Ma kezdődött az iskolákba a beíratkozás, így reggel hónom alá kaptam a kölyköt, hogy akkor most spuri, legyünk benne az első x-ben, hogy még lehessen válogatni a tanító nénik között. El is indultunk, viszonylag időben, hála annak, hogy mindent ami kell, összekészítettem egy dossziéba! Félúton aztán rá is jöttem, hogy ez volt az egyedüli, amit otthon hagytam... slalalaaalaa

hangulat:

Hátra arc! Reset! Megint az úton. Végül 7-es sorszámot kaptunk. Én kis naív hittem, hogy fél óra alatt sitty-sutty, minden meglesz, szal vittük az ovis cuccot is, hogy majd visszafele bedobom, aztán megyek a dolgomra. Ha. Ha. Ha.

Másfél órával később azért már feljutottunk az emeletre, majd újabb húsz perc várakozás után még az ajtón is sikerült bekúsznunk, ahol aztán rendkívül csúnyán nézett ránk a néni, hogy az adatokkal a papírt miért nem töltöttük ki hamarabb, pedig kitette őket az asztalra. Jah, toll nélkül -.-" Meg aztán ezek olyan haláltitkos doksák, hogy nem lehetett volna őket egy héttel hamarabb az ovikba szétküldeni (mert olyan marha sok van belőlük a városban -.-"), hogy aztán elég legyen visszahozni.

Aztán bekértek olyan papírokat, amik nem szerepeltek a tájékoztatón, hogy vinni kéne, és leakasztottam 1300 Ft-ot nyakkendőre! o.O, amiről szintén nem kaptunk tájékoztatást, így még szerencse, hogy volt nálam egyáltalán lóvé! Főleg ennyi! Felnőttnek veszek ennyiért se, bakkkk! Remélem, legalább aranyból lesz minimum o.o Eddig tudtommal csak a ballagókat szívatták ilyesmivel, az elsősöknek épp elég a beiskolázás gondja.

Aztán átjutottunk a következő szobába, ahol az igazgatóval kellett cseverészni,d e addigra már annyira nyűgös volt a kölök a sok álddigálástól, hogy mindenre azt választolta: nem tudom. Plusz verték belém az ideget, hogy bár kilencedikek! voltunk a felvételi íven (hetes sorszámmal ne kérdezzétek hogyan), de ahhoz a tanító nénihez, akit kinéztünk, túljelentkezés van, és nem tudják ígérni...

Szerintem életem egyik legjobb kortes beszédét toltam le nekik, lehordtam fűt, fát, hegyet, meg toronyórát lánccal. Felhoztam minden érvet, ami valaha is az eszembe jutott, és úgy odakötöttem az ebet a karóhoz, hogy szerencsétlen majd megfúlt. Még a tavalyi szakértői vélemény másolatát is beígértem nekik xD

Aztán délután be is vittem, de hoztam anyámat is xD aki szintén megerősítette abbéli szándékát, hogy igen, márpedig a gyereknek oda kell mennie! De mint kiderült, valószínűleg már nem is volt rá olyan nagy szükség (azért ártani nem árt az erősítés), mert olyan meggyőző lehettem délelőtt, hogy a kölköt addigra már be is írták a megfelelő listába xD REméljük, hogy eztán ez már így is marad.

Ennek örömére, hazafelé vettem néhány mosolygós mágnest a majdani mágnestáblájára, ami az asztala közelében (amit szintén meg kell majd venni jövő hónapban) lesz valahova felaplikálva ^^

Tehát úgy néz ki, iskolások leszünk ^^