|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Hamiskásan elmosolyodom a kérdésre. Mert baromi jó. Tulajdonképpen ki is vagyok én? Szerintem haladó jellegű szuicid csavargó.
- Gondolod hogy őszinte válaszokat fogok adni? - tudakolom és vidáman kortyolok egyet.
Még mindig napocskás alsónadrágban leledzem, de azért egy pólót sikerült magamra kapnom mielőtt bejöttem. Igyekszem baromi lazának tűnni, de tény hogy a felmosó kartávolságban fekszik a földön
- Eddig sem éreztem kimondottan biztonságban, ezek után még úgy sem hiszem hogy ajánlatos lenne beszámolnom az ügyesbajos dolgaimról. Egy csavargót vettél fel és tulajdonképpen az is vagyok. Egy sarokköszörűről kaptam a keresztnevem és mivel a családom épp nem igazán létezik, ezért lettem Mongrel. Nincs Mikulás és nem a Jézuska hoz ajándékot. Betlehemben sohasem esett a hó... hm... kíváncsi vagy még valamire?
|
Átlépem a küszöböt. A bőröm bizsereg. Ez midnig iylen érzés, így tudom, hogy nem az ő mágiája, hanem az a megfoghatatlan valami, ami egészen eddig kinn tartott. Még utoljára igazítok valamenynit az arcomon, nem is annyira az álarc miatt, hiszen nyilván tisztában van vele, hogy nem vagyok túl boldog. Sokkal inkább azért kellett, hogy magamat is lenyugtassam. Nem vagyok vérengző fajta, bármilyen elképesztő is ez a fajunknál, taánez is tevékenyen hozzájárult a kitagadásomhoz.... de ez másik történet.
Leülök vele szembe, és elfogadom az italt is. Tényleg nem akarok háborúzni, azt hiszem mindkettőnknek jobb lenne, ha megoldást találnánk, legalábbis ezt bizonyítja számomra az iménti bizsergés. HA ezt a helyet otthonának érzi...
- Attól függ - válaszolom óvatosan. - Nem szeretem a hazudozókat, holott tisztában vagyok vele, hogy én követtem el a hibát, amikor nem kérdeztem. Nos, itt az ideje kiküszöbölni ezt a csorbát, ki vagy te?
|
Fura hogy nem jön. Elvégre az az ő háza, bár elég sokat melóztam a...
- Rendben. Gyere beljebb. Bár olyan furmányos vérszín rettenetet nem tartok de van egy üveg whiskym és két poharam.
Be is vonulok a toronyszobába hogy előkeressem őket. Közben azon gondolkodom mikor kedveltem meg ezt a helyet annyira hogy az a küszbön tartsa. De az is lehet hogy csak ravaszkodik.
Egy percre sem fordítok hátat a szoba ajtajának, és mikor megtalálom a poharakat az ágyam szélére huppanok tölteni.
Legyen. Éljen a békejobb vagy békeball... haljuk mit akar mondani.
- Ki leszek dobva? - tudakolom.
|
Egyetlen esélyed van egy vámpír ellen, ha otthon maradsz. Amikor a hely átvesz valamit belőled, amikortól az otthonodként kezdesz rá gondolni, onnantól a vámpírnak nincsnen belépés, engedély nélkül. De erről jobb, hogy nem tud.
- A vámír azt hinné, legalább beinvitálsz egy korty... valamire. Mondjuk valami erősre, hogy aztán megbeszéljük a mi kis problémánkat! Szép kényelmesen helyet foglalva, mint férfi a férfivel, mindenféle ordibálás, veszekedés, és tárgyak hajigálása nélkül. Talán juthatunk valamiféle kompromisszumra is...
Nem tudom még mit akarok. Egyelőre csak leülni valahova, és végigondolni ezt az egészet. Hogy ki a fene ő? Mit akar tőlem? Minek jött pont ide, és én miért vagyok olyan barom, hogy beengedtem? De a legfontosabb, hogyan tovább? Veszélyes, avagy sem. De ezekre a kérdésekre csak ő tudja a választ, és nekem ki kell belőle szednem, mindannyiunk érdekében.
|
Látomn ahogy a Lord átvág a kerten és a tornyomhoz jön.
Aztán kopog... bár az ajtó ezzel a ténnyel nem értene egyet, inkább támadásnak minősítené a dolgot. És nem akar megenni... egyenlőre.
Fogom a felmosóm és megállok a lépcső tetején. A védővarázslatok még nincsenek mindenhová felragasztva, de szerencsére erről ő nem tud. Talán innen az óvatosság ami arra késztette hogy házigazdai jogaival élve ne csak egyszerűen betörjön hozzám.
Az ajtó kinyílik én pedig a lépcső tetején várom hogy feltrappoljon. Fél kezemben a felmosónyél, a másikkal szinte hanyagul a falnak támaszkodom.
- Mi az hogy egyenlőre? Tudtommal munkára vettél fel, nem étlapra.
|
//a konyhából indulva, valahonnan a kastélyból érkezik//
Az ajtó előttem tömör fa. Vastag, majdnem biztonságos is lehet...ne, ha nem lennék vámpír. Tudom, én rakattam be őket. Demost már azzal is tisztában vagyok, hogy nem lenne a legjobb ötlet kiszakítani a keretéből. Részben az ára miatt nem célszerű, no meg ki tudja miféle védelmi varázslatokat riszatanék be vele.
Így maradt a régi, jól bevállt módszer.
Verni kezdtem az öklömmel a fát.
- Flex, engedj be! És nem, nem áll szándékomban megenni, egyelőre!
|
/a fürdőből rohan idáig/
Bakker! Senki nem mondta hogy vizes farmerban ilyen rohadt nehéz futni!
Lerángatom a ruháimat. A papucsom úgy fest sikerült otthagynom...
Fogom az egész kupacot a korábban öszekoszolttal eggyütt és gyorsan kiöblítem. Gáz ha az embernek csak egy váltás ruhája van, de legalább hivatkozhatok erre amíg száradnak.
Napocskás alsógatyóban lejtek ki a tornyot körül ölelő karzatra és miután kiteregettem a ruháimat kivonszolok egy nyugágyat is.
Lefekszem, kezem ügyébe helyezem a felmosót, mert már csak ez maradt a környéken, majd vigyorogva bámulok körbe.
Innen nem csak hogy látni fogom ha a vámpír hölgy utánnam eredt, de még a kertben egymást méregető elfeket is látom. Hát ha nem is lehet részem egy jó kis öklözésben, talán most láthatok egyet.
|
Kezemben lóbálva a cuccaim csettegek át az udvaron amikor mozgásra leszek figyelmes az A torony ablakában.
A Lord nem szólt új lakóról. Bár ami azt illeti a cincérről se szólt és a másik vámpírról se tudtam és...
Kész. Ez halott gondolatfonal. Inkább azon kellene elmerengenem mégis mit hozott a tudomásomra. Nah de nem vagyok Vitéz László hogy képtelen legyek mozogni egy seggembe dugott kéz nélkül, szóval...
Felrobogok a tornyomba, felhúzok egy farmert, meg egy pólót és valami tangapapucs szerű képződménybe is belemoszorgatom a lábujjaim. Érdekes hogy régen mennyire irritált az a kis pöcök a nagylábujjam mellett.
Nah... egészen partiképesnek érzem magam, de ami ezt a kastélyt illeti Vitéz Lászlónak egy valamiben rohadtul igaza volt. Mégpedig hogy az ember serpli nénkün egy tapodtat se menjen!
Nekem jelen esetben partvisom van, de egye fene, megteszi. A farzsebembe süllyesztek még egy tollat meg egy rakás varázslatra való rongypapír cetlit és uccu neki.
Az A torony ajtajánál azért kissé elbizonytalanodom. Talán mégis inkább meg kéne interjúvolnom a fővérszívót hogy ki lakik itt, mielőtt megint magamra haragítok valakit.
De merre lehet? Még mindig a fürdőben?
// Flex a konyhába //
|
Fura ahogy kis híján nekem támad. Csak nem üldözési mániásak vagyunk csöppet? Viszont dicséretes, miylen gyorsan szedi össze magát, egyetlen pillanatig tart az egész, és pattanásig feszült izmokból áttér a régi, esetlen, kissé faragatlan kinézetre. Még okozhat meglepetéseket, jó lesz szemmel tartanom - döntöttem e magamban, miközben nyájas, óvatos mosolyra húztam a szám. Hiába, a szemfogakat száz év után már nem nagyon mutogatja a vámpír, ha nem muszáj, inkább ügyesen elrejti őket amikor vigyorogni támad kedve.
- Majd később köszönje, ha később is meg lesz vele elégedve, és ha én is magával - válaszolom. - De úgy hallom éhes! Nem enne esetleg valamit? Ha gondolja, megmutatom merre a konyha - húzódom vissza az árnyákba, ahonnan én jobban látom őt, ő kevésbé engem. - Erre!
//a Lord a Konyhába megy, Flex ha minden igaz, akkor vele tart ^^//
|
Végül győz az éhség és a sajgás a tomporomban.
Muszály keresnem valamit amivel enyhítem!
Felmosófástul caplatok le az udvarra. A fene tudja mire lehet jó egy hosszú bot, mikor vámpír van a közelben.
Amint leérek meg is pillantom gondjaim okozóját/életem megmentőjét... öhm... a Lordot.
Első reflexből a mellkasába akarom vágni a kezemben tartott takarítóeszközöm, de aztán az agyam egy pillanat alatt kapcsol és az első harmadánál megállítja a mozdulatot.
Megdermedek, mint valami rohadt viaszbábú és kívülről valószínűleg egy gerincsérült szteptáncos benyomását keltem.
Végy egy sétapálcát és légy vidám...
- Berendezkedtem odafenn! - kell majd az ajtóra még párvédővarázslat, de ezt azért nem kötöm az orrára. - Köszönöm a lehetőséget Lord úr. - biccentek felé és próbálok valami természetes pózt felvenni a felmosóval, de a széthajló fejjel most olyan mintha egy pálcikanőt ölelgetnék.
|
//valahonnan a Kastélyból érkezik//
Kis híján feljött már a nap. Engem nem zavar különösképpen, mondhatni egyik speciális képességem közé tartozik, hogy nem igénylek túl sok alvást. Persze dél körül, délután, amikor a legerősebben tűz, jó magam is pihenni térek, de nagy általánosságban megvagyunk. Annyi az egész, hogy amikor fenn van, akkor jómagam inkább az árnyékba húzódom.
A Kastély mélyén sétáltam hát, távol az ablakoktól, és szemrevételeztem a munkálatokat. A kaput még előző este a helyére illeszetteék, több mint elégedett voltam vele! Ma a frissen vakolt falakra felkerültek az alaprajzok is, hogy könnyebben lehessen tájékozódni a falakon belül. A közös használatra szánt helységek is szépen alakulnak, hamarosan nyitás alá kerülhetnek...
Itt tartottam a gondolatmenetemben, amikor megpillantottam. Egyik lábáról a másikra állt az előcsarnokban, és szemrevételezte az egész helyet. Bár hatalmas a tér, az volt leginkább furcsa, hogy nem tűnt elveszettnek benne. Nem annyira a feszélyezettséget éreztem, mint inkább a néma tiszteletet az épület felé. Ez felkeltette az érdeklődésemet.
Kiderült, hogy munkát keres. Nem sokat árult el magáról, nem is kérdeztem, elvégre is ez lenne a kastély alapelve, hogy bárkit, bármiylen lényt szivesen látunk. Meg amúgy is, ember szaga volt, szóval max vámpírvadász lehetne, de azok rég kihaltak mára...
Szükségem volt egy mindenesre. Valakire, aki a karbantartást végzi, mert ha vége a renoválásnak, utána vajon ki csavarja ki a kiégett villanykörtéket? A kernek is szüksége van a folyamatos nyírásra és sok a por, vásárolni kell a faluban... kellenek az emberek.
Így hát felvettem. Mivel ma jó kedvemben talált, még választhatot is, és meglepetésemre a legeldugottabb tornyocskát nézte ki magának. Beleegyeztem, mert így legalább nem lesz láb alatt, amikor nincs épp szükségünk a szolgálataira. Jóvágású férfinak tűnt, habár ezt majd inkább estefelé elemzem, mert napközben az érzékeim is sokkal gyengébben működnek, a szemem sem az igazi ilyenkor.
Felkisértem a toronyba, majd mindent a rendelkezésére bocsátottam, amire csak szüksége lehet, és hagytam, tegye, amit jónak lát.
Alig bírtam kivárni, mire a nap elkezdett lebukni a hegyek mögött. Kiváncsi voltam, sikerült e már felmérnie mennyi meló vár rá, és úgy magára az emberre is. Így, amikor végre lehetőségem adódott rá, visszatértem a toronyhoz, és a falnak dőlve kényelmesen várni kezdtem hogy kilépjen onnan. Tudtam, hogy odabenn van, hallottam a szívverését.
|
Nem kellett volna annyit inni tegnap. A fejem úgy sajog mintha ezernyi dühös üstdobos akarná leverni az agyamon, hogy csak egyetlen szimfóniában lehet főszerepük. ez az egyik ok amiért a frissen berendezett szobám bámulva legszívesebben állva elaludnék.
A felmosófa végén könyöklök és halk sóhajjal szemrevételezem a kis toronybelsőt.
Ha abból kéne megítélnem hogy mennyi melóm lesz az egész szálló kiglancolásával, hogy ezzel az egy kis zuggal mennyi volt... tuti az ablaktörlésbe fogok beleöregedni!
Lehet hogy hülyeség volt elvállalni ezt a melót. Viszont rohadtul le vagyok égve... szóval... szóval enni kell.
A gyomrom egyből meg is kordul az étel eshetőségére.
Vagy alhatnék egyet mielőtt nekiállok felfedezni a helyet... elvégre kötetlen a munkaidőm.
Felmérem a lehetőségeket és lekonyul a szám sarka.
Annyira rohadtul fáj a seggem! Minek kellett nekem részegen kitetováltatnom? Azt se tudom mit varrtak rá. Még nem volt se időm, se tükröm megnézni.
Hogy fogok így kényelmesen aludni?
|
 név: Flex Mongrel
faj: ember
neme: férfi
kora: 24
speciális képességek: Szivecske tetkó a seggén és mesterien bánik a felmosóval.
ismertető: Flex régivágású családban nőtt fel. Mindenki vámpírvadász volt Vlad bácsitól egészen Annie néniig. Amíg a nénit meg nem marta egy vértyúk és seggen nem csípte a fél családot.
Flex ezek után hányódott. Furcsa állatokat gondozott és egy csehóban szájharmonikált majd megnyert egy algaevő versenyt és pár évig csövezett a rendőrkapitányság pincéjében. Mikor észrevették és kidobták nem volt hová mennie. Így eshetett, hogy jelentkezet a Lord kastélyszállójának karbantartására.
A mai naptól mint főállású gondnok tengeti napjait a falak között.
Lakosztálya:
|
[73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
