodom, hogy hogyan jön ebbe az egész elméletbe Arleyn, akinek szintén érzem a jelenlétét. Persze eddig is tudtam merre jár, de az egy másfajta módszer volt. A kAstély kötöt össze minket, az eltöltött hosszú évtizedek e falak között. Ez a mostani más érzés. - Nem kell mindenre nevet írni ahhoz, hogy tudd, nem a tiéd - válaszolok a szemtelen megjegyzésre. Erre sem kellett volna, ismerem a szabályt. Hagyd, had mondja csak, nem számít! Ő a préda, joga van megpróbálni, ennyi neki is jár. A fejem furcsán zsong. Mondom, hogy valami elég erőteljesen megborult odabenn. Olyan gondolatok futnak át rajtam, amiket normálisnak és természetesnek érzek, pedig tutom, hogy nem azok, és nem tartom annak őket.  A szemfoogaim megnyúltak, és ahogy közelebb hajolok a megkínzott házhoz, megcsap a vér illata. Az igazié. Arleyn hangjára felkapom a fejem, és feéje fordulok. Elbűvölő a látvány és elismeréssel kell adóznom Flex munkája előtt, mégha meg is akarom épp ölni. Szó szerint csodát művelt a testtel. A hangja bár pánikszerű, kérlelő és akad benne rettegés is, mégis egy vérbeli, született fáraónó parancsoló hangja, így első szóra elengedem a préda nyakát. Észre sem veszi, hogy csak kívánnia kellett, mert az ajtó mellé süllyed, kis gombóccá gömbölyödve, és hirtelen ugyanaz az Arleyn lesz, aki szinte  akezdetektől itt volt velem. Ez kicsit kijózanít. - Azt hiszem - köszörülöm meg a torkom, a hangom kicsit sziszeg, mert a szemfogak még útban vannak, és elszoktam már a velük formált beszédtől. - Le kéne közösen ülnünk, és... megbeszélni....

2012.03.01. 00:36 Arleyn

/szobájából, EBBEN a pöpec göncben: http://browse.deviantart.com/?qh=&section=&q=cleopatra#/d1yymls A furcsa érzés, ami a szobámból űz, erős misztikumokat mozgat, a pókok fel s alá rohangálnak a kövek illesztésének lukacsai közül. Szinte suttogva a remeg a pókháló-tapéta, és a nyugtalanság, ami elönt, végigszalad a gerincemen, és szinte érzem kirajzolódni az idegeimet. Veszélyszag. Ha lehunyom a szemem, beleolvadnék a falba, bár ez új testemmel nem megy, így a Kastély és a tenyerem között rezeg és vibrál az energia, mintha a forrás és én két mágnes lennénk, és éppen akkora távolságra tartanának minket egymástól, hogy szakadatlan vonzásunk épphogy nem ér össze. Felnyitom a szemeim, és felugrik a szívem a torkomba. Nagyon terhelő érzések ezek. A szkeptizmusom és higgadtságom itt és most hagy cserben, ahogy hallom a C torony kapuja mögül a krákogó és bosszús hangokat. A Lord energiája szippant, mintha a saját kezemet keresné a testem, Flex-é pedig felismer. Te jó Isten, ha ezek egymásnak ugranak! Belököm az ajtót, és az agresszíven vibráló tér majdnem lenyom; Lord az ágyra nyomja és fojtogatja Flexet, a maga fensőbb kegyetlen módján állkapcsai remegnek, de nem vérszomj, hanem düh miatt. - Hagyjátok abba! Mi a fenét csináltok... - sérülékeny testem és elérzékenyedett bensőm elnyomja már az érzés is, és még jobban lenyom, hogynem tudom uralni, mint régen. - Gazdi... Gazdi, kérlek... az Isten szerelmére, ha ez az átváltozás miatt van, nem az ő hibája... én kértem, érted, csakis én... Miért történik ez? Megsemmisülve lapulok az ajtóhoz, elszörnyedve, hogy mit okoztam. Vissza kell változnom.

2012.03.01. 00:23 Flex Mongrel (gondnok)

Minden egyes szívverésem hangosan dobol a fülemben. A végén már sikoltani szeretnék, de a nagy piszkálódás közepette elhasználtam a levegőm. Szerencsére amíg a hátam gyötri enyhül egy kicsit a szorítása. - Rossz? Én? Melyik csatornát nézted? Biztos hogy nem azt amelyiket én. És ki a tiéd? Komolyan elképzelni nem tudom mi a fenéről beszél.  - Csonti miatt rágtál be ennyire? Lord... - nem bírom ki és köhögni kezdek a levegőhiánytól. Persze a nem pofáznék ennyit... de mostmár mindegy. - Nem vettem észre hogy rajta lenne a billogod. Ami azt illeti már rajtam sincs semiféle nyomod. Csak bennem... de ezt most hagyjuk.

2012.03.01. 00:09 a Lord

Minden egyes szavával arányosan szorítom egyre inkább a nyakát. A végét szinte már csak hörögni tudja, de még így sem eléggé ahhoz, hogy ne értsem, ami mondd. ez az a pillanat, amikor úgy döntök, hogy elengedem, külömben tényleg nagyobb kárt teszek benne, mint amit helyre tudnék hozni. Ráadásul igen, egy kicseszett jófiú vagyok, ahogyan erre már lassan a környék összes veszélyes lénye rájön, de azért nem annyia, hogy ne tudnám magam megvédeni... Nagyon tévednek, ha azt hiszik. - Minek ölnélek meg, vadász? - sziszegem. - Azt hiszed iylen egyszerű? Mint a mesékben, hogy majd jön a csúnya gonosz, aki legyakja a jókat? Ebben a történetben csak pár apróság hibádzik. Én nem vagyok gonosz, én kegyetlen vagyok. Ez az egyik. - húzom végig a körmöm a gerincén, vörös vonalat hagyva egészen a fenekén lévő tetoválásig, aminek még mindig van egy halovány kontúrja, mint aki még mindig nem bírta eldönteni, hogy most be akar gyulladni, vagy sem. - A másik probéma pedig az, hogy te sem  vagy jó. Te rossz vagy, nagyon rossz... Neked nem mondta anyád, hogy nem nyúlunk a máséhoz, vagy ogy azzal játsz, amivel egyidős vagy? - kérdezem, a hangom süt, szinte felgyullad a frusztráltságtól.

2012.02.29. 23:59 Flex Mongrel (gondnok)

Érzem ahogy közlekedik a kastélyban. Kurva bosszantó! A kapcsolat egy egész kicsit enyhült már köztünk, de nem eléggé ahhoz, hogy ne tudjam megmondani melyik lépcsőfokra teszi épp a lábát, miközben felfelé jön. A torkomnál ragad meg, rajtam pedig végigfut a hideg. - A szívás az hogy érezlek magamban - motyogom. Szívesen hozzátennék pár csípős megjegyzést, de csak magamnak köszönhetem, hogy lemerültem mint egy rossz aksi. - Most mi lesz? Megölsz? Talán még érezném a halálom előtt a pezsgést a testedben. Áh... nem... elfelejtettem egy gondolat erejéig hoyg jófiú vagy... Evariszt megitatott vérrel. Láttad? Rémes az íze. Még mindig érzem a számban. Pedig azóta kellemesebb dolgok is voltak benne.

2012.02.29. 23:47 a Lord

//valahonnét a Kastélyból, mitn általában// Azóta abbahagytam már a röhögést, néhányszor. De mindig újúlt erővel tör rám, és lassan már engem is idegesít. Kellemetlen érzés az oldalamban. Aztán megmozdul valahol a fény, megcsillantva azt, ami az útját állja, vagy csak ránézek egy tárgyra, amiről rögtön asszociálok és megint kezdhetem előlről a csitítást.Lassan komoyaln aggódni kezdek az elmebeli épségemért. Ami végleg letörli a moslyt a képemről, az a C torony bejárata. Nem tudom hogy sikerült ide keverednem, de nem kell hozzá nagy erőbedobás, hogy tudjam, odafenn van. Habár a hamis jel már régen eltűnt, felégette a kis "csináljunk hús-vér embert a hullából" projekt, de az erőm megismeri őt messziről és ez így is fog maradni. Próbát teszek és nem csalódom, simán be tudok lépni az ajtón, hiszen azóta sme vonta még vissza a meghívását, amatőr hiba. Ha most például ő is olyan kimerült, mint én és alszik, akkor egyeteln mozdulat végezni vele. Ahogyan beljebb lépek, látom, mennyire igazam van. Az ágyon fekszik, teljesen pucéran, a fenekén pedig végre, most először, teljes egészeében megcsodálhatom és elolvashatom a tetoválást. - Ez mekkora szívás tényleg! - suttogom a fülébe, miközben a nyakánál fogva finoman leszorítom az ágyra. Még nem teszek benne kárt, csak érezze, hogy egy kicsive több erőmbe kerülne... még érzem a bőrén Arleyn szagát, mire az ujjaim akaratlan is összeébb rándulnak.

2012.02.29. 23:05 Flex Mongrel (gondnok)

Azt hiszem megizzadtam. Valahogy ez nem az én napom. Megin kéne egy fürdő? A végén még úszóhártyát növesztek. Ledobálom a ruháimat, az alsógatyát egy kecses lábmozdulattal a szoba sarkába rúgom és kitárok minden ablakot. A csípős szél veszettül jól esik a felhevült bőrömön. Mintha hideg ujjak cirógatnák a testemet. Husi csodás idomai, Eva csókja, és Lord energiái... Hűtsük le magunkat... hűűűűtsük..... Hasravágódom az ágyon, a paplanba fúrom az arcom és próbálom elképzelni Lufut bikiniben. Annak elég lohasztónak kell lennie... nem... adjunk hozzá műszempillát, tűsarkakat... Hűteni hűteni.... Lordot bikiniben? Mennyire perverz ha erre megrándult a farkam?

2012.02.24. 18:29 Flex Mongrel (gondnok)

// a konyhából jön // Csonti eltűnt. A fene tudja hogy hova vagy miként. Még nem jöttem rá hogyan közlekedik a kastélyban. Eh... lekéne fürdenem. Idegesít ogy tömély vámpírszagotárasztok magamból. Igaz hogy ezen a fürdés nemsokat segít,de legalább Eve vére eltűnok a köröm ágyamból. Egy szaggal mégis csak kevesebb. De előbb talán ki kéne takarítani egy-két helyiséget. Ha már gondnok vagyok, melózni is kellene. Nagy lendülettel nyitom ki a raktár ajtaját és szinte bele se nézve próbálom elkapni a seprűnyelet. Az a nyomoronc lendület túl nagy lehetett,mert nem elég hogy a seprűk, felmosók, hólapátok megindulnak felém mint valami lavina, de Csonti itt hagyhatott egy porcocskát, mert a talpam is megcsúszik.  A következő pillanatban a földön ülök, ölemben a teljes takarítószeres raktárral, az arcomon pedig egy torta figyel, mint valami modern tejszínhabos pakolás. - Marha vicces- sziszegem ahogy lecuppantom az arcomról a sütit. Igazából baromi finom. Ki a fene csinálhatta? Egy pillantás elég az ablakomra hogy az üvegben visszatükröződve meglássam az pofámra applikálódott nyuszifejet. - Bunny remek szakács azthiszem - nyalakszom vigyorogva. //Flex elrakja a süti nagyját későbbre és miközben nyalogatja az arcára ragadt finomságot, ellejt fürdeni//

2012.02.17. 21:55 Lufu

/Lufu tovább folytatja vándorlását a kastélyban. Innen a konyhába megy/

2012.02.14. 17:57 Flex Mongrel (gondnok)

Lefagy. Legalábbis nem felel. Türelmesen várok amíg megiszom a kávém, aztán elmosogatom a poharat. Kikotrok egy vanília illatú fenyőfácskát a táskámból. Ez ilyen autó illatosító mifene. Mindig baromi jól jött ha olyan helyen kellett éjszakázom ahol a buké nos... Csonti nem büdös, de egy kicsit dohos. A nyakába akasztom a zöld fenyőt és elégedetten biccentek. - Kicsit itthagylak. Ha megtaláltad magad még lejátszuk ezt. A cuccaim tabuk. //Flex a folyosókra//

2012.02.09. 16:05 Flex Mongrel (gondnok)

Tisztában vagyok vele hogy érezni. Elvégre az volt a célja a dolognak, de a kijelentése mégis görcsbe rántja a gyomrom. - Életem egyetlen és megmásíthatalan célja volt, hogy vérszívó eleség legyek - szinte köpöm a szavakat ahogy forrázom a durván őrölt kávét. - Beteljesítettem a kurva sorsom. Kibaszott boldog is vagyok tőle. Látszik nem? Fahéjat szórok és cukrot adagolok, miközben próbálok baromi elégedett pofát vágni. Szerintem egy ötéves tehetségesebben alakít boldog pulykát hálaadáskor, mint én vidám eleséget... hm... de legalább megpróbáltam. Egy büdös szava nem lehet senkinek. - Hm... ennyire érdekel mit szeretek indiában? Valóban ezért jöttél? - jobbhíján az ágyam szélére huppanok. - Megmozgattad rothadó tagjaid, hogy mindezt megtudakold királynőm?  A szavaim kissé gúnyosak, ahogy hagyom hogy az előző megjegyzése miatt érzett sértettség megcsendüljön bennük. De aki hajnalban baszogat egy másnapos férfit az ne várjon irodalmi emelkedettséget se jellemben, se kifejezésmódban.

2012.02.08. 23:25 Arleyn

- A kávé jobb ötlet, magam is úgy hiszem. - Tesz vesz a szobában, mintha érezni hogy valami nem stimmel. Ugyan Flex, ki akarna bántani, mondanám, ha lenne kedvem bájcsevegni.  Végül szembefordul velem, szeme bár rezzenéstelen, ott van benne mind a feszültség, a tőle kitelő lappangó pimaszság egész valója, ahogyan az ember a jéghegy csak kis részét látja, a sokszorosa pedig a felszín alatt van. - A "gazdiról" van szó, vagy a személyes varázsomnak köszönhetem a látogatásod? - kérdezi szinte kíváncsian. - Nem fejeztük be még az előző beszélgetésünket sem. - A talajhoz szegezem a lábaimat stabilan, így nem kell mozognom, billegnem, igazgatnom magam. - Azon kívül irtó érdekes, vajon mivel mosakodtál? Vámpírnyálla? - Vigyorgok és bár nem megvádolni jöttem, hisz ez a kettejük dolga, azért a kellemetlen vendégek az én nyugalmamat is megzavarnák.

2012.02.06. 19:15 Flex Mongrel (gondnok)

- Tea? Mit szólnál inkább egy arab kávéhoz. Gondolom hozzád is közelebb áll, nekem meg beindítja a reggelem. Miről akarsz bájcsevegni?  Idegesen bámulok körbe. A kisrezsóra rakom a vizet, de a két szem valamirevaló poharat kihajítottam tegnap. Végül eszembe jut hogy van még két műanyag piknikpohár a táskám aljába gyömöszölve. Inkább a tenyeremből szoktam inni mint abból a szarból, de előkaparom és elmosom. A víz halkan sisteregve szurkolja önmagát a 100° felé, én pedig az apró pultnak támasztom a derekam ahogy szembefordulok vele. - A "gazdiról" van szó, vagy a személyes varázsomnak köszönhetem a látogatásod?

2012.02.06. 17:39 Arleyn

Flex kedélyesen dalolászva ront ki az ajtón egy szál gatyában, ilyen korán nyilván nem érti, mit keresek itt. Felkiált: - Te mégis mióta ácsorogsz itt? - Nem túl rég óta. Azt hiszem, a múltkor, a medencénél nem sikerült teljesen befejeznünk a beszélgetést - elmosolyodok és bejjebb kukkantok. - Talán kipakolhatom idebent az oszló farpofagyűjteményemet egy tea mellett? Mi egyiptomiak ugyan soha nem teázunk... de mittudomén.

2012.02.03. 19:24 Flex Mongrel (gondnok)

Halk kopogásra riadok. A pirkadat fénye az arcomba tűz, mintha direkt akarná kizúrni a szemem a reggel tiszteletére. Feltápászkodom, a tarkóm vakarom és alsógatyában körözök ablaktól ablakig amíg mindet ki nem tárom. Nagy ásítás, hasvakarás a reggel tiszteletére. Tényleg... mire is ébredtem? Még egy ásítás, közben a varázserőm is megmozgatom a testemben, nehogy eltunyuljon nekem a nagy kényelemben, hogy ismé ágyon tudtam aludni. Hm... mire is ébredtem? - ".. ha póni lovon ügetek remeg a világ ide nőtt a fejem a füleim közé földig ér a lábam így nem visz el a szééééél. ÓÓÓÓÓ Winetou üzen ha itt az idő Lovag! pónilovon üget, ma ez a menő.." Kyaaaaaa! - ordítok fel a meglepetéstől ahogy Csontiba ütközöm. - Te mégis mióta ácsorogsz itt?

2012.02.02. 19:44 Arleyn

Halkan materializalodok a C torony elott, a felfele vezeto recsegos csigalepcso elso fokaiba utkozom. A Kastely, akar egy vegtelen bendo, egy bezart fenevad gyomranak ustje, kalitkajanak kulcsat lenyelettek vele es fel kell hasitania a mellet es a hasat hogy szabadulhasson. Erzem a Lord apro jeleit a falakon; megtanultam mar hogy a didergo pokhalofatyol, a vastag porral takart fal szuszogasa es a kovek halk susogasa mit jelent. A Kasteky persze, a baratunk. Elrejt, nem firtat, befogad, megnyugtat es megelegit. Csillapodnak az ekevel szantott gondok, kimossa a gennyesedo sot a sebekbol; de akkor is csak egy var. Es kiismerheto. Nesztelen leptekkel haladok fel a lepcson, csupan szikkadt izuletem recsegnek-fujtatnak. Halkan kopogok az ajton, erzem a fabol arado ember illatat, es az ismeros vampiret, aki ugy hagyja ott jelenlete pecsetjet, mintha foszforeszkalo festekkel kente volna be. Nem vagyok kutya, de ez a hely tokeletesen nyomon kovetheto. Es megjegyeztem az illatod, Flex.

[73-54] [53-34] [33-14] [13-1]