Frissítés

2012.04.21. 22:17 Evariszt Clode

-Bonc? Érdekes egy név. -mondom a szakácsnak. -Megvagyok kösz. -mondom egy félmosollyal Flexnek és meghúzom a poharam maradékát. Aztán újra töltök,megint a pultra dőlök, és belekezdek az ismerkedésbe. -Nos igen, mint látod Bonc, imádom a vöröset. -mutatok végig magamon, vörös póló, fekete miniszoknya és a szokásos tűsarkú térdcsizmám. -Az illatok jók, ami a főztödet illeti. -kacsintok rá. -Mi szél hozott erre?

2012.04.21. 22:03 Flex Mongrel (gondnok)

Elvezem a bort és azt lengetve mutatom be őket egymásnak. - Eva, az úr itt egy remek szakács és késkedvelő bizonyos Bonc. - a pohár lendül ezúttal Eva felé - Bonc, ő itt Evariszt a helyi vészívók jeles képviselője. Mondhatni vörösözvegy. A fekete nem annyira az ő színe. Elégedetten kortyolok. Ím ez is megtörtént...  Láttam ahogy Eva tekintete végigszaladt roppant sikkes viseletemen és nem bírtam ki hogy ne vigyorogjak rá. - Hogy aludtál vérvirág? Én még nem jutottam el az ágyig? De ezutána  tükörtöjás után nem is hiszem hogy fogok. Remekül feltöltött! Nincs is jobb mint egy tojás... - dudorászok.

2012.04.21. 21:30 Bonc

Némán iszom a szavait, ezúttal figyelek is rá. Mintha már nem nézném teljesen őrültnek. Valójában van is értelme annak, amit mond. És abból amit mond, poén lehet vadásznak lenni. Buli. Addig, amíg a fagyi vissza nem nyal. Aprókat bólintok, nem akarom valami hülyeséggel félbeszakítani. Kezdem átérezni és megérteni a helyzetét, egy  bizonyos szempontból. Vagy valami ilyesmi.   - A cigánytáborok ismerősek... - jegyzem meg halkan nevetve, felállva, és néhány tányért egymásra pakolva. - Nem is ittunk semmit - én is meglepődök, lerakok mindent a kezemből, és a borok felé veszem az irányt. Erős helyett tényleg bor után nyúlok, nem nagyon törődök az évjárattal. A poharak rögtön ott sorakoznak mellette, előveszek kettőt, lefújom kicsit. Nem szarozok dugóhúzóval, a legközelebbi evőeszközzel belelököm a dugót az üvegbe, és töltök. Nem túl elegáns, de istenem.    Felényújtom a poharat, és ekkor vágódik ki az ajtó. Egy ismeretlen nőszemély viharzik be rajta, és gyorsan ki is szolgálja magát. Viszonzom a biccentést, és én is belekortyolok az italomba. Nem tehetek róla, hülye lenne az, aki nem mérné végig. Elég jó nő, ami azt illeti, és ha jól emlékszem, Flex három női szállóvendéget említett. Ebből egyet elnyelt a föld, az egyik múmia, és a harmadik megvolt neki. Hm... mázlista.   Mikor megszólal, Flexre tekintek, csendben kortyolva a boromból, várva, hogy ő válaszoljon, esetleg bemutasson...

2012.04.21. 21:02 Evariszt Clode

//Arleyntől// Tökéletesen frissnek, üdének, és enegrgikusnak érzem magam. Viszont az éhség megmaradt. Néhány cseppnyi vér, nem fedezi a napi szükségletet. Tudtam hogy a szobámban már nincs abból a különleges borból, amit Lord szokott inni, és aminek megmutatta a helyét, ha éhes lennék, így most a konyhaajtó előtt álltam. Már messziről éreztem a kajaillatot, és Flex szagát/illatát. Kinek mi. Én csak szag -ként szoktam titulálni, nyilván mert az illatok nekem nem számítanak. De volt ott mégvalaki. Hírtelen belendítettem a konyhaajtót, és az irányt azonnal a konyhapult mögötti szekrényhez vettem, ahol voltak azok abizonyos "borok". Rávigyorogtam Flexre, majd a tekinetetem az újjoncra tévedt. Bólintottam neki, és megkaparintottam a bort. előkotortam egy whiskeys poharat, szinültig töltöttem, és kortyolgatás közben megfordultam, hátamat a pultnak vetettem, hogy lássam mindkét jómadarat. -Megzavartam valamit? -kérdeztem, és a vörös függönycafatra révedt a tekintetem, amit Flex viselt.

2012.04.21. 20:52 Flex Mongrel (gondnok)

Örömmel szerzem meg a tojásokat, és csak a kérdésére hagyom abba a rágcsálást. - Vadásznak lenni... hm... egyfelől remek. Fél életedben azzal kondicionálnak, hogy nemes feladatot végzel, hogy megmented az embereket, hogy fensőbb cél... stb. Aztán rájössz hogy az ismerőseidnek kb a fele ha megéri a 40.-évet és ha nem állnak le örülj, ha kettő természetes halállal fog meghalni.  Szerzek egy szelet kenyeret, rárakom a maradék tojásom, arra a húst, a zöldségeket, mad még egy szelet kenyeret... tökéletes falat. Bár nevezhetném "mindenamitazasztalontaláltam"-nak is. - Most meg kifejezetten szar. Bírom a Lordot. Evariszt sem olyan rossz arc és mégis kétpercenként azon kapom magam hogy ellenőrzöm merre raktam ki elővigyázatosságból karókat a kastélyban. Ha túl közel jönnek már azt lesem, hol van gyenge pontjuk... még akkor is amikor én pimaszkodom magam az arcukba. Hm... nem ajánlom senkinek. Pocsék szakma. Csak a nagy ivászatok kellemesek a fiúkkal. Mivel folyton úton vagyunk, táborokban lakunk. - vigyorgok - Szinte cigánytábor feelingje tud lenni.

2012.04.21. 20:31 Bonc

- Örülök, hogy ízlik - biccentek felé. - Szeretem, ahogyan megcsillan rajtuk a fény... - felelem neki elrévedve. - Ha végül maradhatsz, és gondolod, megmutatom az eddig zsákmányolt darabokat - elmosolyodok, de gyorsan le is hervad arcomról a mosoly.    "- Miért nem akarsz főmufti lenni? Gyáva vagy, vagy elveid ellen való, esetleg konkrét álmaid vannak?" - ez a kérdése elgondolkodtat, mert tényleg, miért nem akarok? Tisztelet, nők, hatalom... Mielőtt válaszolnék, monoton mozdulattal leharapok egy darabot a szendvicsből. - Lehet, hogy gyáva vagyok, lehet, hogy nem érzem magam elég érettnek hozzá. Felelni annyi emberért? - mosoly. - Meg persze benne van az is, hogy világot akartam látni, tudod?    - Nekem hat húgom van, és négy öcsém. Szerinted? - elröhögöm magam. - Még ha csak féltestvér is a legtöbb, az, hogy az agyamra mennek, igen enyhe kifejezés... - persze van abban valami, amit mond, de ez egy olyan dolog, amit talán csak később leszek képes másképp látni. Csendben elpusztítom a bagett maradékát, és észre sem veszem, hogy a kajámat stíröli, amíg meg nem szólal.  - Nem, jól laktam - tolom felé derűsen a tányért, de gondolatban már nagyon messze járok. Most hogy így felhozta, egy kicsit elkezdtek hiányozni a nagynénik, nagybácsik, szolgák és talpnyalók. Mekkora a kontraszt... míg otthon mindig volt körülöttem valaki, itt most egyedül vagyok, mint a kisujjam.   - Milyen vadásznak lenni? - csúszik ki a számon.

2012.04.21. 19:49 Flex Mongrel (gondnok)

Nem úgy tűnik mint aki igazán odafigyel, de nem is gond. Inkább nekem volt szükségem összefoglalásra, mint neki helyismeretre. Az majd úgy is kialakul. - Szabják és tőrök? - közben elismerően hümmögök és elkezdem lapátolni a tojást. - Nekem csak karóim vannak. Botokkal szeretek harcolni, felmosónyelekkel meg ilyesmi. Egyébként ez baromi finom! - mutogatok a tojásra villástul. Miért nem akarsz főmufti lenni? Gyáva vagy, vagy elveid ellen való, esetleg konkrét álmaid vannak? - Az én családom gyakorlatilag már nincs. Bár valahogy a világon minden vadász testvér, legalábbis unokatestvér... de nem ugyanaz mint velük volt. A család jó dolog, még akkor is ha az ember agyára mennek... Belapátolom az utolsó falatokat is, majd vágyódó pillantást vetek a tojásaira. - Azokat még megeszed?

2012.04.21. 19:14 Bonc

Elismerően pillantok az almacsutka röppályájának lekövetése után Flexre, aki látszólag egy baromi hosszú történethez gyűjt szuflát. Nem nagyon érdekel, hogy semmi közöm hozzá. Valahogy meg kell ismerkedni... Miközben mesél, az immár éles késsel viszonylag egyenlő szeleteket vágok a füstöltsonkából, és egy tányérra rakom őket. Zöldségek után kutatva nézek szét... tényleg elfet mondott?  Találok szép, érett, megmosott paradicsomokat, paprikát meg uborkát, retket, te jó isten, itt aztán széles a repertoár. A pultra pakolom őket, szerzek vajat, meg néhány tojást. Nem lesz egy nagy durranás, de úgy döntöttem, hogy a franc fog kínlódni valami bonyolult kajával így éjnek idején. Serpenyő, közben néha rápillantok, bólogatok, próbálom megjegyezni a neveket, meg próbálom figyelmen kívül hagyni a sztori értelmetlen szeleteit. Molyember, múmia, elf, oké. Vámpírok. Alágyújtok a serpenyő alá, de egy pillanatra megáll a kezemben a cucc, és homlokráncolva nézek hátra. Aztán folytatja, mindenkinek bejön a Lord, stb-stb. Egyre inkább hitetlenkedve hallgatom a szavait, próbálom kötni a szálakat, de elég tömör módon és hirtelen zúdítja rám, hogy mindent felfogjak... sebaj. Beleütök négy tojást az olajba, amik aztán halkan sercegve pirulni kezdenek. Harapás, múmianő, vasvilla. Lassan feléfordulok. Lássuk, egy normális ember ugye most azon filózna, hogy ez vajon csak pillanatnyi elmezavar-e nála, vagy alapból se komplett, de nekem, aki Szibériában nőtt föl, és a szomszédja egy bolond öreg, aki a nap 90 százalékában be van szívva, meg sem kottyan. Elvétve bólintok egyet-egyet, szélesen mosolygok, stb. Elfek, persze.    - Semmi gond, ebből simán leszűrhető, hogy egy seggfej vagy haver, de én csíplek - vigyorgok rá, egy kacsintás kíséretében, amit tényleg nagyon jó lenne már abbahagyni, mert a végén még elfajulnak a dolgok... Minden ki van pakolva, egy nagyobb tányérra borítom a négy csodálatosan középszerű tükörtojást, és miközben némi paradicsomot, uborkát szeletelek, feltornyozva őket a sonka mellé, az italok felé bökök.    - Inkább valami erősebb... - elégedetten végignézek a pulton. Hmpf, tudnék én ennél jobbat is. - Na jó, jelenleg csak erre telik, bocsi - elvigyorodok, megvárva a válasszal, míg visszaér, közben vajat penderítve egy félbevágott bagettre. - Hát, hol kezdjem...? Az apám egy... - nem találom a megfelelő szavakat, ejj -, szóval az apám mondjuk úgy, hogy egy fejes - oh, had rázzak kezet magammal, ez tényleg sokkal jobban hangzik, mint a törzsfőnök... -, és elég idős már, hogy az legyen egyetlen vágya, hogy átvegyem majd a helyét. Én, mint legidősebb gyerek. Ami nekem nem nagyon menne, tudod? Ezért elszöktem otthonról négy, öt éve - közben számolva ujjaimon, elkenem a vajat, és rápakolok egy darabot a sonkából a pékárura -, és azóta jártam már mindenfelé. Sehol sem tetszett ennyire, mint itt. Szóval, a kaja mindig is hobbim volt, amolyan sétáló bálvány, adott volt, hogy mit fogok kezdeni magammal - tojás, uborka, paradicsom jó vastagon. - És vasvillák? Nem. Szablyákban, tőrökben utazom - elvigyorodva figyelem az arcát, nagyot harapva a szenyóból.

2012.04.21. 18:00 Flex Mongrel (gondnok)

Alaposan lerágom az almacsutkát, majd egy tökéletes dobással elhelyezem a szemetesben. Ilyen is csak évente kétszer jön össze. Összetámasztom az ujjaim az asztalon és elgondolkodom... Mi a fenét kéne.... még alig ismerem. Hm... ez esetben mindent. - Hát nézd... elég vegyesfelvágott itt a társaság. Van egy mosrcos elf, akire rárobbantottam az ajtót, van egy kevésbé morcos, akit már időtlen ideje nem láttam. Aztán a bájos szőke lakájfiú aki... aki nos szintén eltűnt egy ideje, de egy ekkora kastélyban nem is csoda ha nem tudok mindig mindenkiről... szóval rajtuk kívül még például a molyember Lufu  és  Arleyn a múmia akit némi segítséggel emberré változtattam egy időre. Aztán elkezdtem udvarolni neki. Erre a kastély cudar ura nekem esett - próbálok teljesen ártatlan fejet vágni mint valami pelyhedző kisnyúl, hogy legalább magam nyugtassam. - Lordon kívül van még egy vámpír, meg a harapásfüggő ölebe. A vámpírcsajnak, Evának bejön a Lord, meg Arleynnek is. A magam részséről pedig épp nem aktív vámpírvadász volnék ezért minden vérszívót szívesen kinyírnék... felcukkoltam Lordot hogy harapjon meg és bevégezhessük a kis dolgainkat. Meglengetem sebes alkarom. - A harapás megvolt, de megesett rajta a szívemrémes ha az ember nem képes rá hogy teljesítse a feladatát, némi szimpátia miatt.  Aztán jött vampirella és nekiesett amitől a tündéri múmiakirálynő depis lett. Hát fogam vampirellát és... hm... leporoltam kicsit, bár azt kell mondjam nem volt rozsdás. Ha ezek odalenn kijózanodnak fognak egy vasvillát és feldugják a seggembe, hogy annál fogva tűzzenek ki a vár fokára. És ami azt illeti meg is érdemlem. Ó sokszorosan is - vigyorgok. - Nem mellesleg folyton eltűnnek a ruháim és alig pár nap alatt vagy ötször volt halálközeli élményem. Ez már nálam is rekord, pedig nem vagyok egy karosszékben sakkozós típus. Kicsit kifújom magam, hogy mindez egy pillanat alatt végigszaladt a fejemen. Meg hogy a konzekvencia tényleg az hogy egy barom vagyok. Elvégre ki futkározik itt utánnam?  Senki. Én mászok mindenki agyára követezetes mazohizmussal... - Mesélj, te mi járatban amúgy? Remélem a szakácskodás mellett nem vasvilla gyűjtő vagy vagy ilyesmi... hm... és mellesleg van vaami borunk?

2012.04.21. 17:32 Bonc

- A sütőtököt éppen én sem csípem - jegyzem meg halkan, aztán visszatérek a sonkámhoz, meg a késhez. Kell egy élező. Míg a szerszám után kutatok a különböző szekrényekben, fiókokban, figyelmesen hallgatom. Alig hallhatóan felmordulok a szülők humorérzékéről szóló résznél.    - Ó, ha tudnád... - közben pont a bagettek meg kenyerek felé tévedek, és egy csinos kosárkában a pultra penderítem őket, de azt a francos élezőt még mindig nem találom.    - Szobám? Hogyne. Feltaláltam magam - eleresztek egy vigyort felé, és végre diadalmasan felegyenesedek, kezemben az említett tárggyal.    "- Bármi kell csak szólj.... és megpróbálom összehozni. De előrebocsájtom, hogy elsősegélycsomagunk csak holnap lesz." - azonnal nekiesek az elhanyagolt pengének, s az hangos súrlódással válik egyre használhatóbbá, oh, micsoda muzsika... röviden biccentek, elnézően vigyorgok rá.   -Ne aggódj. Mesélj, mi történt? - célzok itt arra, hogy lehet kidobják. Csak nem csinált akkora hülyeséget. Habáár, végignézve rajta. Na meg ki az, aki Flexnek nevezi a gyerekét? Családban marad...

2012.04.21. 17:15 Flex Mongrel (gondnok)

- Szívesen, ha nincs sütőtök az étlapon. Azzal valahogy nem sikerült megbarátkoznom mindeddig - lehuppanok az azstal mellé amin épp ügyködik. Megragadok egy almát az egyik tálból és amíg étvágygerjesztőnek ropog a fogam alatt, figyelem a mozdulatait.  - Bonc? A te szüleidnek is fejlett humorérzéke lehetett. Én Flex vagyok. A nagyfater a sarokköszörűről nevezett el ami beleszaladt a lábába. - újabb falat, elmélyült rágcsálás amíg Boncot méregetem. - Szobád már van? Kicsomagoltál meg ilyesmi? Amennyiben záros határidőn belül nem leszek kihajítva, én vagyok a helyi gondnokbácsi. Bármi kell csak szólj.... és megpróbálom összehozni. De előrebocsájtom - nézem kisé riadtan a kezében a bazinagy életlen kést - hogy elsősegélycsomagunk csak holnap lesz. Ma már tuti nem megyek be érte a faluba.  Csócsálva várom válaszát.

2012.04.21. 17:00 Bonc

Épp egy félkilós sonkadarabbal készülök szenvedélyes harcot vívni (le akarok szelni belőle egy darabot, de életlen a kés), mikor mozgolódást észlelek a hátom mögött, és hát nyilván nem egy féldisznó szabadult el folyosón - ó, szóval akkor tényleg élnek mások is ebben a szállóban. Megfordulok, hogy üdvözöljem az idegent, de a látvány annyira bizarr, hogy szinte pofánvág, és lefagyok. Csak bámulom néhány másodpercig az abszurd képet, ahol egy érett férfit szemmeláthatóan a legkevésbé sem zavar, hogy egy szál... függönyben illeg körbe-körbe.    Nem tudom eldönteni, hogy röhögésben törjek ki a kinézetén, vagy felháborodjak a szokatlan megszólításon, de végülis, említésre sem méltó. Felvont szemöldökkel nézek végig rajta még egyszer, szám sarkában gúnyos mosoly bujkál. Hova kerültem, istenem...   - Szólíts Boncnak - felé nyújtom a jobbom -, én leszek az új szakács - megengedek felé egy kacsintást, habár, kitudja, még a végén félreérti. Na csak semmi hirtelen mozdulat. De pozitívum, akkor legalább tényleg élnek itt emberek is. Hm...   - Leszel a vendégem?

2012.04.21. 16:42 Flex Mongrel (gondnok)

//Arleyntől// Mezítláb, egy szál vörös függönyben csattogtam végig a folyosókon. Lassan kezdem megszokni, hogy mindig elhagyom valahol a ruháimat. ez egy ilyen hely... hát istenem. Bár persze a többiek... hm.. mondjuk Eva sem hord fehérneműt, remélem nem azért mert megsértődött rajta, Lufu tortájába sütöttem a bugyiját. Kissé fáradt vagyok, de ami Arleyn partiját illeti alig ettem, inkább csak ittam és ahogy ismét buzog bennem a mágia, a farkasétvágyam is úgy döntött visszakecmergi magát. Belibegek a konyhába, szinte szó szerint, mert közben derekamra csomóztam a függönyt és a nagyját most úgy húzom magam után a köveken, mint valami csábos menyassziny az uszáját. Kivágom az ajtót és meglepetten veszem észre, hogy nem üres a helyiség. - Hello babám! Kit tisztelhetek személyedben?

2012.02.25. 23:43 Lufu

Flextől kaptam tortát!!!! - Ó, köszönöm, köszönöm,köszönöm!! Ez a torta...öööö...nagyon kreatív. És ez tényleg Evariszt bombázó vámpír bugyija. Nagyon nagy örömöt szereztél nekem, Flex. Mindjárt meg is eszem, főleg a zokni része érdekel, de gondolom ez téged nem lep meg. Leülök az asztalhoz és elfogyasztom a tortát.... Aztán felállok és úgy döntök, hogy épp itt az ideje, hogy átadjam a fantasztikus sütimet a címzettnek.

2012.02.25. 21:19 Evariszt Clode

Beléptem a konyhába, csak Lufu volt benn. Így legalább nyugodtan készíthettem el a tortámat. Igen, tudtam róla, hogy Valentin napi sütit kell sütni, de előtte mindenképpen beszélnem kellett Lorddal. Bár eléggé kedvetlen voltam, hiszen csak a falnak beszéltem. Nem is értettem, hogy is gondolkozhattam úgy, hogy 50 év magány után, majd hírtelen bizalmasra találok?! Gépiesen kezdtem neki a süteménynek, ami egy igen érdekes személynek készűlt. Mivel a múltamból kifolyólag tudok főzni, méghozzá igen jól, így egyszerűen készítettem el, a torta tésztáját. Cukor helyett mézet használtam, mint a régiek, és finom, datojával, fügével és szőlővel pakoltam meg a torta tetejét. Az igazi, ókori gyümölcsökkel megrakott tortát, szép selyempapírra tettem, és felkerekedtem, hogy megtaláljam a torta gazdáját. Remélem örülni fog neki, mert bár a vámpírok nagyzolók, én az egyszerűség híve is tudok lenni. /A jakuzziba el/

2012.02.24. 16:58 Flex Mongrel (gondnok)

Remélem Lufu örül az ajándéknak. Fene se tudja a molyoknál... Nyújtózom egyet, és sikerül megállapítanom, hogy még mindig nem vagyok a mai nap magaslatán, pedig nem most keltem. A körmöm alatt meg Eve vére... remek. Mit kezdjek azzal a nőszeméllyel? Most vagy megpróbál megölni, vagy megpróbálja megölni Lordot, vagy valami perverz módon elkezdi élvezni a helyzetet. Mit is mondott? Ránk izgult vagy mi? Lehet hogy a jakuzziban van valami furcsaság amit eddig nem vettem észre. De ha így volt, hát így volt, most meg egymáshoz köt a szükség... én meg a Lord? Prüszkölve nevetek és a tornyom felé indulok.  Most komolyan... én meg ő... előbb fektetem kétvállra Siront. Mert ha már pasikról van szó... nos őt el bírom képzelni amint vörösödő arccal zihál és a nevem suttogja. A Lord...  Lassan sírok a röhögéstől. // Flex a tornyába //

2012.02.24. 14:47 Siron Loch

Miközben dolgozom, megérkezik Flex és Arleyn is, aki magához hasonló alakoknak dirigál. Inkább nem megyek közelebb, nem is akarom tudni. Szorgalmasan munkához látnak, gondolom ők is a süti-feladat teljesítésén fáradoznak, így nem zavarom meg őket, és én is inkább a saját munkámra koncentrálok. Amikor az utolsó marcipán is a helyére kerül, nem marad más hátra, minthogy átadjam. Jaj. Elindulok a pincék felé.

2012.02.22. 10:30 Arleyn

Éppen elmélkedtem a Nílus konokon kanyargó partjairól, amikor egy kis cetli csúszott be az ajtó alatt. Odacsoszogtam és felkaptam, amilyen gyorsan tellett az ízületeimtől. - Tor... Toooortaaa... - egy percen keresztül próbáltam kibogarászni, mert a ház ura mindig olyan kis betűvel ír, hogy szinte zoomolnom kell hogy elolvassam a szépen kanyarított betűit. - Te jó ég, torta! Egy pillanat alatt a szarkofágom mellett termettem, a gyolcsaim elszabadultak és a lábamra tekeredtek, de nem érdekelt. Elkezdtem kotorászni az aranyozott koporsómban, ahol tartottam pár dugi halott szobalányt a porhüvelyükbe csomagolva. - Lányok! Tortát kell sütni, gyerünk, gyerünk! - kifordult szemmel megragadták a koporsó szélét és feltápászkodtak. Egy kis csalás remélem belefér, kuncogtam magamban, a két trancsírhölgyike meg nevetett velem. - Stip-stop a konyha! ... Hát nem tudom... lehet, hogy túlzás? Először is tisztázzuk: halvány fáraói elképzelésem sincs róla, a fehér elfek szeretik-e a kakaót, a nugátot, a fehércsokit, a szórócukrot, az arab kávét vagy a chilit. Másrészt, szoktak egyáltalán tortát sütni maguknak, vagy egymásnak? A sztereotípiák miatt azt sem tudom, hogy fehér palotákban édelegnek vagy a fákon élik méltóságteljes elf létüket és pitypangokból szőnek ruhát...  Egyetlen kiinduló pontom egyben közös is volt bennünk. Persze, nők voltunk (oké, én már egy kicsit beazonosíthatatlanul, de Aurelia mindenképp belefér ebbe a kategóriába)! Egy ruhának minden nő örül, főleg ha ingyen van és főleg ha édes.  Remélem nem lesz zabos rám a sok égetett cukor és fehér krém miatt, mert ezek eléggé hizlalnak. A ruhatortára marcipánból csináltak rózsát a lányaim, meg fehér masnit és egy csokit talpat. - Hűűűtőbe vele! ... Miután a kis vudujaimat visszapakoltam, áthoztam sunyiban a tortát és átsettenkedtem a fehér elfhez. Háhá, nincs itthon! Az A torony meglehetősen takaros volt, de nem nézelődtem. A szoba közepére állítottam, kihúztam pár pókhálót a jó öreg Kastélyból és rózsákat rakosgattam rájuk. Így tökéletes lett. Kuncogtam egyet és igazítottam a tortán, mire sajnos a fél kezem leesett, az egyik ujjam pedig a fehér krémbe pottyant. Nem nyúlhatok bele, szétszedem a tortát...  Remélem nem lesz gond belőle...   http://images.pinkcakebox.com/cake644.jpg

2012.02.20. 12:44 Flex Mongrel (gondnok)

Kis kitérővel érkezem. Szerencsére a pincék felé találtam egy rakat félpár zoknit. Mindent kimostam és beszórtam egy méretes kosárba. Mondjuk a mosás sosem volt az erősségem, így aztán Eve vörös csipkabugyija jelenleg hófehér és az összes zoknit sikerült malackarózsaszínné változtatnom. Ebből most mi a frász legyen? Ahogy belépek megpillantom Siront és Lufut is. Azonnal elkapok egy konyharuhát és ráborítom a kosaramra, hogy ne látszon mit cipelek benne. -Jó sütögetést! -biccentek, majd eltűnök a speizban a zoknijaimmal. Elvégre ittmár igazán csak fűszerekre van szükség. Fogok egy tálcát, meg egytortapapaírt és felaprózom a zoknikat. Kiskupacba rendezem őket a tortapapíron, majd leülök és erősen koncentrálok hogy összelvadjanak a molekuláik. Elsőre kikerül alkotnom egy szétfolyt tengericsillagra emlékeztető ragacsos rettenetet, de némi cukor, rum és egy kis meggylé hozzáadása után kezdett tortaszerű alakot felvenni. Kettévágtam és alaposan megröltöttem meggyel amit a kamrában találtam egy üvegben. Szerintem kompót lehetett. Végül is mindegy nem? A rumhoz remekül illik. Vissza a felső réteget... és most jöhet Evariszt csinos bugyija... Elégedetten állok a művem felett. Ha nem is lett avilág legszebb tortája, de azt hiszem az ajándékozottnak tetszeni fog. És ez a lényeg nem? Letakarom a konyharuhával és kioldalgok a többiekhez. - Lufu! Te a molyok legnagyobbika! Fogadd nemlétező szárnyacskáim heves rázogatásával kísért valentín napi sütimet! És persze élvezd ki - kacsintok rá, majd egy színpadias mozdulattal lerántom a leplet a sütiről. - A bugyit Evarissztól csórtam. - rakom le elé a pultra vigyorogva. // Lufunak készült torta (Rumos, meggyes zoknitorta grátisz bugyival : http://www.easy-birthday-cakes.com/images/panty-cake-21322748.jpg //

2012.02.20. 08:43 Siron Loch

Mire a konyába érek, már nem találom ott Aureliát. Persze lehet, hogy nem kellett volna megállnom lenn a könyvtárban, de nem tehetek róla, nem vagyok rejtett cukrásztehetség. Muszáj volt beszereznem néhány szakácskönyvet. - Szia, Lufu - köszönök a molyembernek, aki szintén itt kotyvaszt. - Te is szenvedsz? - kérdezem tőle elszánt arccal, ahogyan sorra nyitogatom a könyveket, és azon töröm a fejemet, hogyan lehetne ezt kicsit meggyorsítani. Aztán eszembe jut a megoldás! A Lord nem mondta, hogy nem használhatunk mágiát! Persze jó lenne, ha nem reklámoznám, hogy van és mennyi, de a legtöbben már úgyis megérezték a létezését. Én pedig igazán csak egy kicsit segítek rá. Munkához látok. Pontosabban a varázserőm, és így könnyebben halad valahogy minden, még cseverészni is marad időm. - Összefutottál Auréliával? Eredetileg azt hiszem ide indult. Nem volt kicsit... nos, furcsa? Ha itt volt, nem tudod hová mehetett? Közben összekeverednek a hozzávalók, a sütő engedelmesen végzi a dolgát. Nem tart sokáig az egész művelet, főleg így nem, és már ott is vannak előttem a tésztalapok, amiket aztán egymásra helyezek és formára vágok. Rendben. Csokikrém, a csokit mindenki szereti! Vastagon kenem meg, és imádkozom hogy az alsó réteg is kibírja, amikor a legfelsőt is a helyére teszem. Elengedem ééééssss... nem omlik össze. Nagyot sóhajtok és megkönnyebbülve mosolygok, a többi gyerekjáték. Kikeverem a cukormázat és ráöntöm az egészre. Itt is csak egy egészen pici mágiára van szükségem ahhoz, hogy egyenletes és sima módon, a lehető leggyorsabban dermedjen meg. Még korábban találtam formázható marcipánt, többféle színben, most előkotrom azokat is, és nekiállok kidíszíteni a torta felületét. Közben azt próbálom kitalálni, hogy mégis, ezt hogyan fogom odaadni az illetőnek?

[140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]