Lassan készülődnöm kéne, nehogy elkéssek.

Azért el fogok, ismerem már ennyire magamat XD

Főleg most, hogy ma ténylegesen is megnyitott a Rhodesia és azt nézegetem ^^ Kiváncsi leszek, milyen lesz a játék túloldalán, de félek, mér el sem kezdtem és a karakterem már túl van bonyolítva XD

Ez a cím kb tökéletesen lefedi a hangulatomat mostanság.

Melegem van, az emberek egy része szandzsinpin, meg amúgy is.

A legrosszabb mégis az, hogy annyi ötlete van, mind itt kering a fejemben, valahányszor bugyihajtogatok (igen, még mindig a hülye feltúrós-visszadobálósok miatt), vagy a válfákat hurcolom ide-oda, esetleg söprök, felmosok, ablakot pucolok, körmöt rágok és gyereket nevelek...

Viszont valahányszor leülök a gép elé, ahhoz sem érzek elég lekierőt, hogy egyáltalán bármilyen billentyűt is megnyomjak. Békésen megvagyok az egérrel elérhető dolgokkal. Néezlődom, olvasgatok és közben nem halad semmi. Pedig szeretném, de nem megy.

Egyszerűen szükségem van arra a fajta adrenalinra, amit egy kihívás tud nyújtani, amikor rájösz, hogy a jövő héten már a körmödre égett a leadási határidő és te néha még azt sem tudod, hogy hívják a főszereplődet, de még mindig nagyon tetszik az az egy jelenet, amit anno megálmodtál, amikor először megláttad a kulcsodat, jelentkezéskor :S

Enélkül egyszerűen képtelen vagyok tervszerűen írni :S

xXx

Kicsit ezt az állapotot akarom most megtörni azzal, hogy jelentkeztem a Rhodesián indított szerepjátékra. Ott muszáj lesz helytállnom, hiszen a többiek számítanak majd rám.

Meg am is, jó bulinak tűnik ^^ Wynék rendezik, szóval... *tenyérdörzsöl*

Ma rohadt meleg volt, ahhoz képest, hogy két hete még azt jósolgatták nekünk, hogy majd jóóóóól megfagyunk, eljön a jégkor és max októberben kapunk még egy kis meleget...

Szóval az idő elszívta az agyamat, de ez így nem elég izgalmas. Az élet pedig nem szereti hagyni, hogy unatkozzunk.

Tehát ma betipegett hozzánk két pici lány. Olyan tizenhárom-négyévesforma. Az egyiken olyan mélyen kivágott fölső, amit még én, a magam száz évével sem veszek fel o.O

Beszélgettem velük, hiszen többek közt ez is a dolgom. Mire az egyik csajszi kifejtette, hogy bizony, az ő anyukája mindenfélét rá akar erpőszakolni, hogy vegye fel, de ő megmondta neki, hogy ez tetszik, az meg nem... és anyuci azóta már kezdi "megtanulni a stílusom".

Itt elkezdtem borulni :")

Aztán nekiálltak felpróbálgatni a kislánysapkákat és egymást fotózgatták a telóval, hogy majd feltegyék a fészbukra...

Aztán hátul megnézték a farmerokat, és megállípatotta az egyik, hogy "jééé, neked is van ilyen", mire a másik "igen, de ez nem szaros. hülye tehenek".

Még nincs vége.

Megláttak egy pólót, ami nem tetszett nekik.

- "Júúúúj, ez de ciki. Tök gááááz"
- "Ikszdé."

Aztán kisorjáztak az üzletből...

Hogy van az, hogy amit az ember örömből, kedvből csinálna, azt is át tudják változtatni mindössze néhány szóval, gúnyos vigyorral, kötelességgé?

... többek közt a szobámmal.

Partizán, eme rendkívül nemes mű elkövetője azt üzeni, hogy a következő rész csúszni fog, mivel egy hétre táborfelügyelni vonul. Elnézést kér hát a t. rajongóitól.

Ahogyan én is, ugyanis az előző rész, szám szerint a 10. már vagy egy hete nálam pihen, csak nem tettem fel. Eddig.

De most mégis, szóval itt olvashatjátok: //lorddracul.gportal.hu/gindex.php?pg=34086134&offset=0

Jó szórakozást!

Még az előző bejegyzés végén említettem, hogy caplatok boltba.

Az emberek mindig az utolsó pillanatban vásárolnak.

Egy kis füstpamacs jelként, hogy élek ^^

És a történet még messz nem ért véget!

János barát újabb kalandjait követhetjük figyelemmel, ezen a lineken: //lorddracul.gportal.hu/gindex.php?pg=34086134&offset=0

Jó szórakozást, kellemes agysejtelhalást kívánunk ^^