Csitt! Senki nem röhög!

Az a vicces a melóhelyemben, hogy ugye mondtam már, régen az volt a kultúrház. Hiába hatalmas a hodály, egész jó az akusztikája.
Így történhet meg, hogy három teremmel arrébb hallottam, mit beszélnek rólam ^^

1) a blog. szeretek írogatni, megőrizni fress emlékekként az aprócska dolgokat, mert később olyan morbid mindezt visszaolvasni ^^

2) az írás. komolyan hiányzik. csak az a baj, hogy sokat akar a denevér! anyi ötletem van, hogy ide-oda kapok, így viszont sosem fejezek be semmit

3) az agyam, bármi is az

4) egy jó kis gyilkosság! ha minden flottul ment volna, már rég öldökölnénk

5) egy kiadós alvás és néhány szabadnap, amióta itt melózom, egyik sem igazán jött össze

6) egy igazi buli, zenével, énekléssel, piával, haverokkal, csinos és annál kényelmetlenebb öltözékekkel XD

7) ő

Soha jobb!

Most volt még csak érkezésem elolvasni azt a számtalan jókívánságot, amit küldtetek nekem; KÖSZÖNÖM!
Gépelni ugye lehet vakon, silabizálva, olvasni a monitoron am is szar :P

De igen, jól gondoljátok LÁTOK *örömkönnyek, csak azoktól megint nem lát rendesen, de annyi baj legyen ^^*

Olyan "rossz" (fenéket! rossz nem látni volt, ez közel sem volt hozzá) volt, hogy anya már tíz előtt letette itthon az asztalomra a vadiúj kontaklencséimet, én pedig még csak hat után értem haza értük, mert melóhelyről nem szeresnek elengedni :P

De mostan benn vannak és az élet szép! Komolyan. A kép éles és rájöttem, sokkal élénkebben a színek is így. Imádom!

Még azzal együtt is, hogy tesóm egy pöcs, és elfejetett elmenni a kölyökért, pedig a héten ez az egyetlen nap, amikor senki más nem tud, rajta kívül -.-"

De imádtam látni, miközben ütöm *.*
*igazából nem tette meg, de most elképzelni is sokkalta élesebb volt * XD

Még egyszer köszi, gyerekek, nélkületek nem bírtam volna épp aggyal!

Igen, régebben, hobbiból nekifogtam a sapnyolnak, mert teszett / tetszik a nyelv, és valamiféle rejtélyes oknál fogva, de egész jól megértem, annak ellenére, h sosem tanultam "rendesen".

Most meg ugye rengeteg időm van, hogy nem látok rendesen, így megint elővettem, kicsit felfrissíteni, fejleszteni a dolgokat.

A szókincsem (mint az összes többi nyelvből a magyaron kívül) elég gyatra. Ez ellen azt a módszert találtam ki, hogy minden nap, találomra felütöm a szótárt és kiválasztok tíz szót, ami az aznapi adagom lesz :)

Szóval *előveszi a szótárt* Figyelem!

Átalakítottam kicsit az Idézetek modult. Jah, hogy az oldalnak ilyenje is van?? Nah jah, akad. Csak nem nagyon frissült eddig, mert luuuusta vagyok ^^

Szóval kijelenthetjük, a félvakságnak is vannak előnyei, mégpedig az őrült, megfékezhetetlen tenni akarás, lehetelőeg minden olyasmit, amihez kéne a látás. Csak úgy mellesleg :P

De az idézetek rövidek, meg izé, meg nah... szóval töröltem a régi modult és szétbontottam "kategóriákra", hogy kicsit követhetőbb legyen ^^ Majd hozok is még hozzájuk, csak most ugye indokom is van a hanyagságra (megsúgom: félvak vagyok XD -- igen, ő is tudja mennyire fárasztó --) :P

Egyébként, jelentem alássan, köszönettel tartozom mindenkinek aki gondolt rám, megmelített bárhol, vagy szurkolt nekem, jelentem: túléltem a napot, méghozzá lebukás nélkül! Egy zseni vagyok és remek a memórimám *vállon veregeti magát*

xXx

Ma írtam valamit, amiről még nem tudom, mi akar lenni, de mejdnem ezer szó ^^ viszont e/1-ben íródott és olyan furcsa. Rájöttem, hogy hosszabb lélegzetű dolgoknak nem nagyon áll jól ez a szemszög, szóval lehet, h sztornó így, ebben a formában :/ Azért még gondolkodom rajta!

xXx

És hogy ne unatkozzatok olyan nagyon, hoztam nektek egy kis minimális frisset ^^ Egy novelladarabkát, ami az AM ektuális feladata volt. A rá érkezett kritikák még nem letölthetőek, mert össze kell rendeznem a dokumentumot hozzá, azt pedig most nem vállalom :P, de a kis szösszenet olvasható :)

Ezúttal egy esküvői jelenet a téma, e/3-ban :) [elolvasom!]

Jó szórkaozást!

Tudom *itt egy hosszú, sokat mondó sípszó veszi kezdetét*.

Ehh, mindeni ezt mondja ^^ De egyszerűn kinyír az unalom! Meg a bezártság. Röhejes, de a fejembe zárva lenni BORZALMAS: Komolyan. Szeretem tudni, mi folyik a szűk kis világomban, körülöttem. Egyébként is előszeretettel gyűjtögetem a morzsákat, de most még annál is inkább ki vagyok éééééééhezve!! o.O

De azért találjátok ki, mit tettem a legutóbb ^^

Nah, nah, nah???

Hát persze, hogy szemeztem a legutóbb meghírdetett kihívással XD Igaz, hogy zsámtalanszor megfogadtam már... meg hogy nem nagyon írok mostanában amúgy sem, de...

Szóval most barátkozom a Roxfort Olimpia elképzelésével ^^

Viszont amióta nem látok gépelni, határozottan rám tört az alkotási vágy és a szófosás :"D ahogy az már lenni szokott :P

Pedig tehetnék fel frisset, mert talán versem is akadna, meg egy rövid novellarészlet az AM-re, illetve a beigért szerepjátékos történet, de azt még át kell javítanom. Nah meg le kéne emelnem egy-két törit, ami ide (ilyen-olyan okokból, de) még nem került fel ^^

Szóval ég bennem az alkotási vágy, meg a szemem XD

"Neeeeeem tűntem eeeel
Csak egy távoli bolygón jártam
Lehunyt szemekkel!"
/Ákos/

Igazából nem mentem sehová, csak ideiglenesen "megvakultam".

Az a nagy helyzet, hogy írtó rosszak a szemeim. Igen, pont annyira, és még jobban. Aztán már péntek estére is érdekesen alakult (mm múlt péntek estén) utána szombatra meg teljesen bedurrant. Bevéresedett és kikészült az egész látószervecském :S

Szóval, az első ilyenkor, hogy kontaklencse ki. -.-"

Orvos ugye nálunk csak hétköznap elérhető, HA elérhető.

Jó, hogy van, komolyan.

De az ember mindig hajlamos a rosszat meglátni a lehető legjobban is, hátmégha az messze áll tőle.

Mert nem a meló ellen van kifogásom, hiszen csináltam ennél sokkal aljább munkát is, sőt! Nem szégyellem, amióta csak képes vagyok rá, igyekszem öneltartó lenni valamelyest, hogy elmondhassam, minden amim van, magam szeretem! Nem kellett kuncsorognom senkitől!

Nem is az emberekkel, mert végtére is, normálisak a főnökeim, legalábbis főnökökhöz képest, emberileg nem igazán van semmi olyasmi, ami miatt lehetetlen lenne  a közös munka.

A mi abszolút kikészít, az az UNALOM!

Amikor nincs vásárló egy órági, vagy tovább is (persze utána meg mind egyszerre zúdul be -.-") és én már nem tudom többször felnyalni a padlót, az összes bugyi élére hajtogatva, minden csilli-villi... szóval egyszerűen tényleg nem marad mit csinálni!

Ha legalább bevihetnék számítógépet, rögötn változna a dolog. De utálok semmittenni iylen szinten. Nem azt mondom, hogy halálba melózom magam, és nem vagyok néha hajlamos egy kis lustaságra, de ez több, mint túlzás, ebben a formában!

Ami pedig a pénzes részét illeti. Egész héten meló, kajaszünet nélkül (minek is, amikor úgy is ott vannak a remek pangós időszakok, csak ugye akkor is benn vagyok, szal boltba nem tudok kimenni) és mire zárunk, adigra ezen a helyen megáll minden élet -.-" szal gyakorlatilag képtelen vagyok magamnak egy dezodort venni jóformán, csak a későig nyitva lévő, ámde épp ezért nem olcsó boltban -.-"

A szombatjaim ugye megint sztornó, nem jutok el most, részben ezért is, TK talira sem!

A másik oka, hogy nicns egy vasam sem. Amit megkeresek, annak majd fele megy is a napközire a kölyöknek, a többiből pedig egy csomó minden t kell még fizetnem, félrerakni nem sok marad (értsd: gyak semmi). De ha mégis sikerülne összekuporgatni, akkor sme tudom, merre haladjak tovább, minek tanuljak, vagy mit tegyek ahhoz, hogy el tudjak helyezkedni egyáltalán :S

xXx

Két napja tesómnek ellopták a pénztárcáját. Benne a bérletével.... szóval minden lóvém oda folyt. Persze viszsakapoom. Majd egyszer. Talán. Vagy megint úgy lesz, mitn szokott, hogy az élet közbehoz valamit, és azán harsányan röhög -.-"

És ezért nem tudunk már találkozni, hiába tervezzük el, hónapról hónapra. Mert másnak is ugyanez megy.

Mindig panaszkodom, hogy mostanában sosem írok semmit. Nos, ez ugye nem teljesen igaz, hiszen ebben a hónapban megy a Rhodesia nevű szerepjáték, amiben ezúttal nem játékvezetőként,  vagy szervezőként, mindössze szimpla játékosként veszek részt.

Igazán érdekes és értékes tapasztalatokkal lettem gazdagabb, remélem, hogy amikor a helyi szerepjáték (szám szerint már a 6. gyilkosság!) megnyitja a jelentkezést, akkor ezeket majd tudom kamatoztatni. Tanúlságos volt az érem másik oldalánállni :)

Tehát ebben a játékban élem éppen ki az írásos és egyéb hajlamaimat. ^^ Hogy ti se maradjatok friss nélkül, megkértem a partneremet, hogy had mentegessem le azokat a posztjait, amikben együtt játszunk, ugyanis egy egész jó kis történetet sikerült eddig kikerekíteni ^^

Az engedélyt megkaptam, és a kérdéses bejegyzéseket le is mentettem már, szóval annyi van hátra, hogy kicsit a helyesírást szeretném helyrehozni itt-ott, aztán pedig ti is olvashatjátok Kökény és Helmut évődését ^^

Remélem titeket is legalább annyira szórakoztat majd a történet, mint minket a megírása és kedvet kaptok ahhoz, hogy megismerjétek a falu többi lakóját is! Mert higyjétek el, vannak még érdekes arcok XD

Hamarosan...

xXx

Egyébként ma jószerével ezzel telt a napom, meg a szokásos pakolás kombóval. Azt hiszem ennyi jár nekem azok után, hogy pénteken ismét el akartak adni Romániába és már a másik főnököm is ezen röhög, mert neki is elmagyarázták -.-"

Egyébként megkérdezte, nincsnenek-e véletlen hasonló korban barátnőim... neki XD Merlinre! Mit vétettem? X")

xXx

Azon agyalok, hogy hétfőig honnan kerítem elő a bölcsire a lóvét... ehh...

xXx

Most viszont megyek és folytatom a történetet, mert rám írtak, hogy én jövök ;)

Ma kedvem támadt kicsit könyvajánlani. Főleg, hogy sokszor ér a vád, hogy ennyi idősen nem ártana komolyabb, érettebb dolgokat olvasni, mint tiniregények. De egyszerűen nem tudom megunni őket! Valahogy, a maguk néha fura, néha bugyuta, kis fluffos valójukben egészen elbájolóak tudnak lenni!

Mert elegem van a mindennapok szürkeségéből, a gondokból, az agyalásból. Egyszerűen csak élvezni akarom, hogy olvasok, mosolyogni, és ennyi! Se több, se kevesebb!

Ezért hoztam el nektek most ezt a könyvet mutatóba, amit már ezer éve olvastam ugyan, de a napokban megint a kezembe került.