Még mindig a téli/tavaszi fáradtság lehet rajtam, mert hiába kelek fel nap mint nap, valahogy mindig úgy érzem, mintha nem lennék ott, ahol vagyok. A fél szivem alszik.

Erről a hónapról valószínűleg már mindig az Örök Április című történet jut majd eszembe, amit annak idején az I. Roxfort Olimpiára írtam. A csapatommal (Mardekár) 2. lettem, egyéniben nem ért el túl sokat a történet, mert nem igazán olvasóbarát formában íródott. Inkább olyan tényleg, mint egy megkopott kirakós, flashback-ekkel, a történet maga nincs is leírva, csak azok a kis morzsák vannak szerte szórva, amikből összerakhatod magadnak, ha mégis érdekel.

Nem ez volt az első írásom Pansyvel a főszerepben, előtte is kedveltem a fandom által létrehozott karakterét, de ez hozta hozzám igazán közel. A női szereplők közül valahogy ő vált végül a kedvencemmé.

A verseny maga két fordulós volt, az előzménytörténet Augusztusi tél címen olvasható.
>> Miután Pansy Parkinson élete összeomlott, kénytelen a megmaradt darabkákból új jövőt építeni. <<

Erre az azonos című RAPülők számra építettem fel: http://www.youtube.com/watch?v=mBjazEMLnj0

Ezzel pedig vissza is tértünk a folytatáshoz, mert bár az első történet önmagában is megállja a helyét, és én sem hittem volna, hogy képes leszek folytatni, de aztán ez volt az a történet, aminek a felét együltömben hoztam össze, és az egyetlen olyan sztorim, ami a határidő előtt! elkészült! ((aztán e feletti örömömben elfelejtettem elküldeni, még szerencse, hogy kitolták a leadási határidőt egy nappal x'D))

Szóval Ákos Örök Áprilisa meghozta a folytatást.
>> Ne kísértsd a sorsod, a mélyponton mindig van túl! Ha az élet derékba törik, nincs vége, csak merőlegesen folytatódik. <<

Itt a szám, ami a vezérfonal volt: http://www.youtube.com/watch?v=hQRju1n-Vk0

Mindezt miért? Mert néha hiányzik. Írni.

De a régi fandom lassan osszeomlott körülöttem, és azt, hogy "hol vagyok otthon, nem tudom".