|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Reményemim füstbeszálltak, mint az éjjeli szúnyogok. Felx hangja ideesítően cseng vissza a fülemben.
- Bárányt sütök és nem adok neked - feletem kimérten - hol hagytad a halott menyasszoyodat? - magam alá nézek a porba - vagy bocsánat leszálljak a nődről? Árulj el nekem valamit: miért követsz? Mit szeretnél tölem? Pénzt? hosszab életet, mint amennyit az emberi gyarlóság szabott ki rád?
Gyűlölöm azokat a fajokat akik azért jpofiznak az elfekkel ,hogy megosszuk velük a tikainkat. Kis élősdik. Legszivesebben a torkán nyomnék le egy lángoló hasábót, de arcom ugyanolyan kifejezéstelen marad, mint "ismerkedésünk" óta folyamatosan. A düh a gyenge embereket táplálja csak, akik belebuknak. A legtökéletesebbekben nincsen érzelem, mikor gyilkolnak, csak hideg céltudatosság.
- Jobb lesz ha bemész - néztem rá a ruhájára - még a végén megfázik a gyenge kis tüdőd...
|
Alig érek ki a friss levegőre, érzem hogy az arcom kezdi visszanyerni a rendes színét.
Oh kössz istenem a szélért, meg a fűért meg a vízért és... és mi ez a szag?
Még mindig egy szál törülközőben nyomulok és azt hiszem eszem ágában sincs felvenni ezeket a koszos vackokat a kezemben. Van még egy váltás ruhám a toronyban, inkább majd azt. Ezeket meg bevágom a mosógépbe. Van itt mosógép?
Alig ballagok át a rózsaliget alatt, már érzem hogy ez a szag valami hús lesz. Alig sikerül meglepődnöm amint egy tábortűzszerű kezdemény mellett megpillantom a cincért.
- Hello jóem... Amorin! Mit bütykölsz? Remélem nem azon ügyködsz hogy plusszmelót gyárts nekem a kert totális felgyújtásával.
És milyen kedves vagyok ahhoz képest, hogy nem bírom a pofáját! Csak amiatt a fennséges érzés miatt lehet ahogy a szél belopakodik olykor a törülközőm alá.
De akkor is... le a kalappal előttem!
|
Miután vlgeztem áldásos tevékeységemmel, és megéleztem a vadászkéseimet, kiballagtam a kertbe. Valamerről bégetést hallottam, amit jó jelnek vettem, és egy (jó nagy) pillanattal késöbb már az állat teteme melelttem feküdt a kastély udvarán. Behúzodtam egy fa alá, és elekzdtem rözséket gyújteni a tábortűzhöz. Mindig is idegenkedtem a konyháktól, ezért jobbnak láttam ha magam járok a kaja után. Legalábbis az elsö nap. És a bárányok húsa amugy is finom.
Lassan fellobog az elsö gyámoltalan lángnyelv, amit megelégedésemre követnek erössebb ársai is. A birkát szakszerüen megnyúzom. Első mozdulattal kitéptem a máját, és nyersen eszegettem, miközben kizsigereltem az állatot. Majd kisseb darabokra vagdostam a tetemet és nyársra tűztem, hogy süljön, amig az állat többi részével foglalatoskodom. A hús kellemes izét messzire hordja a szél. Remélem nem vonz ide dögevőket.
|
Az események hirtelen felgyorsulnak. Mire kettőt pisloghatnék, Flex nadrágja a bokáján és éppen az alsóját fejtegeti le, hogy megnézze, mi lett a bőrére tetoválva. Még a szemem sincs időm elkapni, mert megérkezik a várúr és bár az ember a hullától várná, mégis az ő szeme akar jobban kiugrani. Egy nő, akivel emlékezetem szerint még nem találkoztam, kifejti a véleményét a mintáról, egy kis sértegetés ide, oda, és valahogy már senki sincs a teremben.
Csak kapkodom a fejem. Hova kerültem!
Először is, felszedem az állam. Ki az a barom, aki elmegy egy vámpírhoz dolgozni úgy, hogy denevérszárnyú szivecskét tetováltat a seggére "SUCK" felirattal? Vagy hülye, vagy nem normális, de tulajdonképpen mindegy is. Azért jól mutat az a hátsó. Ezért is, meg egyébként is meg kéne szereznem. Aki ennyire gátlástalan, abból kiváló élő pajzsot lehet kovácsolni.
Az a gond, hogy fogalmam sincsen, merre lehetnek a többiek, így vagy itt várom be őket, hátha visszatérnek, vagy akár fürdeni is mehetnék... A Lord mintha említett volna egy jakuzzit! Persze ez szigorúan csak egy személyes művelet lehet, mert... mert csak.
//megy fürdeni a jakuzziba//
|
/további érzelmeit palástolva folyosók végtelen útvesztőjébe el
|
- Rohadtul nem denevér! - morgom az orrom alatt.
A hulla poénjától végképp rángani kezd a szemöldököm.
- Vigyázz csonti! Értek az epoxi gyantához és ha formába öntelek, többé nem ficeregsz - sziszegem, aztán egy pillanat alatt a szétterül a képemen egy igenhülye és sokakszerint idegesítő vigyor - Spongyát rá hogy nem bírom a pofád! Tudod hogy csak viccelek!
Becsatolom az övem és a vámpírok példáját követve felkapom a nyúlcipőt. Mielőtt tényleg kedvem támad feleleveníteni a kötőanyagok terén szerzett kissé felületes, de roppant veszélyes szakértelmem.
// Flex lecsörtet a pincébe //
|
Nehezebb lesz még annál is, ahogy gondoltam. Figyelem - igen az utóbbi időben még többet is művelem, mint egyébként szoktam - ezúttal a távolodó vámpír hátát. Olyan vonala van, mint egy szobornak. Kifinomult, éles és merev. Tudom, hogy kicsit megsértettem, én is megtettem volna. De nekem az egész kastély érdekét kell szem előtt tartani. Meg ugye a sajátomat.
Persze nem lesz egyszerű sok mindekivel, főleg nem az embekkel, de nem akarom, hogy elérjen a vámpírok végzete, az életuntság. A cinikus, hideg fáradtság. Sajnálom Evarisztot kicsit, hiszen az ő szívét már talán kezdi is megkeményíteni, de nagyon remélem, hogy egy kis itt töltött idő a kastélyban. majd elég terápiás jellegűnek biznyul, hogy aztán közösen kergethessük őrületbe a többi lényt, csak úgy vámpír módjára. Elmosolyodom a gondolatra. Már alig várom.
Arlyn poénján fel is csuklok, mert nem oda figyeltem eddig, hirtelen ért.
- Szerintem igazad van. ha ennyire nem akarsz egy nekromantával közösködni, akkor keresünk neked valamit a szakirodalomban jó? - azzal elindulok a belső, rejtett levéltárba, ahová csak nekem van bbelépésem.
//el kell lépnem népek, de később lehet leszek még, vagy holnap ^^ köszönöm a játékot, remekek voltatok ma *.*//
|
Te jóószagú Ré és ezer Fáraók halott szelleme!
Ha nem ismerném közelről a házigazdát, azt mondanám Flex seggét stíröli. Ez lehet így kicsit durva, de még érdeklődik is iránta. Csak kifacsart humor, csak humor...
Láthatóan a másik vámpírt is zavarják az emberek, bár őt kényesebb okokból, nehogy egy szép napon a folyosón megbontsa valamelyiküket kedvtelésből.
- Ezek kiválóan palackozott emberek - vigyorgok, hogy kicsit ingereljem mindkét félt. - Félretéve a viccet, miért nem ülünk le mindnyájan a formás kis fenekünkre... izé, miért nem ülünk le és csevegünk egy kicsit? Szerintem mindenki élvezné.
Flex ugyan nem válaszolt a bocsánatkérésemre, nyilván oszladozó valóm nem elég bajtársias neki. Kell kerítenem valakit, aki esetleg tud itt egy szimpla 6000éves testet visszavarázsolni.
|
Nem lehetett túl sok mindent kivenni a tetkóból, de az egyértelmű volt, hogy egy denevérszárny, egy hatalmas szívvel, és betűk is vannak rajta. Érdekes... Legutóbb nem egy vámpírimádón láttam ilyet, hanem... Na de 500 év alatt megtanultam, hogy nem kell azonnal pánikba esni, még ha igazak is a megérzések.
- Nem kérdezted. Nem utasíthattam vissza őket, csak ezért. Meg amúgy is szükségünk van gondnokra, például. Szerintem nem lesz baj - válaszol kissé nyersen a Lord. Összevonom a szemöldököm. Úgy látom, mégsem érzi ennek a dolognak a sullyát. Talán a fiatalabb kora miatt van, így még jobban bírja a megvonást, de egy idősebb vámpírnak ez nehéz. Sokkal nehezebb. Most már mindegy... Gondoltam magamban. Kissé elhúztam a szám.
-Azt hiszem most kicsit visszavonulok. -mondom nyugodt hangon. Volt min töprengeni. És bár formás kis fenék tulajdonosa az ember, azért számomra csábító. Nyeltem egy nagyot.
-Részemről a szerencse. -válaszolok a gondnok bemutatkozására, kissé hosszabb ideig tartva a szemkontaktust.
-Bocsássatok meg. -mondom mindenkinek, majd hangtalanul távozom, az irányt a lakosztályom felé véve.
/Evariszt visszatér lakosztályába, ahol olvasni fog/
|
A pillantásom leragadt a hiheteten látványnál, így a tetoválásból már csak a két szárnyacskát birom értelmezni.
- Nicsak! Csak nem egy denevér van a fenekedre tetoválva? A végén még kiderül, hogy nem is véletlenségből kerültél ide, hanem a függőség hozott. Van valami rejtett kis perverzió talán?
A nadrág ugyan zavaró tényező, de még így sem tudja teljesen eltakarni, sőt, talán valamennyire ki is emeli, és rejtélyessé teszi a formát. Hiába, egy vámpírnak túl hosszú évek állnak a rendelkezésére, hogy megtanulja értékelni a művészetet, így azt bármikor, bármiben képes meglátni és csodálni.
- Nem kérdezted - válazsolok Evarisztnak. Talán nem a legillendőbb felelet, de most nem is írhatom ki a főkapura, hogy "WARNING, itt emberek is laknak!" - Nem utasíthattam vissza őket, cska ezért. Meg amúgy is szükségünk van gondnokra, például. Szerintem nem lesz baj - nézek rá megnyugtatóan.
|
Azonnal felrántom az alsógatyám amint meghallom a Lord hangját, de a farmerom a bokámig csúszik. Halacska mintás boxerben állok és qurvára remélem hogy nem látták amit én láttam.
Mert ez nem normális! Nem lehet ez a valagamon!
Br tény hogy a jelenlegi helyzetet remekül lefesti a felirat.
- Tiszteletem! - hajlok meg, szertartásos kézmozdulatokkal kísérve a mutatványt. A végén megragadom a gatyám és felrántom a csípőmre. - Hölgyeim és uraim, ez a nagy gatyaletolós mutatványom! A végén persze egy nyúlnak kellett volna előugrani a tökeim alól, de még komoly átdolgozásra szorul a mozdulatsor ami ezt lehetővé teszi.
Két vámpír... remek... ha lesz még egy komoly szarban leszek.
- Madmoiselle! - biccentek az új nőszemély felé. - Mi még nem találkoztunk. Legalábbis egy ilyen szépség nem kerülné el a figyelmem ha szembejönne - meg a karóm. - Flex vagyok a gondnok. Ő pedig Siron Loch lakáj úr! - mutatok a fekete hattyú felé, aki annak ellenére az marad a szememben ogy szőke, mint valami érett búzatábla.
// A tetkó:  Mindenki döntse el maga, mennyit látott belőle és azt minek értelmezi xD //
|
Követem Arleynt. Még ben sem léptem az ajtón, hallom hogy kuncog. Amint belépek, két személyt látok a társalgóban. Az egyik igen fura a számomra, de nincs időm felmérni, mert egy segg mered felénk. Méghozzá igen csinos kis segg. Még jó hog már ettem, igen incsiklandó.
-Nocsak! Nocsak! Nem is mondtad Lord hogy itt emberek is laknak! -nézek rá elismeréssel. Mindketten tudtuk, hogy mire gondolok. A kísértés nagy úr....
|
Amint belépek a folyosók után a tág térbe, az első dolog, amit meglátok, az a gondnok, és a vitrin üvegében tükröződő tetovált sejhaja. Kuncogok.
- Remélem, nem zavartam meg semmit. Gondolom, így ellenőrzöd, elég tiszta-e az üveg. - Kicsit beljebb lépek, bár próbálom tartani tőle a távolságot, hogy ne váljon furcsává a dolog. - Egyébként, remélem nincs harag a konyhában elszórt kis szarkazmusomért. Néha irigy találok lenni a húsosabb egyedekre.
|
//konyhából érkezik//
A legmegfelelőbb időben sikerül betoppannunk, azt hiszem. Mondanám, hogy megakadályoztunk valami kellemetes kis légyottot, ami azért jó - itt most nagyon gonoszan tudok vigyorogni - de sajnos a helyzet eléggé egyoldalúnak tűnik, jobban megnézve. Azért így sem rossz a helyzet, mert megfizethetetlen a látvány, ahogyan Flex, letolt gatyával, a formás, kis, kerek fenekét a kredencnek pucsítja.
- Oh, bocsánat - jegyzem meg könnyedén. - Nem állt szándékunkban megszakítani az ismerkedést, de ha már így alakult, örvendek az új fétisnek.
Kis híja, hogy a végét nem röhögöm el. Komolyan imádom a látványt.
|
Szinte aranyos ahogy felmér. Hagyom, hadd lássa amit akar. Ha már a kezébe adtam az ibolyát, nem fogok ezen a varázslás dolgon feszkózni. Kell a munkámhoz, bár nem rajongok különösebben az egészért.
Sosem volt érzékem a finomságokhoz. Egy csettintéssel porig rombolok egy házat, de képtelen lennék olyan elegáns és lehelletnyi bűbájt alkalmazni mint amit ő a külsejére használ.
- Örülök hogy nem vagy gyilkos - vigyorgok rá. Nem mintha eddig nem lett volna egyértelmű hogy nem az, de reméltem hogy a feltételezés mosolyt csal az arcára. Hát nem jött össze... - Viszont nem értem miért akarnád kinyírni a Lordot. A maga módján... elviselhető fickó.
Legalábbis lekötelezett és ezért most engedelmesen szívom a fogam.
A régi sebekre és önbüntetésre csak nemtörődöm módon legyintek.
- Ha az ember csalánban ugrál megérdemli hogy viszkessen a töke. Holnapra már nem is érzem majd. De azért tudod, most már baromi kíváncsi vagyok... Elnézést, de tényleg látnom kell... és itt... itt sehol egy tükör...
Beszéd közben a könyvesvitrin ajtajához hátrálok. Kicsatolom az övem és letolom a farmerom hátul annyira hogy reményeim szerint az üvegen megpillanthassam végre a minta tükörképét.
|
- Orgyilkos az biztosan nem vagyok, megnyugodhatsz. És egyébként is, mivel lelepleztél, már nagyon értelme sem lenne rejtegetni a dolgot. Abban az esetben szerintem, inkább szövetséget kötnék veled, hogy segíts nekem kinyírni a Lordot. Vagy abban a pillanatban öltelek volna meg, amelyikben lelepleztél. Ugye te is tudod, hogy a hosszúujjú felső alatt remekül elfér egy tőr. Nem kellett volna sok, csak amíg az ibolyáért nyúlok...
Kicsit hátrébb lépek, nem feltűnően, csak mintha arra nézelődnék. Így még inkább az árnyékba kerülök, és nehezebb kivenni bármit is, hiába erőlködik. Biztosan varázstudó, nem mintha erre nem jöttem volna rá az ibolyából. De most, hogy felhívta a figyelmemet, már én is észrevettem a mágia rezgését körülötte. Ő persze nem álcázza magát, vagy legalábbis nem hiszem, vagy nagyon jól csinálja, de a mágia akkor is körülötte áramlik és ennek tudatában is van.
- Felesleges olyan dolgokért megbünteni magunkat, amik a múlthoz tartoznak. Ha lehetőség van rá, hogy az ember valamit jóvátegyen, akkor miért ne enyhíthetné akár a saját fájdalmát? Lesz még párja, nem gondolom, hogy ez az egy elég vezeklés lenne az életért.
|
- Rendes tőled, de megérdemlem. Ha józanon csináltattam volna, most kapva kapnék az alakalmon. - rávigyorgok és feltápászkodom.
Egészen egyértelműen végigmérem és még hunyorgok is hozzá hogy jobban lássam a körötte derengő varázslat auráját. Egész jól rejtegeti, meg kell hagyni.
- Tudod erősen kétlem hogy a Lordot érdekelnék a külsőségek. Engem is felvett ezzel a majompofával. De hiúság fél egészség! Hm... azért remélem nem lesz formaruha. Remekül elvagyok farmerben és ingben, esetleg pólóban, de kétlem hogy csinos lennék porolóval a kezemben és fordos köténykében. Max, ha csak az van rajtam - rákacsintok és kiiszom a söröm utolsó cseppjeit. - Azért remélem nem álcázott sorozatgyilkos vagy, akkor igencsak megbánom hogy nem rángatom le rólad a varázslatokat. Persze gondolom csak az után, hogy elvágtad a torkom és akkor már késő lesz, de akkor se szeretek ilyesmit megbánni. Gyomorfekélyt okoz.
|
Rákvörös vagyok, ez holt biztos, akkor is, ha nem látszik, bár ebben egyre kevésbé vagyok biztos. Remegő kézzel nyúlok a növényért. Pontosan tudom, mire való, mert az alap-mágia része. Hogy felajánlotta, az már fél lebukásnak számít. Ekkora pancser vagyok!
- Köszönöm - préselem ki magamból. - Én, én - nem mondhatom el neki! De akkor mit tegyek? - nem nézek ki túl jól - hazudom, de még én is érzem, hogy nagyon béna indok, de nincs visszaút. - És kicsit szeretek rásegíteni a dolgokra. Tudod, kell ez az állás, ha nem vesznek fel, vagy ha elveszítem... - nyitva hagyom, hogy fejezze be ő, ahogy akarja, így nagy hülyeséget többet nem kell hazudnom. Mert ez végülis igaz is, tényleg szükségem van egy menedékre.
- Ha gondolod - folytatom tétován - kicsit tudom enyhíteni a fájdalmadat, csak egy kevés vízre lenne szükségünk - ennél vörösebb már úgysem leszek, de szeretném valahogy meghálálni az ibolyát, amit a belső zsebembe teszek egyelőre. Jobb lenne persze, ha érintkezne a bőrömmel, de így is megteszi, amíg rendes helyet nem kap.
|
- Engem összeszedett mint valami kóbor ebet. És ha minden igaz, az is vagyok.
Jah, egy kóbor vadászeb... ráadásul korcs.
Fanyar mosolyra húzódik a szám. Ő meg feszeng. Legalábbis jól titkolja, de nem kéne többet csesztetnem senki származását. Főleg ha nem akarom hogy az enyémet cesztessék. De hát tehetek én róla? Sose voltam egy titkolózó zseni!
Színjáték ügyben meg még rosszabb vagyok.
- Baromi rossz napom... sőt éveim voltak. Gyakorlatilag csöves voltam. Ráadásul van egy tetkó a seggemen ami nem tudom mi lehet. Legszívesebben beleölném magam a kerti tóba.
Hm... remek! Olyan helyzetbe kerültem hogy felül kell emelkednem magamon. Ez sose ment.
- Ígérem nem forszírozom, többet, hogy ki vagy, meg honnan jöttél, nem az a dolgom. El viráglocsolgatok én... csak... - belekotrok a farzsebembe... bér ne fájna ilyen kibaszottul és előhalászok egy apró fekete virágot. Le van préselve és múanyag lapok közé laminálva. Felé nyújtom - de ezt tedd valahova a zsebedbe, mert hol hosszabb a szempillád, hol meg rövidebb.
A kétszínűség virága... asszem a nagybácsi így hívta a fekete ibolyát. De legalábbis arra jó hogy a szépészeti varázslatokat megerősíti. Tudja a fene mit titkol, talán égési sérülései vannak, vagy csak fél füle... igazából nem is izgat.
|
- Miért, te hogy lettél gondnok? Te sem tűnsz olyasvalakinek, aki megnyesi az engedetlen növényeket, vagy ugrik, ha csöpög valahol egy csap.
Legjobb védekezés a támadás, persze nem a legjobb, amit tehetek, de időt kell nyernem, hogy kitaláljak valamit, amivel elterelhetem a figyelmét. Viszont folyton kikerülni a választ sincs értelme, mert az is nagyon feltünő lehet.
- Nem, nem balettoztam soha. Eszembe sem jutott még a lehetőség. Nem tudom, hogy kapok-e majd egyenruhát, egyelőre ezt vettem fel - mutatok a sima szabású fekete öltönyömre, fehér inggel - de szerintem egy ilyen flancos helynek biztosan van, szóval csak idő kérdése. Nem tudom még, pontosan mit vár el tőlem a Lord, de szerintem az öltöztetés nincs közte - pirulok el. Erről eszembe jut, ezért gyorsan ellenőrzöm, hogy rendesen a helyén van-e még a fedőbűbájom. Sajnos nem vagyok bennük a legjobb, csak ennyire telik, hogy elkendőzöm a kifejezetten nőies vonalakat, és folyton vigyáznom kell, nehogy megtörjön.
|
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
