[26-7] [6-1]
- Én továbbra is azt hiszem, egyébként sem ölne meg! Ha megkérdezne, kereken elutasítanám, hogy egközelebb én cipeljem a dögnehéz batyukat! - kacsintok vissza, csak úgy férfiasan. - A nő pedig tényleg embernek tűnik, bár nem tudom rendesen megitélni...
Persze! Pontosan tudom, hogy az, nem kell hozzá túlzottan nagy mágikus tudás. Fürkészőn pillantok rá a szemem sarkából. Biztosan tudja, hogy van bennem egy minimális szintű mágia, de azt valószínűleg nem tudja mire és mennyire vagyok képes. A legtöbb ember még maga sincs tisztában vele, hogy például az, amit hatodik érzéknek hív, sokszor egy alapszintű, képzetlen jövőbelátási képesség. Gyorsan számbaveszem, miféle varázslatokat végeztem el nem olyan régen, de egyik sem tűnik túl vészesnek, csupa egyszerű kis varázs, ezzel talán nem bukom le.
- Számomra is furcsa és érthetetlen a vámpír viselkedése. Mivel tarthatja vajon sakkban a nő? Mert mást egyszerűen nehéz elképzelnem. Mi van, ha mondjuk egy régi szerető? Én elképzelhetőnek tartom, hogy amikor még fiatal volt, jó nő lehetett.
|
- Hogy istentelenül nagy szarban vagyok. Nem fog megölni a nénikéje szeme láttára. Szerintem intelligens nőszemély, nem pártolná az ijesmit. Nem az a rabszolgatartó alaptípus, de ha engem kérdezel akkor is rosszat sejtek. Valahogy nem kóser az öreglány. Szimpla ember. Semmit nem érzek rajta.
Őszintén szólva egy kissé bonsszant a nyanya. Lord egész hozzáállása... ez a feltétlen figyelem és tisztelet. Mindha nem is csak a kutyája lenne sátáni hanem ő maga is.
- Ha engem kérdezel ez a nő komoly titkok tárháza.
Feltápászkodom és leporolom a nadrágom.
- Bocs a cipekedésért... de úgy látom boldogultál, nem féltelek - kacsintok rá.
A varázslatának utóhatása úgy bizsereg végig a bőrömön mintha egy forró napon vízzel fröcsköltek volna be.
|
Nehéz elhinni, de tényleg az ablakon mászott be. Anyám is azt mondta, nem kell túl tágra nyitni, mert ki tudja, mit sodor be a szél...
- Örülök, hogy nem ettek meg, de ettől függetlenül mégis nekem kellett mindent behurcolnom, meg szétpakolnom.
Gyerekesen viselkedem, hülyeség ez a duzzogó hangsúly, de morcos vagyok, amiért leszólta a virágaimat.
- Nem tudok a nőről semmit, mert attól még, hogy a toronyban lakom, és a Lord életét rendezem még nem tudok semmit az életéről. - Ez elég hülyén hangzott, de hacsak nem akar kötözködni, érteni fogja. - Viszont Arleyn tudhat valamit. Még lenn voltam, amikor találkoztak, és bár nem hallottam túl sokat, nekem úgy tűnt, hogy jól megvannak. Vajon korábban is találkoztak már? Igazából még azt sem tudom eldönteni, hogy a Lord mennyire örül igazából? Zavaros nekem ez az egész. Neked mi a véleményed?
|
- Vigyázhatnál jobban is bazz! - morgom ahogy a bokornyi mennyiségű virág után én is beesek az ablakon. - Ez a rohadt kutya felkergetett a falon! Ki ez a nő? Te laksz Lorddal, csak tudsz valamit. Felkarolta a lányokat mint valami... - nem tudom befejezni mert a cipőfűzóm a párkányba akadt és cseppet sem elegáns ívben pofára vágódom a lazacszínű szőnyegen.
|
//az első emeleti folyosóról hordom be a Flex által otthagyott csomagokat//
Hiába vártam pár percet, a gondnok nem került elő, én pedig nem szerettem volna végigkiabálni az egész kastélyt, így is szörnyen visszhangos tud lenni, és ezért kicsit ijesztő is. Így magam fogtam neki a bőröndök behordásának. Szörnyű, hogy egy ilyen öreg nő mennyi csomaggal utazik! Kis bőrönd, nagy bőrönd, még nagyobb bőrönd, ilyen táska, olyan doboz! Mi a fenét hordhat magával, ennyi mindent?
Bár, ha jobban belegondolok, hamarabb is megtudhatom, hiszen a bőröndök nagy részén nincsen zár, azért azokat bátran kipakolhatom a szekrényekbe. Neki is fogok a feladatnak, de nem találok semmi igazán izgalmasat. Legalább egy csontvázra számítottam, vagy nem is tudom, de csak ruhák, minden alkalomra. Mekkora szekrényei lehetnek otthon, hogy mindez mind belefér? Lehet, hogy több is, csak nem hozta el a szó szoros értelmében minden ruháját! Lufu imádná...
A gondolatok gyorsan követik egymást a fejemben, miközben megfelelő módon behajtogatom a szekrénybe, ami oda való, és felakasztom azokat, amik anyagán meglátszana a gyűrődés. Remélem elégedett lesz a nő munkámmal, jó lenne, ha nem irányulna rám a szükségesnél nagyobb figyelem.
Körülnézek a lakosztályban, majd újra a mágiához folyamodok, hiszen úgy sem lát senki, a szobára pedig mégicsak ráfér egy kis söprés, és portörlés. Közben kinyitom az ablakokat is, had szellőzzön ki a hely. Odalenn meglátom a virágokat. Egy csettintés, és csinos kis csokor röppen a markomba, aminek pillanatok alatt kerítek egy vázát. Még megigazítom a fotelt borító anyag ráncait, azután elégedetten pillantok körbe, itt úgy tűnik, egyelőre nincsen több feladatom.
De vajon hol a fenében lehet Flex??
|
név: Arrogance Farlow
faj: ember, kémikus
neme: nő
kora: 60 körül, de egy nőtől nem illik ezt megkérdezni!!
speciális képességek: kémikus, a Lord rettegésben és kordában tartása
ismertető: Redelkezik egy darab (már) halott férjjel és Brutusszal, egy dobermann-nel. Gyerekkorában vélelenül összefutott a frissen kitagadott, bolyongó Lorddal.
Az évek folyamán rendhagyó nagynéni szerepet kezdett betölteni a vámpír mellett. Miután a Lord már a saját lábára állt (megvette a kastélyt) kémikusnak tanult, majd feltalálta a szintetikus vért, ami nagy segítség, több energiát biztosít, mint az állati vér.
Közben megházasodott, de gyereke nem született.
Aztán eltelt vagy ötven év, a férje is meghalt, ő pedig új életcéljának tűzte ki a régi életcélját, a Lord megnevelését.
Lakosztálya:

|
[26-7] [6-1]
|