|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
- Csínján a kutyával kedveském, csak énrám hallgat. - azért biccentek Brutusnak hogy tegye amit mond.
A kis gonnok nem tért vissza a lakáj pedig elsunnyog. Szörnyű, hogy egyesek milyen párolgó természetűek.
- Lord, ha nem bánod felkísértetem magam a hölggyel a szobámba. Csatlakoznál úgy fél óra múlva? Remgeteg kérdésem lenne erről az elbűvölő helyről és a lakóiról - mosolygok jelentőségteljesen Arleynra, aztán bíztatón megpaskolom, a kezét és ott folytatom a társalgásunk ahol abbamaradt. - Az éveken át tartó levelezésnek köszönhetően csupa jót kisasszony, bár rémes a férfiak milyen könnyen elsiklanak az apró részletek felett. Például egyetlen szóval sem említette hogy maga ilyen gyönyörű. Szörnyű hanyagság annyit mondhatok. Mindenképp el kell mesélnie nekem hogy egy ilyen csodás teremtés ugyan mit csinál az ódon falak közt naphosszat!
|
Az engedéy után gyorsan elsurranok. Szerencsére még nem jutott a Lord eszébe, hogy a levél kicsit késve került a kezébe. Nem akarok ott lenni, amikor rájön, jobb lenne, ha nem tenné!
Az emelet felé veszem az irányt, Flex valószínűleg már felhordta a csomagokat... gondoltam én. Ehelyett azok ott álnak a lépcsőház mellett, a hatos szoba ajtaja előtt, a férfi pedig sehol. Az egész folyosó üres, és csendes. Hatalmasat sóhajtok, visszhangzik. Mivel nincs itt senki, ezért engedek a csábításnak, és nem keresem elő a személyzeti kulcsot, hanem apró dallamot dúdolva, varázslattal nyitom fel az ajtót, hogy behordva a csomagokat, elrendezzem a ruhákat és egyéb eszközöket. Mire a nő felér, addigra otthonos kényelem kell, hogy fogadja, ezzel talán tudok védekezni, ha netán mégis előkerülne a levél-kérdés.
Akkor munkára fel!
//behordom a 6-os szobába a csomagokat//
|
Halványan elmosolyodok a fogadásán. Egy öreg hölgy erénye: minél gyengébb a teste, annál erősebb a szelleme. Bár lehet, hogy a társaságot leginkább Brutus rázta meg. A jó fellépés fontos eszköze. Most, hogy belém karol, megáll a vibrálás körülöttem, és mereven hullámoznak az energiáim. Paralízis. Bár mitől féljek? Egyedül a Lord múltjában betöltött szerepe a nyugtalanító. Oh, és az ok, amiért idejött.
- Az információ némileg fals - mosolyodom el. - De mondjuk úgy, ez az elterjedt hazugság - hagyom rá a dolgot és lassú ívvel a lépcsőhöz fordulok. Direkt nem nézek a Lord szemébe, bár nyilvánvalóan kételkedik a találkozás előnyeiben. - Sokat? Remélem, csupa jót. Én is hallottam önről, bár nem hinném, hogy a Lord információi kimerítik a 'sok' fogalmát. Mit szólna egy arab kávéhoz? A gazdáját követő kutyára félvállról ráciccegek:
- Csak a gazdinak szol a meghivas. Bastet istennő megátkozna, ha téged is beengednélek. Remélem megérted.
Máris könnyebbnek érzem a levegőt, hogy megtaláltam a hangom. A hölgy kedves, nyilván volt valaha fiatal is de őszintén - mitől is rettegnék? A hazám az intrika, a csalás és a felfordulás meleg családi fészke. Én pedig az anyamadár voltam. Lássuk, vajon Arrogance névválasztásában találóak voltak-e a szülők, vagy csupán egy Flex-i szerencsétlenségnek köszönheti a dolgot? Bár, egy olyannál, aki vámpírral találkozik és ilyen szép kort megér, ki tudhatja? Hiszen Flexnek is van az a bizonyos szivecskéje...
|
Ez kész. Ki lettünk kosarazva. Sironra bámulok, aztán visszatérek Arleynre, akinek a belépése lehengerlőre sikerült. Ha nem ismerném már hosszú évtizedek óta Arit, most azt hinném, a nő az ujja köré csavarta, de tudom, a dolog nem ilyen egyszerű. Persze, kétségkívül elégedett, de szeretném tudni, pontosan mi az, ami ezt kiváltja belőle.
- Egyelőre elmehetsz - intek Sironnak, majd megdörzsölöm a halántékomat. Mostanában gyanúsan sokat fáj a fejem.
|
Megismerhetem a kis szőke tüneményt aki lakáj. Ez elgondolkodtat kicsit. Vajon hogy végzi a munkáját ilyen apró kézzel?
- Örvendek! Látom hogy remekül végzi a munkáját. Lord igazán rendezetten fest.
És egy gyönyörű fehér leples hölgyet.
Egy királynőt.
Persze Lord írta hogy az, de a kiállása egészen nyilvánvalóvá teszi.
Tökéletes. Tökéletes lesz ahhoz amit akarok.
- Nem, ne kísérgess sehova - intek Lordnak. - Inkább megismerkednék a kisasszonnyal. Igen, Arrogance Farlow vagyok, Brutus pedig rosszabb az alvilág őreinél, nekem elhiheted. Arleyn vagy, ha nem tévedek. Már sokat hallottam rólad.
A királynőbe karolok. Én bűntelenül megtehetem, hát vezetem és hagyom magam vezetni.
Brutus majd megoldja a maga dolgát Flexxel.
|
A néni rögtön kiszúr. Egy kor után valahogy nagyon megy nekik, hogy minden rejtett dolgot észrevesznek. Mindig is érdekelt, hogyan csinálják. Vicces nézni, ahogyan leiskolázza a vámpírt, nekem úgy tűnik, csöppet sem tart tőle, pedig mégiscsak egy halott vérszívó. Ehelyett az keresi a kedvét.
Arleyn érkezik meg, királynőként vonul le a lépcsőkön, minden mozdulatából sugárzik a vele született fennsőbbség. Magától mutatkozik be, nem kell neki hozzá sem segítség, sem engedély.
Közben Flex eltűnt valamerre, nyomában a félelmetes kutyával.
- Üdvözlöm önt a Kastélyszállóban, asszonyom, remélem jól fogja érezni itt magát! - köszöntöm, előrébb lépve, udvariasan, ahogyan tanultam, meghajolva. - Ha valamiben a szolgálatára lehetek, rendelkezzen velem, asszonyom!
A Lord úgy fest, mint akinek a szemébe ment valami. Gyanús, hogy el akar innen távolítani, de nagyvonalúan úgy teszek, mint aki nem érti. Túlságosan kiváncsi vagyok, érdekel ez a nő, aki szemmel látható rettegésben tartja a ház urát.
|
A lépcsőfordulóba érve megállok a korlát mellett, és szinte zizegnek az idegszálaim. Talán ezek a régen halott receptorok kisülései, amik újra meg újra átpattognak a bőrömön. Letekintek a hallba, ahogyan a hatalmas kapu árnyékaban áll a Lord és vele szemben múltjának ismeretlen foltja; az idős test nem téveszt meg - aminek kora van, szinte mindent kibír.
Arcáról az egyiptomi javasasszonyok bölcsessége jut eszembe: az a mindentudó, szinte kedves mosoly. Megállok egy percre a lepcső tetejen, lesimítom az egyszerű fehér leplemet és elsétálok a néma Siron és a kezes Flex mellett, aki hamarosan el is tűnik a színről.
Nem figyelem; Arrogance-n tartom a szemem, szuggerálva, és lassú mezitlábaimon. Akárhogyan is: a Kastely úrnője a szó-szoros értelmében én vagyok. Hallom a pókok kapálózó ízeltlábait, ahogyan a kövek illesztései között rohangálnak fejvesztve: érzik a higgadt energiát, ami a nőből tör elő - nem is annyira a vérebből, aki ugyanígy behódol az erejének. Bár ki tudja, talán az évek teszik.
Leérek a lépcső aljára, a Lorddal egyvonalba és a kezemet nyújtom. Halvány mosoly.
- Arrogance Farlow, ha nem tévedek? - lepillantok a hatalmas kutyára. Igen, az én bőröm is pattog. Bár talán csak az izgalom teszi, amelynek fizikailag szédítő erejét már el is felejtettem. - Ez pedig itt a sátán apoteózisa, nemde?
|
Megkönnyebbülök, amikor a kutya új prédát talál magának. Jó páros lesznek ők ketten, Flex is morog folyton, ha valaki, hát Brutus biztosan megértni majd.
- Ari, ne áltass! Tudod, hogy mindig szivesen látlak, számtalanszor meg is hívtalak, és te megannyizor vissza is utasítottad. Kell, hogy oka legyen a jelenlétednek. Bár hozzátenném - húzom el a szám - nem a legjobbkor érkeztél. A kastély... hát... felújítás alatt van, és igen veszélyes. Biztosn itt szeretnél megszállni?
A kérdésére megfordulok és megpillantom a lépcső aljában ácsorgót. Ez is a lehető legjobbkor, a legjobb helyen. Ani olyan, mint egy bulldog. Ráharap valamire és nem engedi, plusz jó a szagása. Ha megsejdít valamit, nem nyugszik.
- Ő itt Siron, a személyes lakájom. A kastélyal kapcsolatos kiadásokat rendezi, és az egyéb irodai vackokat. Siron - fordulok felé - ő itt, Ari, a nagynéném - mutatom be. Próbálok úgy állni, hogy csak ő lássa a tekintetemet, és ezzel igyekszem elzavarni, amíg lehet, de nem sok reményt fűzök a dologhoz. Érzem, hogy ebből még baj lesz. Vagy valamiből. Midnenből. Nagyot sóhajtok.
- Ha megengeded, felkisérnélek a lakosztályodba, Flex már biztosan felhordott midnent.
//6-os szoba felé indul//
|
Ez a dög mikor került ide? És miért bámul?
Hát pakolja a csomagokat akinek az az álma! Nekem csak menekülni van kedvem.
Fogom a csinos kis seggem és mentem. Ez a dög a sátán kutyája!
- Jó fiú vagy Brutus... ugye jó fiú vagy? - nyögöm ahogy elrugaszkodom és ijedt iramban elkezdek felfelé kapaszkodni a kastély falán.
// Flex bemászik a Ari lakosztályába //
|
Flex? Elég furcsa neve van. Aztán megjelenik egy igazán érdekes figura is, de nem mutatkozik be. Hogy ez jó nevelésre vall és a bemutatásra vár vagy egyszerűen ő is remegő pacnivá redukálódik Brutustól ahogy a szegény kis gondnok, az még talány.
- Segíts a gondnoknak Brutus - aztán Lordra mosolygok. - Hogy miért? Hát ok kell nekem hogy meglátogassalak? Nem elég indok hogy hiányoztál? - tudakolom sértetten. Miért hitte hogy kiadom az indokaimat ilyen egyszerűen? Legközelebb kérdezzen a lottószámokra hátha azt is csak úgy előhúzom a zsebemből.
- Nem akarod bemutatni a másik ácsorgót? Kellemes kis jelenség.
Miért feszít frakkban egy nő? Ennek ellenére édes kis darab. Pont megfelelne Lord mellé. Ellensúlyozná a színtelen kinézetét.
Persze ha valamilyen furcsa hím-nős entitás akkor ennek nincs realitása.
Tényleg, az a hulla lány akiről folyton mesél vajon merre lehet? Legutóbb azt írta ember lett belőle.
|
A szar is megáll bennem ettől a kutyától! Én friss hús vagyok, nem mirelit! Mi lesz, ha idejön szaglászni?
Idegesen szorítom a nyanya botját.
Lord azt mondta, csókot dobhatok a távolba szálló mogyoróimnak, ha Ari lelkébe gázolunk, de azt hiszem örülhetünk, ha látjuk majd őket, és nem csak a dög csaffogását halljuk a lábunk közül.
- Üdvözletem, hölgyem! A gondnok vagyok. Ha bármiben állhatok szolgálatára... akkor szolgálatára leszek - kicsit meghajolok, mert valahogy az az érzésem, ezt kell tennem. De ettől meg az a sanda érzetem támad, hogy mindjárt elővesz egy lovaglópálcát, és felszólít, hogy csókoljam meg a cipőjét.
Inkább eloldalgok a kutya mellett a csomagokért, és serényen behordom őket.
|
//konyhából//
Odalenn egy idős nő áll, hatalmas kutyával a lábai mellett. Pont az utolsó szavait sikerül elcsípnem. Muszáj felkuncognom. Szinte látom a lelki szemeim előtt, ahogyan a jószág derékony kapja a vámpírt, és alássa a saját kastélya falának tövébe.
Nem lépek előrébb, megvárom, hogy szükség lesz e rám, zavarni nem akarok.
|
Szép próba volt, nem jött a be. Engedelmesen kezet csókolok. Azért egy rövid időre megállt bennem az ütő (haha), azt hittem, hozzám vágja a botját. Vén csont az igaz, de csöppet sem szabad lebecsülni. De végül csak Flexet talája el, akine talán van annyi esze, hogy elkapja, mielőtt hókon nyomja. Apropó, Felx...
- Ari, ő itt Flex, a gondnok! Gondolom szükséged lesz egy kis segítségre a csomagokkal. Flex, ő itt Ari! - mutatom be őket egymásnak.
Még idefele jövet, kutyafuttában - a pillantásom Brutusra siklik, aki gyanúsan közel szuszog a lábaimhoz - megpróbáltam felvázolni Flexnek a lényeget. Hogy Ari rendes nő, fontos nekem, és ha bármiben is hiányt szenved, akkor búcsút mondhatunk a tökeinknek.
- Hogy utaztál, és legfőképpen, miért?
|
Egy fiatalemberrel jelenik meg.
Maga Lord mit sem változott. Persze mit is vártam egy vámpírtól?
Azért a kiállása mintha határozottabb lenne ami kíváncsiságra késztet, bár ahogy széttárja a karjait ez az inger azonnal átadja helyét a bosszankodás kellemesen szurkálásának. És ez a szurkálás a legevésbé sem az én lelkem bántja.
- Lassabb vagy mint régebben.
A botom a mögötte érkező fiatalembernek dobom, aztán csókra nyújtom a kezem Lord felé. Ne higgye nekem hogy csak úgy keblére zár és minden rendben is van.
- A szokásosnél is sápadtabb vagy Lordi. A végén még kénytelen leszek pirosítót ajándékozni neked karácsonyra. Komoly szégyen lenne.
Brutus követ mint az árnyék és alaposan megszaglássza a házigazda lábikráját.
- Nem ehető Brutus. Régi hús, csak elcsapod a hasad.
|
//Konyhából, Flex-szel//
Amint leérek a lépcső aljába, az aggodalmam beigazolódni látszik. Ott áll, lábánál a sátán kutyájával, nagyon stílusos, pont hozzá való.
- Arii - nyújtom el a végét. Igazából örülök neki, annyira örülök, hogy a sok év elteltével végre ismét láthatom, de közben meg az aggodalom már csomóba is kötött mindent odabenn.
Ölelésre tárom a karjaimat.
|
A kocsi zörögve parkol a kavicsokon és alig hogy kifizetem, az a pimasz sofőr köszönés nélkül el is hajt. A nyomorult tragacsa meg rám veri a murvát ahogy távozik. Túl nagy hévvel hajt, ez megmosolyogtat.
Lord titka még titok, de látszik hogy a közeli városkában így sincs jó híre a kastélyának.
Oh komoly dolgok lesznek még itt, hogy csak úgy zeng majd a környék. Személyes sértésnek tudom megélni ha valahol nem ismernek kellőképp.
Vagy nem fogadnak.
Bár erről most épp én tehetek. Ha jó előre szólok ez a kis angolna jellem még kitalál nekem valami hangzatos kifogást vagy emberevő szupervírust ami miatt nem tehetem a kastélyába a lábam.
Gondolom telerakta olyan lénykékkel akik keresztbe lenyelnek egy perc alatt. Ő vámpír. Rosszabb csak nem lakhat e falak között.
Kivéve persze a biztosítási ügynökököket. Mert azok a sátán személyes szolgái. De majd Brutus megvéd.
- Ugye Brutus? - sandítok le a combomig érő határozott négylábúra. Brutus csodálatos dobermann, most is a legnagyobb csomagom van a fogai közt és vigyázzban áll, rezzenéstelen gyanakvó tekintettel méregetve az épületet ahova megérkeztünk.
- Te még nem is ismered Lordit, Brutus. Kedvelni fogod. Hidegvér és kifinomultság és teljes eltájolódás. Édes kisfiú. Bele se merek gondolni mit csinált azóta hogy nem tartom rajta a szemem.
Brutus engedelmesen követ ahogy belépek az épületbe, csak akkor teszi le a csomagom mikor mikor megtorpanok a hosszú lépcsősor előtt.
Nos tény hogy az utolsó pillanatban küldtem a levelem, de egy hölgynek fogadóbizottság jár! Senki nem kívánhatja hogy Brutus cipelje fel minden holmimat!
Fogom a botom és ritmust kopogok a márványkövezeten. Brutus kíváncsian rámnéz, de megnyugtatom hogy nem kell behoznia a többi csomagom, ha mégis hát megengedem hogy Lord seggébe harapjon és elássa csont helyett a kertben.
|
Nem jutok messzer, amikor írdatlan zaj ér utól. Flex - az első gondolatom, és már fordulok is sarkon, hogy visszatérjek az 1-es szobához, ahol a gondnokot sejtem. Néhány pillanattal később Arleyn viharzik el mellettem, mivel a folyosó széles, sok beugróval, észre sem vezs. MAióta hús-vér ember, kicsit megkopott a figyelme, vagy csak annyi régi-új dolog éri most hirtelen, hogy nem tud minden apróságra koncentrálni. Odakinn talán ez veszélyes lenne, habár nem hiszem, hogy hajdani ellenségeiből akár már csak egy is életben lenne, hatezer év távlatából... Plusz, ő az jelenleg, akiktől óvni kell a férfi nemet.
- Azt hiszem, enni megyünk - jegyzem meg Evarisztnak, akit szintén nem vett észre az elviharzó fáraőnó. - Legalábbis az imnt mintha azt hallottam volna, hogy a többiek is oda indulnak, némi koffeinben és harapnivalóban reménykedve. Az hiszem, nekünk sem ártana kcisit feltankolni, most, hogy ennyi halandóval vagyunk körülvéve, mit gondolsz?
//Lord a konyhába megy, mivel sztem ti is, szal akkor egy helyne leszünk ^^//
|
A folyosón Evariszt és a Lord tartózkodik!
|
-Nem is szeretném kipróbálni. -mondom egy egyszerű mosollyal, majd látom hogy megtorpan, és sarkon fordul, mivel a folyosó végére értünk. Egy darabig álldogálok, végül elindulok utána, én is.
/majd jelezd hova mész, és oda posztolok. Meg jó lenne ha megdumálnánk hány körül vagy fenn, hogy gördülékenyebben menjen a dolog. :) /
|
- A temetőt meg se próbáld! Őrültség lenne! Egy halott semmiféleképpen nem adhat életet! Ezért volt szükség Flexre is Arleyn újraformálásánál - indulok el a gondolatfolyam mentén. - Ő volt a katalizátor, hogy a te effektíve "halott" erőd "megtisztulhasson" és "élő" formában teremtse újjá a halottat. Azt hiszem nincs elég jó fantáziám elképzelni, mi történne abban az esetben, ha megpróbálnál halottakat kelteni. - Beleborzongok a gondolatba.
Újabb hallgatásba burkolódzó lépések, miközben szép lassan elérünk az utolsó, Arleyn lakosztályáig. Nem tudom, hogy be akarok-e menni, Flex nagy valószínűséggel erre viharzott el, hiszen nem hallottam lemenni a lépcsőkön.
Ezúttal megpróbálok nem sokat vacillálni, hanem csak megfordulok, és elindulok visszafelé. Talán lemegyek a földszintre, és körülnézek, mi a helyzet arrafelé.
//rájöttem, hogy ennyi sétával lassan végigjöttünk a kastélyon XD miközben az én szobám ott van a lépcsőház mellett ^^ szal innen már csak Arleynhez lehet bejutni, mert a te tornyod asszem a földszintről nyílik ^^ szal vagy csatalkozunk a többiekhez az 1-esben, vagy visszamengyünk a földszintre ^^//
|
[97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
