Frissítés

2012.11.04. 15:21 Ari

Tetszik, hogy A nő nem ijed meg néhány olyan hatáskeltő dologtól, mint holmi szúrós tekintet, véreb és a többi, hanem rögtön a lényegre tér, és rákérdez arra, ami érdekli, bár a modorán lenne még mit csiszolni, hiszen nem illik egy ilyen ifjú hölgyhöz, akkor sem, ha jóval idősebb, mint én, az ennyire nyers megfogalmazás! De mindenféleképpen plusz pont neki az egyenesség! - Igazából nem fontos - mosolygok rá. - Csak érdekel, hogy magának is ízlik-e? Nyugodtan mondja meg, ha valami nem stimmel vele? Jó az íze? Megfelelő energiát tud belőle nyerni? Esetleg lenne ötlete, hogy mit kéne még finomítani rajta? - teszem fel a kérdéseimet sorban, hogy legyen miből válogatnia, és ezzel is éreztetve, hogy nyugoodtan beszélhet, tényleg érdekel a véleménye. Eközben a még mindig csöndes fáraónő felé fordulok. - Kedvesem, maga él itt a legrégebb óta, ha jól sejtem, lenne olyan kedves, és megrendelné a teánkat? //bocsi Arleyn, megrendelem veled a teát, ha nem gond :D//

2012.11.01. 22:54 Evariszt Clode

Egyetlen szó nélkül vonultunk át az üvegházba, szinte egy női "vonulás" voltunk. Viszont a kisugárzásokat illetve, merőben mások. Én sütkéreztem ebben a sok más személyiség jegyben. Mióta a kastélyba költöztem, folyamatosan fürdök a társalgásban, és igyekszem szocializálódni, amennyire csak megy. De most kifejezetten érdekes szaga volt a levegőnek. Méginkább, Ari kérdésének. Hmm...  - Már csak az a jó tea hiányzik, amit természetesen nyugodtan ízesíthez. Egyáltalán nem zavar, sőt, ha jól sejtem, akkor ön is a kastély készleteit használja erre a célra, nemdebár? - Igen, így van. De miért fontos ez egy embernek? -kérdezem, rátérve a lényegre. Egy vámpír nem kerülgeti a forró kását, elvégre leélt már addigra pár száz évet, hogy ne hülyéskedjen. Helyet foglaltam az egyik kellemesebbnek tűnő fotelban, egy banánfa nagy leveleinek árnyékában.

2012.11.01. 17:46 Ari

//folyosóról Arleyn és Evariszt társaságában// Jól gondoltam, a kastélynak ez a része jobban el van hanyagolva, érződik rajta, hogy elkéne ide egy gondos, női kéz. A növények bár nincsenek kiszáradva, rendesen öntözi őket valaki, és gaz sem ütötte fel a fejét sehol, sőt a szükséges metszéseket is végrehajtották, de hiányzik az egész koncepcióból egy női szív pepecselős szeretete és melegsége. A helységben barátságos, ámde gyenge fény uralkodott, feltételeztem ez a vámpírok miatt alakult így, hogy ők is fekereshessék az üvegházat még akár napközben is. Kényelmesnek tűnő kanapé, és fotelok, néhány folyóirat, a legkülönfélébb témákban, és ízlésesen ideillő asztalkák álltak szétszórva, hogy válassza ki ki kedve szerint a neki tetszőt. Az egyik ülőalkalmatosságon helyet foglalva magam köré gyűjtve az impozáns hölgykoszorút, szólalok meg: - Már csak az a jó tea hiányzik, amit természetesen nyugodtan ízesíthez - bólintok Evariszt kérdésére. - Egyáltalán nem zavar, sőt, ha jól sejtem, akkor ön is a kastély készleteit használja erre a célra, nemdebár?

2012.10.03. 14:49 a Lord

A helység jelenleg üres.

2012.05.03. 22:35 Aurelia

Enyhe szédüléssel ébredek. Elaludtam volna? – masszírozom a homlokomat, majd lassan feltápászkodom és végigmozgatom a végtagjaimat. Hogy a fenébe lehettem ennyire felelőtlen? – ropogtatom a hátamat. Óvatlanul átadtam magam az álom világának és közben ki tudja, mi történt körülöttem… A levegőbe szippantva azonban megnyugszom, hisz érzem, hogy a békés aurát semmi nem háborgatta körülöttem. Hm… - fintorgom. - Miért nem bízok magamban? Lehetetlen, hogy ne éreztem volna meg, ha járt volna erre valaki. Akár a legmélyebb alvásból is felrázott volna egy idegen illat. De aztán megértem, honnan a kétkedés… hisz a vár továbbra is megfejtetlen valójában áll mögöttem. Soha nem tudhatom, milyen erővel szembesít a sors. Ideje visszatérni. A tó csábító tükre helyett a benti  fürdőt választom. /Aurelia fedett medencébe el./

2012.03.10. 20:29 Flex Mongrel (gondnok)

A gyomrom korgása ébreszt fel.  Husi vacsorája! A fejemhez kapok. Most aztán megnézhetem magam. Mivel is hülyültem? Korhű? Oh atyám... mi van ha télleg. Én meg meg se kérdeztem. Odakinnt lassan tök sötét én meg... //Flex körberohan a kastélyban, aztán Arleynhez. //

2012.03.09. 23:27 Flex Mongrel (gondnok)

// Yas és Eve szobájából az üvegházba // Az ajkam törölgetem. Piszkosul fáj. Miért a legkissebb sebek fájnak a legjobban? Csak az első kanapéig vonszolom magam.  Pont az egyik hatalmas üvegablak előtt, de belülről egy nagy pála takarásában van. Egyszerűen átesem a karfán és már alszom is.  Pihi... szuszi.... és csicsijja Flex.

2012.02.27. 21:13 Aurelia

Csalódottan tapasztaltam, hogy bármennyire finom is a ruhasütemény, az alsó fodornál tovább nem jutok. Pukkadásig sosem ettem magam, most sem vagyok képes, így keserédes szájízzel indulok ki a szobából. Még egy ideig maradnia kell mementóm szobrának. Megtehetném, hogy megsemmisítem, de nem szeretném megbántani a szakácsot, így csak arrébb tolom az útból. A gézbe csomagolt csontocskát zsebembe rejtvén indulok, hogy megkeressem a cukrászt. Ám ahogy a folyosókat rovom, ismeretlen mágiát érzékelek az egyik szoba felől. Alkotás folyik valahol, semmi kétség. A mestert megzavarni pedig nem illik. S minthogy idegen helyen vagyok, semmi jogom odatolakodni. Pláne, hogy nem kívánok még egyszer olyan zavarba kerülni, mint mikor Sironhoz kopogtam be. Így a kertet választom.  A verőfényes napsütés energiával tölt fel, s bár a viruló rózsafejek most ugyanarra emlékeztetnek, a kert elég tágas, hogy viszonylag semleges övezetet válasszak. Amorin táborhelyét messze elkerülvén a tó mellett döntök és lecsücsülök a partjára, hogy aztán hínáros, tavirózsás tükrét bámulhassam. "Leróttam a tartozásomat, mert a szabályok engem is köteleznek. Ha egy idegen faj megkegyelmez nekünk ... addig maradunk adósok, míg a megmentőt, vagy bármely rokonát vagy ismerősét megkíméljük" - csengenek fel fülemben újra a szavak és csaknem magam előtt látom az árnyelf tekintetét, melyet hevít a vágy, hogy megölhessen. Vajon, ha az én karom nem süllyed le, akkor is megadta volna magát ennek a szabálynak? Mi kötelezhette őt annyira, hogy ellent mondjon gyilkos szándékainak? Ki menthette meg egykor és tehette adósává? És én? Miért hódoltam be akaratának? Ezernyi kérdés suhan át agyamon, mire lassan eldőlök a fűben és ahogy kislányként tettem, a fodros felhőkből különféle alakzatokat kezdek el kiolvasni.

2012.02.20. 20:23 Amorin

Miközben megpróbélok észrevétlenül közlekedni a kastélyban, nem hagynak nyugodni a gondolataim. Hiszen lerottam a tartozásomat, am ocskos elfek elött. Akkor miért nyomaszt még mindig? Kezdem érezni, hogy megőrülök. Sütit sütök és egy elf lányon gondolkodok? Remélem mihamarabb vége lessz ennek a rémálomnak. A hamvadó parazsakat megpiszkálom, majd megtisztított faágakból egy tálszerűséget alkotok, amibe beleönthettem a tésztát. Miközben az édes illetok belengik a környéket nekídőlök a fa törzsének, és próbálom megérteni, hogy mit üzenhetnek nekem az istenek. Mert nem véletlen, hogy erre ak örnyékre jöttem. Ezt már érzem. Mi lehet velem a tervük? Amikor a sütemény elkészült, némi büszkeséggel töltött el a tudat, hogy tökéletesre sikerült. Legalábbis szerintem. Miközben feldaraboltam kockákra, egyet én is megettem, hogy lássam, jó lett-e. És jó lett... Mikor becsomagoltam, már tudtam, hogy miként juttassam el a remekművet. Nem bírtam megállni, hogy pajkosan el ne mosolyodjak, mikozben a csomagocskára ráírtam a címzett nevét. A gyerekkori önmagamra emlékeztetett ez, mikor első szerelmemnek próbáltam örömet szerezni. De rég is volt már. És azóta ő is meghalt. Általam... A kis csomagot rárögzítettem egy nyílvesszőre és körbejártam a kastélyt. Amikor megtaláltam amit keresek, megfeszítettem az ijjat, és egy pillanatra elgyönyörködtem, mikor a nyílvessző, rajta a holdsüteménnyel berepül a B Torony ablakán, és belefúrodik a falba. Munkámat elvégezve magamban mosolyogva visszalépkedtem a szobámba. (D- pincébe vissza)

2012.02.13. 22:49 Lufu

Előmásztam pincémből, meguntam a ruharágást és a kesergést Evariszt miatt. Keresek társaságot. Mondjuk megyek C toronyba, megnézem mi van arrafele... /C toronyba libben/

2012.02.04. 16:56 Aurelia

/Egy tó körüli séta után vissza a kastélyba./

2012.01.31. 16:01 Aurelia

- Állok elébe! Ha áruló vagyok, nincs mit megbánnod, nemigaz? - lenne kedvem utána hajítani a kést, ehelyett azonban visszadöföm a földbe.  Köpni tudnék a pengéjére, de legyűröm a haragot. Soha nem hagytam, hogy egy árnyelf kihozzon a sodorból. Hát persze, hiszen nem volt alkalmam bájcsevegni velük. Ahogy ők sem ereszkedtek le odáig, hogy egyáltalán szóra méltassanak.  A levegőbe szippantok, s érzem, ahogy lassanként visszanyerem önuralmamat. A kastélyt övező kert varázsfüvekkel teli illata balzsamként hat rám, s akkor határozok: Eszem ágában sincs itthagyni ezt a helyet! Úgy nem, hogy ne fejtsem meg előbb a rejtélyét. Ezzel Amorin táborhelyét magam mögött hagyván a tó felé veszem utamat.

2012.01.30. 22:35 Amorin

- Lassan a épület árnyéka felé sietek. Még hallom ahogy utánam kiabál ezért megállo kegy válasz erejéig. Az árnyék tökéletes láthatatlanná tesz engem. Ő mint fehér elf az éjszaka alatt nem tud annyi energiát felvenni, az égből, mint én, és ez fordítva is igaz. Valószinűleg ezt ő is tudta azért nem támadott. De ez az én napszakom úgyhogy megengedhetem azt a luxust, hogy hátat fordítva neki visszaszóljak. - Ha egy idegen faj megkegyelmez nekünk, akkor ezzel az adosukkát tesznek minket. És addig maradunk adósok, mig a megmentöt, vagy bármilyen rokonát vagy ismerösét megkíméljük - hangom elhalt és az oldalamon lévő heg figyelemztetően szúrni kezdett picit - Ezért jobb ha távozol, nehogy olyat tegyek amit én is megbánok és amit te sem akarnál... áruló...

2012.01.30. 22:14 Aurelia

Úgy méregetjük egymást, ahogy a vadon élő állatok összecsapás előtt. Joggal mondhatják, hogy az elf barbár nép, bár eredendően békés, gyógyítással foglalkozó faj voltunk. Ugyanakkor hihetetlen kifinomult koncentrációval idomulunk az ellenfélhez, ez látszik azon is, ahogy az árnyelf minden apró mozdulatára tükörképként felelek. A kívülálló azt hihetné, hogy előre összeegyeztetett viselkedésmintát lát. Keze lendülésével az enyém is lendül, s csaknem rá vicsorítok. Ám akkor ő visszalép. - Amorin vagyok - mutatkozik be végül. S miközben azt latolgatom, mi játszódhatott le a fejében, míg meghozta ezt a döntést, azt veszem észre, hogy a földbe döfi a kését. Befejezettnek tekinti, ami még el sem kezdődött. Nem tudom mire vélni. Csalódottan s mintegy csodálkozva meredek rá, ám már csak a háta felel. Kacagni támad kedvem.  - És mégis hogy gondolod? A legközelebb a reggelinél vagy az ebédnél lesz? De minthogy eltűnt a sötétben, csak a hallásában bízhatok. Bár tulajdonképp mindegy, elér-e hozzá vagy nem, az egész helyzet abszurdum... Vagy ő megy el előbb innen, vagy én... A pislákoló tűz fénye azonban ott tart egy ideig. Mellette a földbe döfött kések. Lehajolok és kihúzom az egyiket. Elkerekedik a szemem, ahogy értelmezni próbálom a markolatára rótt jeleket...

2012.01.30. 21:25 Amorin

A neve Aurelia. Pici csalódottságot érzek belül. De Ni'ani képét kiüzöm a fejemből. Merően szokatlen viselkedési formát mutat a lány. pont olyan távolságban állt, hogy ne találjuk el egymást, de annyira azért nem távol, hogy ne tudjuk érzékelni egymás minden mozdulatát. Tartásán kinézetén látszik, hogy profi kiképzést kapott. Az esélyeimet latolgatom. Ha lerohanom akkor esetleg a váratlanul érheti és ezt a javamra fordíthatom, de ha ö figyeli a mozdulataimat és amilyen számító lehetséges, hogy erre vár. Összehúzott szemmel méregetem. Aztán pillanatra behúnyom a szememet és békét kötök az istenekkel. Lábaim megfeszülnek, és felemelem a késeket. Kis szerencsével túlélhetem. Aztán leengedem a kezeimet. Már rájöttem, miért volt annyira ismerős. - Amorin vagyok - feleltem kimérten - és most megyek. Leróttam a tartozásomat, mert a szabályok engem is köteleznek. De figyelemztetlek, hogy legközelebb már nem lesz miért, megkíméljem az életedet. Aztán a földbe döftem a késeimet és a sült hús maradékát a pislákoló tüzzel otthagytam.

2012.01.30. 15:33 Aurelia

Úgy pattant fel, akárha odavetettem volna a tőrömet, a hold ezüstjében pedig egy-egy kés pengéjét láttam fenyegetően villanni. Minden úgy történt, ahogy az megszokott volt, s megfeszített izmokkal, ajkam beharapva készültem az összecsapásra. Csakhogy nem támadott. Egy felesleges, haját érintő mozdulattal megálljt parancsolt magának. Aztán hallottam lélegzetét: - Ki fia vagy te... áruló? Mit keresel itt? Ki küldött?  Áruló???? - áramlott ki lassan az orromból a levegő. A legutolsó elf voltam, aki végső lehelletéig védte hazáját, mikor már mások elbuktak, s csak Eva mentett meg. De igen... Morgan szemében áruló voltam, mert ki mertem nyilatkoztatni a véleményemet... S hogy mit keresek itt? Ó neeem, Einhasad, mondd, hogy nem Kain követőjének, mondd, hogy nem ennek az árnyelfnek a varázsillatát éreztem a levegőben, mikor megpillantottam e kastélyt! Ugye, nem? - Figyelmeztetlek, ha közelebb jössz, megöllek...- térített vissza a jelenbe fojtott hangja.  S akkor rájövök, mi ingerel a lejobban: sok a beszéd. Nem szokás szóba elegyedni az ellenséggel... - Aurelia Bloom - sziszegem felé. - Bár kötve hiszem, hogy bármit is mondana. Apám neve pedig szintúgy nem fog... Jellemző, hogy az ősei után ítélik meg az embert.. Hát ebből nem eszik... A keserűség mellett elszorul a torkom. Sosem ismertem az apámat... - És te?... - biccen oldalra a fejem, miközben nem eresztem összeszűkült szemem látómezejéből. - ...Árnyelf? - teszem hozzá, ha már árulónak titulált...

2012.01.30. 00:12 Amorin

Csendes pihenésemet a fa alatt, azzal töltöm, hogy az illatokat izlelgetem. Finom ize van a sült húsnak, az égő fahasáboknak, A körülöttem lévő nővények életjeleit is érzékelni tudom. Ezt tanultam majd fél évszázadig. Egyszer csak egy számomra kellemetlen szag zavarja meg a tökéletes illatharmóniát körülöttem. Lágy neszek zaja. Éppen csak annyi nesz, mint amikor egy bogár felmászik a füszálra. A fü meghajlik és szinte sóhajt örömében. De ez más, ez erősebb annál. Kinyitom a szememet és egy pillanatra felpörög a vérem. A világosszöke hosszú haj, a karcsu alkat, ap uha léptek... nem messze tőlem egy fehér elf állt. összevontam a szemeimet, és felpattantam. Tíz ujjam egy egy kés markolatán egyszerre feszültek meg. Ha meg akart volna támadni már megtette volna. Vagy azt akarja, hogy én támadjak? Belesímítok fehér hajamba és rezzenéstelen arrcal megszólítom. - Ki fia vagy te... áruló? Mit keresel itt? Ki küldött? Gondolataimban Ni'ani képe kúszik be. De miért? Felnézek a holdra és érzem az energiát, amit a csillagokból és a holdból meríthetek. Érzem, ahogy a lassú düh, mitn a tűz, támad fel bennem. Bordáim pillanatra megnyúlnak és kezdik átformálni magukat. De nem. Észrevétlenül megállítom ezt a folyamatot. Most nem szabad előhívni a vadállatot. Elsőnek meg kell tudni, kivel és mivel állok szemben. Szemeim még egyszer végigmérik, és némi sovárgást érzek belül. - Figyelmeztetlek - hangom is elhalkult - ha közelebb jösz megöllek...

2012.01.29. 21:00 Aurelia

Képtelen vagyok megállni... Milyen könnyedén mondta Flex az elkerülni szót. Nem is sejtheti, hogy a mi fajtánkban mintegy dekódolva van az árnyelfek irtása, és akaratlanul is a kardhoz nyúlunk, ha az utunkba kerül egy. Nem kérdezünk, nem acsarkodunk, nem pazaroljuk a felesleges szavakat, egyszerűen, higgadtan lecsapunk. Igen... És akkor, ahogy megpillantom őt messziről egy fa alatt, már tudom, hogy irtózatos energiát kell fordítanom a tőrömet szorongató kezemre. Nem. Még nem jött el az idő... Innen úgy tűnik, pihen. És amíg nem int a tekintetével, amíg nem adja jelét annak, hogy észlelt volna, addig, amíg nincs meg az a bizonyos tekintetváltás, nem mozdulhatok.

2012.01.28. 20:42 Amorin

Egy ideig méreget, de aztán pár sértő szó utána magamra hagy. Kifejezéstelen tekintettel nézek utána. Honnan veszi a bátorságot, egy ember, hogy megszólítson? Semmi sem dühit annyira, mint egy ember, vagy egy elf, megjelenése. Nem kellett volna otthagynunk a beszükült látókörü társainkat, hogyha nem lettek volna olyan bigottak. De nem akartak nyitni az új varázs felé, és ezért kis hijján elvesztettünk egy háborút. Aztán jöttek ezek az emberek, akik harcolhattak az oldalunkon, ők meg azt hiszik, hogy ök nyerték meg a háborút... Belenézek a holdba és megborzongok. A hold fényesen ragyog, kifejezetten sok energiát lehet nyerni így belőle. Beleharapok a megsült húsba és érzem ahogy szinte szétolvad a számban. lassan nekidőlök a fának és behúnyt szemmel rezzenéstelen arrcal élvezem a friss hús ízét.

2012.01.28. 20:13 Flex Mongrel (gondnok)

- Szép... nem kínálsz étellel egy nyilvánvalóan szerencséten pucér gondnokot? Köből van a szíved cincérkém, már látom! - színpadiasan sóhajtok, mint akit valóban bánt, hogy nem ehet a szagló valamijéből. Mit is mondott? Bárány? - Egyébként akar a fene tőled bármit. Az életem attól szép hogy rövid a világ attól hogy nincs féltenivaló pénzem amit dugdosnom kéne... és egyedül azért követlek, mert hosszúlétű szépséged az első pillanatban a szívembe fúrta nyilait. Nem is tudok többé a Csontira nézni, úgy elvakította szememet a ... pont az. - ahogy a mellkasomra szorítom a kezeim, még pillarebegtetek is a hős férfiúnak. A szél átfúj a lábaim között és édesebben cirógat mint a legutóbbi szeretőm aki valamiért odavolt a pávatollakért. Az idő meleg, szinte érzem ahogy a hajamból kiszippantja a vizet... ez egy baromi csodás nap. És itt van előttem ez a hóhérkülsejú hőscincér a gyilkolászási mániájával és fenyegetni próbál. Hm... ennél szebb csak az lenne ha most az arcába dobhatnám a törcsimet és felkézzel az égre mutatva, féllel rá utánoznék egy antik vázára festett hölgyet. - Egyébként meg néma cincérnek az anyja se... nem értem mi bajod velem! Teljesen normális pasi vagyok. Rendes, dolgos, segítek a néniknek a zebrán. És  helyes is!  Azért mondom, mert nem mindig látszik. Követ a hóhér! Valószínűleg mert rokonod. Elcsörtetek a tornyom felé. // Flex a tornya felé... aztán egy huszárvágással az A toronyhoz//

[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]