Miért ír az ember többet, amikor a mondás szerint, néha a kevesebb is elég?

Igen, az élet nagy kérdései. Vajon hány évet kéne megélni ahhoz, hogy mindre tudjuk a választ? Egyátalán van erre bármiféle reális esély?

Lényeg a lényeg, visszatérve a filozófikus magasságokból, mielőtt elfog a tériszony és kitaccsolok a billentyűzetre, tehát visszatérve, összesen annyit akartam megosztani veletek, hogy nem vagyok normális...

Itt rinyáltam sorokon keresztül, vagy egy hétig, hogy "jajajajjj... kevés az idő, sok a sztori, hogy fejezem be" Erre? Tegnap előtt nekiesek, hogy megírjam a végét, mondván, ha már odébbtolták a határidőt, akkor legalább ne kövessem el kétszer ugyanazt a hibát. Olyan 4-5 oldalra terveztem a befejezést, összesen. Aztán leültem írni...
Igazából a hetedik oldalon hagytam abba, és ott is csak azért, mert már baromira elültem a se... szóval mindenem lezsibbat. Mindezek tetejébe, még csak a FELÉNÉL járok!! Sosem fejezem be :S Mert nem birok a közléskénszeremmel. Őrület!

Ma meg, ááá, hagyjuk... igazából már megint azt a szerencsétlen fordítást nyösztetem, ahelyett, hogy azzal törődnék, amivel el kéne készülnöm... Főleg, mert hiába 23.-ig mág sok idő van hátra, én nem leszek itthon hétvégén, szal péntekig bezárólag le kéne adnom a cuccot!

Egyébként tök jó, BarT megígérte nekem, hogy csinál a történetnek borítót :) Olyan kiváncsi vagyok!!