Serkentőnek

Emlékeztek még az MD-re? Hogyne emlékeznétek, hiszen átlag minden tizedik sorban előjött az utóbbi időben, bármit is írtam XD Nos, a történet leadási határideje 14.-én 23.59-kor jár...na le! DE NEM FOG!!! :P

Tegnap egész éjszaka a történetemet gépeltem, hogy ma elküldhessem a bétámnak, legyen szegénynek legalább egy napja, amíg végigkínlódja magát azon a katványon, amit alkottam. No meg amúgy is elutazik, szal nincs is más lehetőség XD Úgy döntöttem tehát, hogy ha törik, ha szakad, én biza' befejezem. Jelentem, nem sikerült. :S
Körülbelül 4, talán 5 esetleg még 10 oldal hiányzik a végéből, de képtelen voltam tovább írni, mert még MINDIG nincs saját gépem, és amin mostanában pötyögni kényszerülök, az anyám hálószobájában van :S Tehát este állandóan zaklatott Anya a "mikor megyünk már aludni?"-val és egy-két szúnyog... Nem tudom melyik idegesítőbb...
Most gonosz, gonosz gyerek vagyok, tudom. Meg azt is, hogy egy ilyen kihívás senkinek sem fontos, rajtam kívül. Jah, és még azt is magamnak köszönhetem, hogy nem estem neki hamarabb... DE KÖNYÖRGÖM! Ha már így alakult, nem lehetne egy kicsit, néha békén hagyni??
Baromi nehéz úgy írni, hogy csak akkor gépelhetek, amikor időm van itt és nem, amikor ihletem. Ráadásul a pici fiam is csak iylenkor nem alszik. Meleg van, nem tudok írni rendesen ezzel a billentyűzettel, nincs ötletem, és végezetül rájövök, hogy a történetem átírja magát. Komolyan.

Tegnap este, a vége teljesen más irányba kezdett fordulni. Tulajdonképpen lehet, hogy ez a fő indok, amiért nem készültem el vele, mert át kellett gondolnom ezt az új variációt.
Ma délelőtt igyekeztem kiutat találni az elgépelések labirintusából, és valami formát adni annak a betűhalmaznak, és  ami megvolt, elküldtem Liának. Azóta is azzal szenved szegény...
Nekem három órám ment rá, hogy csak a szembetűnő elgépeléseket kijavítsam. :S

A vége pedig majd csak alkészül most már, hiszen nem kell rohannom, mert mint a bejegyzés elején megemlítettem, a határidő nem jár le holnap éjfélkor. A szervezők, gondolom nem én volta az egyetlen lusta dög, kitolták az időpontot, egészen 23.-ig. Hát nem nagyszerű??
Egyik fogam abbahagyta, de a másik még mindig viszket... Mert így több időm van ugyan a befejezésre, és arra, hogy itt-ott átjavítsak ezt-azt, no meg a szépítgetésre, de most több mint egy hetet kell még várnom a feltöltésekre, és addig megöl a kiváncsiság, hiába vagyok vámpír, aki elvileg amúgy is az... mm halott.

Szóval ez van népek! De legalább most már lesz időm tovább írni a saját sztorimat (nem mintha ez nem lenne az enyém, csak hogy kicsit jogoljunk: a tulajdonjoga az enyém ugyan, de a birtokjogot át kell adnom egy időre a bíráknak, szal ők rendelkeznek vele a kihívás lezárásáig), be tudom fejezni a következő fordításomat, elő tudom kotorni az írótásrsamat, aki lassan egy hónapja lóg már a közös történet rá eső fejezetével, és... nem is tudom. Úgy is annyi dolog van még, asszem nem fogok unatkozni.

Vasárnap valószínűleg Pestre megyek, többek közt, találkozom egy ismerősömmel, és... a többi titok ;) Majd ;)

Egyébként ma végre vettem egy noteszt, és egy mini tollat, mindekettő elfér a farzsebemben, szal ha nem váltok túl gyakran gatyát, és ha mégis megtenném, nem felejtem el őket átrakni, akkor kevesebb ötletem kerül a süllyeztőbe ezután :) A legjobb verseket, gondolatokat az ember vagy a fürdőban, vagy az utcán alkotja, amikor még véletlenül sincs esélye megörökíteni őket. Murphy törvény. De eztán másképp lesz!

Egyébként még azon agyaltam, hogy mivel engesztelhetném ki azokat, akinek az agyára megyek a kihívásommal? Gondolok itt:

1. Anyámra, aki kénytelen végighallgatni minden egyes újabb változatot, és "zseniális" ötletet, ill napok óta nem tud békén aludni tőlem
2. Liára, a bétámra, aki ezután tuti leszedi a fejemet....
3. Titokzatos M-re, akit tökre nem izgat fel a téma, de hősiesen végighallgatott, sőt, igyekezett ötletet adni, amikor kiakadtam a névadáskor. Erre mi volt a hálám? Tökre elhanyagoltam szegényt.
4. ... ls nem utolsó sorban, az olvasókra, akik frankón nélkülem és frissítések nélkül maradtak a történeteimből.

Ajajj... mindig is tudtam, nem nekem való az ilyen határidőre íródós, meghatározott izé, de persze nekem muszáj mégis fejest ugranom! Azért bevallom... élvezem ;)