Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Már éppen meg akartam őszintén magyarázni a helyzetet, mikor a már korábban látott gondnok, belezuhan a vízbe. Nem kellett sokat gondolkodni, lehetett látni, hogy nem óhajt kievickélni a víz felszínére, hogy levegőt vegyen... Egyszerre buktam le Lorddal, de ő gyorsabb volt, így hagytam, hadd tegye vendéglátói kötelességét.
Bár bevallom fel kellett volna ajánlanom a levegőztetést, hiszen mégiscsak nő vagyok, de engem szórakoztatott a látvány, hogy férfi csókol férfit. Talán kissé morbid a hozzáálásom, de már annyi mindent megéltem, egy csöppet sem féltem, hogy talán nem élheti túl. Ahhoz keveset volt a vízben, és különben sem egy vékonyka egyed, szép izmos emberről van szó. Kihúztam magam a medence szélére, és oldalra tartott fejjel figyeltem az eseményeket, hogy minnél jobban lássam.
Tudtam hogy nincs értelme közelebb mennem, hiszen érezni még az életet benne.
|
Mielőtt bármi történhetne, Felx zuhan bele a jelenetbe. Ki kéne írnom, hogy: KastélySzálló - BolondokHáza.
Békésen bucsborékolva elmerül, aztán néhány nagyobb blugy, és más semmi. Eltelik egy perc, kettő, néma csendben, mire észbekapok.
- Baszd meg - kiáltok fel, cseppet sem uriasan, kultúráltan, vagy bárhogyan, csak így, első nekifutásomban. - Ez egy ember!!
Csúcssebességgel bukom alá, hogy felhúzzam a medence aljáról. Ha ez a hülye itt meghal nekem, a falusiak kiégetnek a kastélyból, mert a büdös életben be nem magyarázom nekik, hogy véletlen baleset volt az egész.
Szerencse, hogy erős vagyok, így hamar fel tudom húzni, és nem okoz gondot az sme, hogy átemeljem a medence peremén, és kitegyem a partjára. Semmi emelkedés, vagy süllyedés, a mellkasa mozdulatlan.
- A rohadt élebe!
Enyhén kétségbeesve nézek körül, hogy mi a fenét tehetnék, de csak Evariszt van ott rajtam kívül és Arleyn. Nem maradt nagyon sok választásom. Inkább lehajolok hozzá, és szélesre tátva a szám, az arcához hajolok.
Most, vagy soha!
|
A pára az arcomba csap ahogy belépek az öltözőbe. Csak meg akarok kérdezni valamit a Lordtól ezért aztán csak a papucsom dobom le és a falnak támasztom a partvisom mielőtt beljebbmegyek.
- Üdv! Elnézés a zavarásért, de az új... - nem bírom befejezni a mondatot, mert megcsúszom. Ahogy próbálom visszanyerni az egyensúlyomat sikeresen Csontinak tántorodom és vézna kis lábában végképp meglelem a saját akhillesz pontom... vagyis sikerül egészen elvesztenem az irányítást és arccal előre a jakuzziba borulok.
A meleg víz rögtön körbeölel és a koccanást ahogy az alján csókot dob a homlokom a csempének, már nem is hallom.
Szerencse hogy nincs alattam senki!
//Flex beájult. aki akarja mentse meg xD Különben meghal szegénykém és a hálóitokba jár kísérteni//
|
Tudtam, hogy nem én leszek az egyetlen, akit ez elbűvöl. Nem kell sokat győzködnöm ahhoz, hogy kísérletezésbe kezdjen. Felhangzik az ütemes taps, és a fények ismét változni kezdenek. Sosem fogom tudni megunni, az fix.
Mellőlem hirtelen eltűnik Evariszt, gondolom meg akarja közelebbről is csodálni a technikát, ami ezt lehetővé teszi. Én csak kényelmesen ellazulok a kellemes vízben. Vannak csodák, amiknek felesleges utána járni.
Hirtelen bukkan fel előttem, és hosszan náz a szemembe. Ha ember lennék, mostanra tutira a rabjává váltam volna, egy vámpír tekintete, még a leghülyébbek is tudják, veszélyes. De nem vagyok ember, már nem. Vámpír vagyok, és igaz, hogy fiatalabb, de éppen elég erős ahhoz, hogy megvédjem, ami az enyém. Ha támadni akar...
Aztán vagy észbekap, vagy meggondolja magát, midnenesetre pislogni kezd, kicsit hátrébb úszik, és szabadkozni kezd. Minden mozdulatát figyelemmel követem, egy pillanatra sem hunyom le a szemem, de - velel ellentétben nem mereven nézem, hogy ne támadásnak, vagy provokációnak hasson a dolog, egyszerűen csak nem tévesztem szem elől.
Biztonsággal tölt el a tudat, hogy Arleyn valahol itt an a közelben, és ha bármi rosszra fordulna, tutira a segítségemre lenne. Furcsa szövetség a miénk, a vámpír büszke népség, saját faján kívül ritkán, és legtöbbször inkább kényszerből fogad csak el segítséget, és még azt is úgy állítja be, mitnha szivességet tenne az együttműködésel. Arleyn szabad akaratából cselekedne, mert a barátom.
- Itt nincs mitől tartanod - jelentem ki halkan, megnyugtatóan Evarisznak. - Ebben a kastélyban biztonságban vagy, és nem kell attól félned, hogy valaki a helyedre pályázik, megöl, vagy szolgasorba taszít. Nem kell harcolnod a falatért, a nyugalomért!
// bocsi XD de szegény Lord érzelmi analfabéta, szal tökre félrértette XD//
|
- Persze, van belőlük pár. Persze ez valahol bonyolultabbá teszi a dolgot, mint az egyszerű filmekben, de a fantáziátlanok, és fakezűek kedvéért van villanykapcsoló is - titi-titi-tá. -mondja, majd az tapsolt ütemre mozgásba lendültek a fények, amik egyenes arányban engem megérintettek. Nagyon régen tetszett már ennyire valami, de ez biztos a korszerűség hiánya okozza.
50éve csak a szántóföldek szélén aludtam egy bokorban, vagy egy terebélyes bükkfa ágai közt, elhagyatott pajtákban, vagy néha, ha szocializálódni volt kedvem, odaverődtem a városban néhány csöves mellé. De többnyire sosem beszélgettem velük. Így most a puha barokkos stílusú ágyban alvás, a társaság gondolata és a fényűzés, ismét felélesztették bennem, fiatalkori emlékeim. Amikor még ember voltam, és egy francia nemes szolgálója voltam...
-Rendben, kipróbálom én is! -mondtam kis tűnődés után magamhoz térve, elvégre most társaságom van, nem illik kirekeszteni a beszélgetésből senkit sem. Titi-tá-tá. A fények néhol kialudtak, néhol pedig megmaradtak egyhelyben, lyukat égetve a víz felszínére, mintha egy hatalmas szitán át világítanának a fények. Most csak mosolyogtam, és meglegen, hálásan tekintettem Lordra. Lemerültem a víz alá, majd akövetkező pillanatban már vele szemben bukkantam elő újra. Csak fél karnyi távolság választott el minket, de látni akartam őt közelebbről. A szemébe akartam tekinteni. Hosszú percekig, pislogás nélkül szemléltem. Átadtam magam az ösztöneimnek, nem vettem levegőt, nem pislogtam. Csak néztem a szép kék szemeket....
Aztán ahogy jött, olyan hírtelen, észbe is kaptam. Pislogtam egyet, majd határozott hangon szólatam meg:
-Bocsánat! Túl indiszkrét voltam. -kissé hátrébb vándoroltam a vízben, de csak annyira, amivel jelezzem: egészen más szándékkal közeledtem, mint támadás.
|
- Persze, van belőlük pár. Persze ez valahol bonyolultabbá teszi a dolgot, mint az egyszerű filmekben, de a fantáziátlanok, és fakezűek kedvéért van villanykapcsoló is - kacsintok, bár ez sem látszik. Kicsit gondolkodom, azután nekifogok; titi-titi-tá.
A fények lassú mozgásba kezdtek. Mintha megannyi aprócsak hangya világított volna, vonultak át a helyen, rendezett füzérben. Imádtam játszani vele, habár cseppet sem illő ilyemivel szórakoznia egy több, mint 100 éves vámpírnak, én még mindnig nem bírtam betelni vele. Amikor megrendeltem, csak egészen kicsit nézhettek dilisnek a mesterek, de nem tudott meghatni a dolog. Végtére is, vámpír vagyok, ez gondolom nekik is igen hamar eszükbe juthatott, mivel aztán csak vállat vontak, beleegyezve a dologba.
- Te is nyugodtan próbáld meg, ha szeretnéd! Tapsolj egy ütemet, és figyeld, mi történik - bíztatom Evarisztet, miközben kényelmesen lejjebb csúszom a pezsgő vízben.
|
Mosolya egy jel volt, felém, amennyiben most barátkozós hangulatban van. Legalább is, én így értelmeztem. Ez kissé feloldotta bennem, a feszültséget. -Talán rosszúl ítéltem őt meg. -gondoltam. Olyan átéléssel kezdett el mesélni a pazar medence történetéről, ami igazán emberi volt, és még egy vámpírszivet is megmelenget. Aztán hírtelen tapsolni kezdett. Kissé meglepődtem, méginkább megriadtam, mikor a fények homályosabbá, misztikusabbá váltak.
-Nahát! -szaladt ki önkéntelenül is a számon. Nagyon szép, és nagyon romantikus lett a medence, és a víz felszínén táncoló fények.
-Minden kód más fényt ad ki? -kérdeztem teljes beleéléssel. Őszintén izgalomba jötem ettől, és elkapott a gyermeki hév, a játszadozás.
-Mutatsz még egyet? -kérdeztem apró mosollyal, ami inkább csak a gondolataim tükre volt, de nem bántam ha látják is őket.
|
Csinos mosolya van. Nem kihívó, csábító, vagy számító, egyszerűen csak csinos, és ez jó érzéssel tölt el. Egy sima egyszerű mosoly. Viszonzom.
- Nem, a medence tulajdonképpen elég régóta meg van, de akkor került felújításra, amikor úgy döntöttem, hogy a Kastélynak ezt a részét is Szállóvá alakítom. Egymagamnak úgyanis nagy lett volna a belső medence, viszont hülyeségnek tűnt lezárni ezt a kis fülkét. Meg amúgy is, ráfért és nem bántam meg. Csak nézz körül - tettem egy széles mozdulatot, a karomról csöpögött a víz, és csiklandozva folyt a könyökhajlatom felé mielőtt visszatettem volna óvatosan, ügyelve, hogy ne fröcsköljem magunkat össze. - Ez a hely mesés lett, szerintem! Az hogy egy aprócska vízesésen keresztül lehet átjutni, egyenesen imádom! És figyeld csak!
Azzal ritmust kezdek tapsolni: tá - titi-tá-tá
A fények egészen eltompultak, elmosódottá, hangulatosabbá téve a helyet.
- Van néhány "kód", lehet próbálkozni vele - mosolygtam szélesen, habár ebben a megvilágításban ez talán nem látszott annyira. - Mindig is szerettem volna tapsra leoltódó, és felkapcsolódó villanyt, de ez felülmúlta minden kívánságom.
|
Lord zavart tekintettel válaszol:
- Tulajdonképpen, de. -bemászik a medencébe, közben pedig olyan érzésem van, egy pillanatra nem találja a helyét. Mindenütt van, csak "itt" nem. De aztán visszatér "közénk" ,amint rámtekint, és elmélázik valamin. Persze tudhattam volna, hogy ezzel a fürdőruhával nem aratok túl nagy sikert, a számomra megszokott szexi, de összhangban álló ruházatom után. De mint utazó, nem túl sok holmival rendelkezem, hiszen ha menekülni kell, vagy épp sietek, nincs idő egy teljes gardróbot elcsomagolni. Ezen kívűl, pedig szeretem a pompát. De ha nem tehetem meg, akkor a faék egyszerűség híve vagyok. Faék. Na igen. Elmoisolyodok magamban, ahányszor csak ezzel a szóval mondok hasonlatot, így most is kiült az arcomra a mosoly. De aztán jobbnak láttam megszólalni, nem akartam hogy Lord félreértse arckifejezésem.
-Igen, ez nagyon kellemes. Használatban volt ez a medence mielőtt belekezdtél a felujításokba? Vagy sosem használtad? -kérdezem, majd megköszürölöm torkom, mert még mindíg mosolyra fakaszt a korábbi "fa" viccem.
|
- Tulajdonképpen, de - értek egyet, miközben végre visszafordítom a fejem a medence felé. Túl sok minden történik egyszerre az utóbbi időben. Az vendégek szinte rajzanak, és bárhova lépnék, valahogy mindenütt ott vannak.
az előbb rohant ki, kis híján meztelenül, rákvörösre főtt bőrrel a gondnokom. A múmia, aki időtlen idők óta az egyetlen társam volt, szerintem halál utáni életében előszür ül bármiféle víz partján, komoly a gyanúm, a kastély ezen részét még soha nem si látta!
Mire mindezt feldolgoznám, addigra már megint mások vesznek körül.
Bemászom Evariszt mellé a vízbe. Egyszerű, dísztelen, egy részes fekete fürdőruha van rajta, ami kicsit meglep. A fajtámra súlyos giccs-függőség jellemző, sznobság és nagyzolás, a legtöbbször komoly ízlésficammal párosulva. Jómagam sem vagyok ettől teljesen mentes, bár ezúttal rajtam is csak egy egyszerű, kék szín úszónadrág van.
A víz kellemesen meleg, és a buborékok csiklandozva, masszírozva lazítanak el. Aprót sóhajtok.
- Ez mennyei!
|
/szobájából/
Hamar megtaláltam a fedett medencének nevezett részt, a térképről. Odabenn három lény tartózkodott, azt éreztem, és hamar biztossá is vált, amint beléptem egy törülközővel a vállamon, és egy egyrészes, fekete fürdőruhában, ami felettébb kiemeli bőröm sápadtságát, de hát ha csak ilyen van, ilyen van. Nyilvánvaló hogy a kedves vendégek mind tudják, hogy vámpír vagyok...
Arleyn, Lord a medence mellet és egy másik személy tartózkodott a medencében, aki számomra kissé furcsa volt... Erős mágia vette körbe. De miért is lepődnék meg ezen? Lazán ledobtam a törülközőm a medence szélére, és beleugrottam a meleg vízbe. Előszőr a furcsán hideg vett körbe, ami belőlem árad, majd néhány karcsapás után, a víz melege is behatolt a bőröm alá. Máris kellemesebben éreztem magam. Előbukkantam a víz alól, majd integettem a kinnmaradottaknak.
-Nem fürödni jöttél? -kiáltok oda Lordnak.
|
A forró víztől kissé kivörösödött fejjel bukkanok elő ismét és fuldokló svábbogár módján kalimpálok a medence szélére.
Úgy tűnik nem bírom annyira a forróságot mint első blikkre gondoltam.
- De tényleg... kurvapazar - hadarom és kissé kijjeb evickélve szerzek egy törülközőt.
Mire kilábalok a vízből, már a derekam körül van, még ha ez azzal is járt hogy a vége tök vizes.
- Én most... lehűlök egy kicsit ha nem gond.
Fogom a koszos ruháimat és mezélláb törülközőben elindulok a kis tornyom felé. A kövön csak úgy slattyog a talpam.
Szarok már a meztelenkedésre! Csak levegőőőőőt!
// Flex ki az udvarra //
|
- Ritka az olyan esemény az első 50 év után, ami meg tud lepni egy embert. Aztán, 70 után már semmin nem csodálkozik, később pedig nem is érdekli. Aki olyan szerencsétlen helyzetbe kerül, hogy eléri a 100-at, sőt, ne adj isten meg is haladja, az pedig teljesen érzéketlenné válik a világ legtöbb dolgával szemben.
Akkor most mégis miért állok itt lassan a másfeledik perce, egyetlen szó nélkül?
Arleyn szórakozottan ismétli meg, hogy van hely, apró, gyöngyözően feltörő, halk kacagások közepett. Remekül szórakozik, pedig ő már vagy 6000 éves! Rá is hatással volt hát a helyzet, és akkor mit tehetnék én, aki fiatal kis csíra vagyok hozzá képest?
Flex pedig fúvókát játszva, vagy vizilovat, bugyborékol. Az egyetlen szerencséje, hogy a víz pezseg, így bár átlátszó, de azért nem annyira.
Nincs mit tenni, össze kell szednem magam, mert egy úr gatyában is úr, a vámpír pedig még inkább vámpír! Talán még a javamra is fordíthatom a kínos szituációt, ha úgy alakul. Márpedig fog!
- Köszönöm. Nem számítottam rá, hogy társaságom lesz, de örömömre szolgál, hogy ismét összefutottunk ezen a helyen. A Kastély egyik legpazarabb helye, nem gondolja? - kérdezem a viziszörnnyé avanzsált gondnokomtól. Közben továbbra is próbálok rájönni, Arleyt valyon mi vette rá, hogy egyáltalán a víz, mit olyan közelébe jöjjön. - Arleyn, meglep, hogy itt talállak...
|
- India kifejezetten faszályos hely!...
Flex, mint akit megcsíptek, gyorsan lemerül a mélybe, és rövid időre magamra hagy a gondolataimmal. Bár nem vagyok közönséges kukkoló, valahogy túlvilági a látvány, ahogyan a puha test a víz alatt siklik... Csak most veszem észre, hogy szárnyas szívecskéjébe a SUCK szót tetováltatta... vagy nagyon részeg és őrült barátai voltak, vagy ideje lenne körülnéznem Flex barátunk szekrényében.
A másik medencénél beszélgetők úgy tűnik indulni készülnek, amikor a paravánok mögül hirtelen betoppan a ház gazdája, aki ennél hiányosabb öltözetben már alig-alig lehetne. Eddig még csak fekete köpenyben láttam, de most kuncogásom és döbbenetem váltakozása közben időt tudok szakítani bőrének nagyon halovány, szinte lilás árnyalataira. Az arcát és a kézfejét már láttam, de hogy mindene ilyen sima, mint a márvány.
Láthatóan összezavarodott a hirtelen társaságtól, amikor Flex is fölbukkan a víz alól, és arcára hasonló érzelmek ülnek ki.
- Van hely - mondja neki majd visszasüllyed a vízbe; vajon tisztában van vele, hogy a víz átlátszó dolog?
Majdnem nevetni támad kedvem:
- Persze, van hely...
|
Felbukkanok a víz alól, és azonnal elkezdem kitörölgetni a szememből. Nem bírom elvielni ezt a tisztított rettenetet a retinámon. Ki se tudom nyitni odalenn a szemem.
- Komolyan irigyellek, az a szar még mindíg bizsereg! Te tuti nem szenvedsz ilyes... - felpillantok és a hulla nyugodtan ücsörgő alakja helyett az első pillantásom a házigazdánkra esik. Derekán törülköző, de egyébént sápadt, sima testét semmi sem takarja, bár az a hülye arckifejezés ami az vonásait jelen pillanatban uralja, elég lehet ahhoz, hogy lelohasszon egy vicceskedvű leskelődőt.
Szóval... szóval a törcsis poénokat ki kéne hagynom...
- Van hely - tudatom vele jobb híján.
Oh ez remek terv! Ha bejön akkor a fejére lépek és amíg fuldoklik kiugrom. Megfulladhat egy vámpír? És miért zavar hogy pucéran lát? A tetkóm... nos azt már látta akinek van szeme, de valahogy a hullán kívül feszengenék meztelenül társaságban.
Nem mintha lenne még mit tikolnom...
Visszasüllyedek épp csak az orrom van kinn, mint valami vízilónak és szórakozottan buborékokat fújok a vízbe.
|
//a Kastély egy rejtélyes pontjáról érkezik//
Fáj a nyakam a sok görnyedéstől. ez az egyik olyan nagy rejtély, amit sosem fogok tudni pontosan megérteni. Az életben, vagy a nemlétben is megvannak ezek a nagy, és megválaszolatlan kérdések.
Hogy lehet az, hogy vámpír létemre elgémberedik a nyakam?? De most komoylan, Mégis megtörténik, én meg szitkozódom, mint a rég szép időkben.
Úgy döntöttem, hogy egy kellemes, forró fürdő majd helyrehozza a dolgokat, csak egy valamivel nem számoltam. A vendégekkel a kastélyban. Nagy svunggal, nekivetkőzve toppanok be a jakuzzihoz, ahogyan mindig szoktam, de ezúttal közönségem is akad. Arleyn, akit soha a büdös életben nem láttam még a kastély ezen részében, és a gondnok.
Hááát, meglepődtem....
|
Hangja akkorát csattant az akusztikus helységben, mint egy ostor. Egy pillanatra hátrafordulok és szám szélében apró mosoly bújkál. Rég éreztem ennyi szenvedélyt. Sőt, rég váltottam ki ennyi szenvedélyt, talán utoljára akkor, mikor feldaraboltam Ni'ani apját. Az egy heves vérmérsékeltő lány volt. Sajnos őt is el kellett hallgattatnom. De az egy másik történet.
- Nem mondtam, hogy te szolga lennél... Nem állta szándékomban megsérteni téged, csak imsétlem remélem, te nem vagy olyan idegesítő, mint a kastély gondnoka. De mielött nekem támadsz, és olyan doglokat próbálsz belemagyarázni szavaimba, amiket én nem mondtam, jobb lenne ha megtasnulál a szavak közt olvasni. Ezt sem lenézésból, mondtam, csak némi oktató szándékú kritika. Mifelénk nagyon sok olyan ember volt, mint te. És külön élvezet volt kivágni a nyelvüket egy ilyen után és nyersen megetetni felük... Remélem, nagyon remélem, hogy te nem jutsz ilyen sorsra. Mindenesetre kifejezetten örültem a találkozásnak.
Előrefordultam és meg sem álltam a szobámig.
//Privát szobába el...//
|
- A Káma Szutra sose tetszett. Mindig is jobban értékeltem az Anangarangát, az Illatos kertet, vagy a Kerítőnő tanácsát. Jobb receptek is vannak bennük. Hm... nem indiában a kultúra, a templomok, a sokszínűség, hogy meztélláb járhattam az utcán és festékporral szórták egymást az emberek és fűszerpiac, aranypiac, csodás kelmék, isteni ételek, gyönyörű kurtizánok... India kifejezetten faszályos hely!
A fenekembe hasít a sajgás egy pillanatra. Duzzogva bukok le a víz alá, hogy az arcom is a forróvízbe mártsam végre.
|
- Másik szolga? - Próbálok rájönni, kire utalhatott, aztán elvörösödöm a felismeréstől. - Már megbocsáss, nincsen veled semmi bajom, és szivesen segítek bármiben, ha kérésed támadna a Lord felé, de, és ezt kérlek most jegyezd meg egyszer és mindenkorra! NEM vagyok szolga! Nagy tévedésben élsz, ha azt hiszed, csak csettintened kell. Ellenben a kérlekre nagyon is hallgatok!
Fel vagyok háborodva. Engem még soha, senki nem nézett le! Persze utáltak, meg szerettek, és éppen menekülök, közben pedig munkát kell vállalnom, de megdolgozom azért, amim van, nem vagyok senki csicskása. Haragtól ég az arcom, és meggondolatlanul előrébb is lépek, aztán megálljt parancsol a víz, ami lassan körülfolyja a cipőmet, amit nem vettem le az öltözőben, hála a vizek isteneinek!
A figyelmem közben leköti valami a medence szélén.
- Ezt itt hagytad - emelem fel, és nyújtom felé.
//edit by Drac: mivel a játékosnak nem állt módjában folytatni a szitut, viszsakerült a szobájába!//
|
Azt hiszem, a mesém jobban zavarta, mint saját magamat.
- Vércsirkék? - nézek rá hitetlenkedve. A sors nem játszik, bárki kezében is a váza. - Ez szörnyű lehet. Bár megbolygatnom nem szép dolog, ezért örülök, hogy jártál Egyiptomban. Addigra két lotyó is lekoppintotta az emancipációmat, valami Kleopátra és Nefretiti.
Vajon Flex mögött mi áll? Te jó ég, mit akar mondani nekem ezzel?
- Talán Indiába húz a szíved? - mosolyodom el. - Mr. Buddha? Káma Szutra? Mi vonz benne?
|
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|