Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[60-41] [40-21] [20-1]
Mikor benyitok a szobámba megelégedve konstatállom, hogy minden úgy van ahogy hagytam. Ledőltem az ágyamra és kinyitottam a cetlit. A név ismerősen csengett, bár emlékeim szerint egyáltalán nem vagy csak kis időt találkozhattunk. Miután be tudtam azonosítani, már rá tudtam koncentrálni a feladatra. Egyszerüen nevettséges. Nevettséges és megaláző. A férfiak nem sütögetnek. Az az asszonyok dolga. Mégis talán mert szót váltottam a Lorddal és úgy érzetem elegendő információt gyűjtottem a személyéről, úgy véltem, hogy megcsinálom. Sok rossz, nem sülhet ki belőle.
Elővettem az erszényemet, és a szárított csirkehúst tartalmazó bőrzacskót vettem ki belőle. Ha forró vizzel felöntjük akkor tápláló csirkelevest kapunk. De most nem erre volt itt szükség. Megpróbáltam felidézni, amit még a haditáborban tanultunk idestova 70 esztendeje. Ha összeöntöm Tejjel, és némi mézzel, és adok hozzá mustármagot, akkro egy kellemes mézes mustáros csirkét kapok. De nem, ez nem jó. Végülis azt nem mondta a Lord, hogy CSAK édes sütemény lehet. De ez így mégsem jó.
Az isteni szikra, úgy pattant ki belőlem, mint a napkitörések. Hiszen én hadakoztam kelet felé is. És ott votl egy bizonyos édesség...
Gondolataim elkalandoztak. Egyrészt a Lord szavai felé, illetve a rejtélyes Siron felé. Szinte automatikusan öntöttema tálba a lisztet a mézet, és a cukrot a tálba. Csodával határos módon, mindent találtam az erszényemben. Hát persze... amikor számüztek akkor megtöltötték az erszényt, mindenféle élelemmel, hogy ezzel altassák el a mocskos lelküket, hogy nem rekesztettek ki...
A tésztát becsomagoltam egy ruhadarabba és kivittem a tábortüzem romjaihoz, hogy ott parázson süthessem meg, mivel csak akkor jön ki rajta a keleties zamata.
(Ki az udvarra)
|
pont azért dobtam fel a magas labdát...
2012.01.26 22:06 Amorin „
//elment vadászni//
Válasz:
és meglőtte? X"D
bocsi, tudom, ez görény volt, de nagyon kikívánkozott XD
|
//elment vadászni//
Válasz:
és meglőtte? X"D
bocsi, tudom, ez görény volt, de nagyon kikívánkozott XD
|
//Fedett medencéből jött vissza//
Miközben a sötét folyosón lépkedek a szobám felé, egyre csak Siron jár a fejemben. Ahhoz képest, hogy ifjú, mennyire hirtelenharagú. Elvégre a férfiak a bölcsebbek. Vagy ez csak egy két helyen van így? érdemes lenne egyszer közelebbről tanulmányozni néhány alsobbrendübb fajt, mint az ember, vagy a Trollok. Talán a végén kiderül, hogy valami rejtett tudásuk van, és azt hinnék, hogy leggyőzheti kaz elfek hadát. Nevettséges gondolat, mégis fruszrtrál. Halványan megvonom a vállamat és benyitok a szobámba. Ez már nem az én dolgom. Én nem fogok visszamenni hiábak önyörgnek nekem.
Leültem az ágy szélére és kedvec foglalatosságomat kezdtem üzni: tőröket éleztem.
|
Mikor hallottam, hogy lépteik zaja teljesen elhalt, gondoltam én is kimegyek körülnézni a kastélyban. Ahogy körül lopakodok az épületen találkozok néhány emberrel de nem akarom felhívni magamra a figyelmet. inkább elindulok a kertek felé. Amint meglátom a pompás zöld gyepet, méginkább erősödik bennem az az érzés, hogy felesleges volt a természet közepén belerondítani egy várral. De ez már nem az én gondom, majd az istenek ítélkeznek efölött is. Érzem, hogy a közelmben víz található, és mivel majd egy napja nem fürödtem ezért jobbnak láttam ha meglátogatom a medencét.
//medencéhez ment//
|
- Tudod Csonti, már az is necrofília, ha valaha vámpírra vetnék szemet, nem hiszem hogy olyan taszító lenne neki egy másik halott. Főleg hogy necromata kérdése az egész. Szerzel egyet valahonnan és egy időre megint teljes pompádban ragyogsz. Persze kell hogy kéznél legyen a pillanatragasztó, de mindent meg lehet oldani.
Fecsegés közben elirányítom a lépteinket a földszint felé.
Igazából tényleg nem nagyon bírom a fejét, de nem lenne jó ha holmi időleges szétesés miattkezdené feladni a romantikáról szőtt álmait. A Lord meg... nos elég helyes. Már amennyire én ezt meg tudom ítélni, de az fix, hogy csontszerkezet tekintetében a hulla sem lehetett rossz nő.
A végén még megjön a kedvem a romantikához... Szerelem a síron túl...
- Barátságból lesznek a legjobb kapcsolatok. Legalábbis állítólag, de lehet benne valami.
Szórakozottan végigtekintek magamon, és meg kell állapítanom, hogy tele vagyok faforgáccsal, meg mindenféle szutyokkal a nagy pincerombolási kísérletnek köszönhetően.
- Egy pancsi? Formaldehid is csak akad valamerre, talán mártózhatsz.
//Flex a jakuzzihoz, nyugodtan posztolj be (persze ha velem jössz) //
|
Érdeklődve nézek az újabb lakó után, aki elég világosan adta a tudtomra, hogy legszívesebben átfűzne az achilleszemen egy kötelet és a templomtoronyba kötne fel minket, hogy aztán velünk verje félre a harangot. Flex teljes szókincsében kibontakozik, kicsit ugyan közönséges, bár rég nem nevettem ilyen jót.
Bár az újabb visszaszólásai fárasztanak, azért egy kis önérzetet felébreszt bennem. Kérem vissza a valódi testem!
- Ne vedd magadra, Flex, az én hátsóm korántsem olyan kerek már, mint egykor, - vigyorgok rá morbidan. Ez az ember nem fél, bár kétségtelenül szórakoztató lenne látnom egy kis kergetőzés közepette hogy viselkedik. - Csodálkozom, hogy az emberi kapcsolatokat rosszabbul méred fel a te... húsz, harminc... hány éveddel? Tényleg, nem sértésnek szánom, de nem gondolnád undorítónak amit épp elképzeltél?
Próbálom kevésbé sérteni, mint legutóbb.
- Egyébként, talán átandaloghatnánk máshová [játékon kívül: mielőtt teleposztoljuk az újonc szobáját^^] akármerre is megy a beszélgetés, és talán beléd is beléd esek a hatezer éves undorító hajlamaimmal.
/kajak menjünk valahová, döntsd el Flex, vagy hagyj itt a p*csába :DD
|
Miután az ingyen napszámos helyrepakolta az ajtómat, szépen rájuk csuktam. Halkan lépegetek fel alá a szobámban. Vadonatuj bőrcsizmám hangtalanul siklik szinte a köpadlón. Nem véletlenül a legjobb lopakodó cipő ez. Nem tudom, hogy mivezetett engem ide. Talán mert ez az elsö olyan hely ahol nem gyilkoltam le azonnal a fél lakosságot és így ök sem néznek rám furán, mint azok a parasztok akiknek kettéhasítottam a koponyájukat. Undorító nép az ember. De így legalább távól lehetek azoktól az átkozottaktól, akik miatt ide kerültem. Kinéztem a kis ablakon. Már majdnem feljött a hold, a csillagok állásából ítélve mérsékelt éjszakánk lesz. És ha jól látom a vénusz is látható lesz ami a nyugodt álmokat biztoosítja a föld lakóinak. Vajon miért akar megnyugtani a Vénusz? Pedig nem is vagyok ideges. Felzaklatott a szolga meg a hóbortos barátja, de semmi több. Semmi érzelmet nem váltana ki belőlem a haláluk, talán ezért nem tettem ellenük semmit.
|
A hullára pislogok.
- Figyu Csonti! Mióta foglalkozik a Lord hallássérült cincérek raktározásával? Mert a tündérke egyik radarján be az infó a másikon ki. Egyébként meg fétises a nénikéd málló csontveleje! Féltékeny vagy? Kicsomagolom a segged a gyolcsból, hogy bárki bambulhassa ha arra van ingered.
Egészen gonoszul elvigyorodom ahogy pörgetem magamban a megérkezésem óta tőle látott reakciókat, és amíg a sértett violaszál a létezésünk kizárásával van elfoglalva, úgy-ahogy a helyére rakom az ajtó kissé megviselt darabjait. Pár szeg és szebb lesz mint újkorában.
- Mond, csak Csonti... nem vagy te beleesve a szemfüles szemfogasba?
|
A szolga hangjára megérkezett egy másik lény is. Bemutatkozik, majd látva a kínos csöndet bölcsen elhallgat.
- Úgy érzem rosz helyre jöttem - suttogtam magam elé, amint meglátom a másik példányt. De mivel nő (legalábbis annak néz ki) nem vesztegetek rá időt.
- Te- böktem a szolga felé - mint említettem, ha érdemleges munkát nem tufsz itt végezni akkro jobb lenne ha magamra hagynál, és vinnéd magaddal a kis... barátodat...
Hátat fordítok nekik, részemről letudtam a beszélgetést, az is biztos, hogyha be mernek jönni a szobámba akkor egy kampóval lógatom fel öket a kastály kapujára, amit a gerincük körül verek át rajtuk...
|
- Üdv. - Magamhoz képest fürgén termek Flex mellett a pincében, aki láthatóan ismét felszabdalta és megoldotta egy újabb vendég nyelvét. - Arleyn vagyok, egy többezer éves dinasztia utolsó leánya. A gondnok miatt ne tépje a száját, egyszerűen feljebb kell értékelni, mint aminek először látszik, vagy simán stírölje egy kicsit, az úgyis a fétise. - oldalba bököm, hogy a fenti beszólását viszonozzam.
A lent lakó elf szürke, simabörű, szemei élesek és mély-vágásuak a félhomályban. A betört ajtóra szegezem a pillantásom, onnan tovább siklik a tekintetem a késre a kezében.
- Gondolom nem ez volt a legjobb beléptink, na de Flex bizonyára jószándékkal törte be az ajtaját. - Ugyanazért, amiért kitetováltatta a seggét, akarom folytatni, de talán a konfliktust rendezzék egymás között. - Örülök a találkozásnak.
|
Szinte remegnek a kis radarjai ahogy fenyeget. Elbűvöltem figyelem.
Ha macska lennék enm is kéne más játél, csak a vállára szökkennék és azt pofozgatnám álló nap.
- Bocs szivi, nem vagyok rasszista. Távol álljon tőlem. A családom 90%-a vércsirkévé változott.... Hm... Szóval... mi is az a mesés tudás?
Remélem nem a hajszőkítés tudománya, mert ha az akkor ez elbaszott egy mese. A szürke sörénye ugyan is baromira lehangolóan viszonyul a fejére nőtt lokátorokhoz. Mintha goth ruhába bújtatták volna az összes teletubbiest.
- Amennyiben nem kötődik tetoválásokhoz, és letolt gatyákhoz, mit szólnál ha megbeszélnénk egy sör mellett? Ismerek egy hullát akit megdobálhatsz az apróddal és ha jól célzol talán kiesik a szeme.
|
Hitvány szavai sértik füleimet, de mivel én vagyok itt az új, ezért eltekintek attól, hogy kitépjem a nyelvét.
- Akkor még inkább nem látom be, hogy mit keresel itt. Tőlem ne várj aprót, menj és gondnokoskodj a te fajtáddal. Ha szükségem van rád akkor majd úgyis csettintek. És nem tűröm el a fajom sértegetését - keresztbe fontam a karjaimat és úgy néztem rá. Hozzánk képest nem sokkal alacsonyabb az emberi faj, de sokkal primitívebb.
- Mi elfek mesés tudás birtokosai vagyunk. Olyan dolgokat tudunk amit ti... emberek... sosem tuhattok meg. Mert korlátolt az elmétek... és most tünés innen...
|
Istenkém! Ez tényleg egy fasz!
Röhej hogy ez boldoggá tesz ebben a pillanatban.
- Na idefigyelj cukufiú! Egyrészt nem én építettem a pecót, másrészt jobb lesz ha nem írsz le, mert nincsenek antennák a fejem oldalán, mint neked. Kifejezetten izgalmasnak találom a neheztelő mazsolák létét. - lassan kedvem támad dorombolni az elképzelésre hogy esetleg meg akar ölni.
Létszi, létszi, létsziiiiii! Annyira meg akarok verni valakit, de tényleg!
Tisztában vagyok az elfek képességeivel. Nem lenne kőnnyű menet. Esetleg bele is halhatok. Kifejezetten izgalmas.
Vajon a Lord mit tenne a hullámmal?
Tuti megnézné a seggem mielőtt eltemet.
Ez a gondolat azért lelohasztja a kedvem.
- Egyébként pedig... nem vagyok inas babám! Ha az előbb nem fogtad volna a radarral, a beosztásom gondnok!
|
-Amorin - vetem oda félvállról - Ha kell a szolgálatod majd én hívlak, egyébként nincs rád szükségem. Ha inast akartam volna akkor többet fizetek. De ha már itt vagy és tökretetted az ajtót akkor két dolog az ami eszembe jut. Az egyikaz, hogy tréül csináltad meg már elsőre ha egy ember be tudja törni, a másik, meg az, hogy meg is javíthatod. És hidd el nekem: nem akarod, hogy... megnehezteljek rád...
|
// azért robbantottam be, mert bezártad ^^ //
Hm...
Körülbelül ennyi értelmes gondolat jut eszembe ahogy a torkomnak szegezi a kést. Meg hogy talán nem kéne leszúrni azzal ami az ingujjamban van.
Még szerencse, hogy időben felhagy a megfélemlítésemmel különben tojok rá, hogy kinek a házában vagyok.
- Bocs öregem! Úgy tudtam idelenn csak a molyember lakik. Asszem kérni fogok a főnöktől egy listát a lakókról, mielőtt valaki megint bicskával fogad.
Valahogy felvillanyoz hogy nyíltan bunkó. Persze nem tuti hogy az, én is kibuknék ha valaki rámtörné az ajtót miközben a tükör előtt bámulom magam... eh... mire is emlékeztet ez?
Basszus! Ennek van tükre! Sehol a kastélyban nem találok, erre neki van. Talán személyes holmi...
- Hogy tömör érdeklődésedre választ adjak... Flex vagyok az új gondnok. Szolgálatára Mr... ?
Narcisszusz a hőscincér... legalábbis az elálló fülei arra emlékeztetnek.
|
//Mivel az ajtót bezártam ezért kéretik legközeleb kopogni és utána esetleg beengedek velekit sde első és ucsó alkalommal eltekintek ettől)//
Magányos gondolataimat félbeszakította az, hogy formálisan rámtörték az ajtót. Mire befejezte jelentéktelen mondatát már a csizmám szárából előkapott késsel a falhoz szorítottam. A torkához nyomtam és kedvem lett volna megrántani.
- Soha... ismétlem soha többet ne próbálkozz ilyennel, mert valószínű, hogy a kezedbe adom a fejedet.
Elfordultam és visszabújtam selyemdolmányomba - egyébként ki a fene vagy? Ki hívott és miért vagy még itt?
|
Pince... pince... pince... pince... kell egy rohadt sötét hely ahol szétbarmolhatok valamit és senki nem szól meg érte.
Ajtó... ajtó... ajtó... ajtó... négy darab is van basszameg!
Az egyik tuti Lufué, kettőben semmi, a harmadik meg úgy tűnik be van zárva.
Hahahahaaaaa!
Egészen idegbeteg módon felröhögök és egy csettintéssel berobbantom a nyílászárót.
Ez kell nekem! Egy hely ahol kiadhatom a feszkót! Valami amit szétverhetek! Lehetőleg magam, meg a kastély lakóit és azt a rohadt vicceskedvű tetováló faszkalapot odaképzelve!
A felszálló por ködében lépek be, és azonnal lelohad a vigyorom.
Ez egy lakosztály... és a tükör előtt...
- Jézusom! Egy hőscincér?
|
Ahogy a nap bújik el a hegyek mögött, hogy kipihenje egész napi munkáját, egy ezüst hajú, alak tünik fel a kastély látomezejének határán. Bőrén látszik, hogy rég elszakadt az erdei elfek népétől. Szürkés árnyalata arról tanúskodik, hogy nagyon kevés időt tölt a napisten ajándéka alatt. Sötét szemében egy keskeny még sötétett bpupilla látható, ami most összeszűkűlve kémleli a kastélyt ami az évtizedek során épült itt e tájon. Az alak még mindig ruganyos léptekkel közelít az épület felé, de érződik a feszültség körülötte. Feleslegesnek ítéli ezt az épületet itt, idegesíti mégis tudja, hogy nincs más választása. Népéhez még közel hatszáz évig nem térhet vissza.
Ez az alak én lennék. Lassan nesztelenül osonok végig az előkerten, mindenki szeme elől rejtve, ahogy az évtizedek során megtanították. Egy gyors bejelentkezés, egy maréknyi aranypénz és máris megkaptam a legeldugottabb szobát, amit szerettem volna. Ahogy benyitottam a lakosztályomba örömmel konstatáltam, hogy az ablak viszonylag kicsi, bajosan tudna egy ember hang nélkül átfurakodni rajta. Az ajtót elreteszelem, és meggyújtok pár gyertyát. Mesterségem eszközeit, köölünféle helyekre dugom el, hogy csak én tudjam őket használni. Nem lenne jó ha álmomban korcs kutyaként szúrnának le a saját késeim egyikével. De remélhetőleg nem lesznek használva.
A tükör elé állok, és miközben nézem sovány, mégis izmost felsötestemet belenyilall a fájdalom az oldalamba. Az az átkozott heg... Ami elcsúfitja testem vonalát. De ez a heg semmi ahhoz a sebhez képest amit a szívemen keletkezett, mikor kimondták az ítéletet.
Addig nem halok meg míg vissza nem fizettem nekik ezt az elkövetkezendő 600 évet...
|
név: Amorin Leone
faj: elf
neme: (dehogynem) férfi
kora: 173 szor élte meg Ramona Holdját (emberi fejlődésben ~24 éves)
speciális képességek: Képes felvenni annak az állatnak az alakját, amelyik csillagjegy alatt születet (jelen esetben farkasét)
ismertető: Amorin az klánja történelmében az utolsó elf akit száműztek a birodalmukból, Eléggé szükszavú ha erről kérdezik általában kitér a válaszok elől. Amíg a klán tagja volt, kedvenc elfoglaltsága a pénzért való gyilkolás volt (mai megfogalmazásban bérgyilkos) Eléggé babonás, hisz így nevelték, de megfontolt is egyben, nyitott az új eszmék felé is.
Amorin csendes békeszerető ember, bár erősen ragaszkodik bármihez, amit magáénak érez. Haragját sohasem mutatja ki, lesből villámgyorsan támad, és vesz elégtételt. Mivel több száz évekig él az ő faja, ez alól ő sem kívétel. Mint minden elf, ő is hiú és kiélvezi az elkövetkezendő 300 évet, amíg fiatalsága tart.
Lakosztálya:

|
[60-41] [40-21] [20-1]
|