Hogy nekem milyen lepusztult egy fejem van o.O Előbb köpött szembe a ténnyel a tükör, szóval csak a kávémat posztolom ki nektek, nehogy letiltsa az oldalam a tűzfalatok ^^

Egyre rosszabbul viselem a Napot! Én, akit az óvodában leütni sem lehetett (az óvónő ált lefizetett ezzel-azzal, hogy legalább kussoljak, ha egy mód van rá), én magamtól megyek el delelni -.-" Az összefüggés pedig abban áll, hogy ilyenkor előtte rendszerint mindig kinn vagyok.

Összesen nem egész egy órát töltöttem kinn, de mire hazaértem, olyan elviselhetetlen fáradtság kapott el, hogy felébredtem, mire rájöttem, hogy el fogok aludni. Ez máskor is megfigyelt tény már, hiszen számtalanszor volt, hogy éjjeli műszakkal végeztem hajnal, hatkor, utána még hazabattyogtam, ha kellett elvittem a kölköt oviba, atán olyan is esett, hogy ezután kilenckor még vígan buszozgattam be a másik városba ügyet intézni és legkorábban csak délután kerültem ágyba.

Amikor viszont napközben kell huzamosabb ideig kinn tartózkodnom, hazaérek, és eldőlök, mint egy darab fa. Ismerősök nem egyszer hitték, hogy valami bajom van, olyan ez az ájulásszerű alvás. Persze ez csak így a legelején ennyire látványos, utána kicsit szokja a szervezetem, hogy jahm, nyár van, ez van, baby, de amikor kifejezetten erősen tűz a Nap, akkor megint előjön. Napon kinn = denevér ájul.

Szóval most kaptatok egy kis eszmefuttatást arról, hogy nem csak a vámpír irodalom iránti olthatatlan szomjam, hanem több egyéb más okból is ragadt rám a nevem ^^

Még jó, hogy reggel mondták, vigyázak az utolsó cső-kávémra, eszembe sem jutott volna, hogy most megigyam :/ De úgy érzem muszáj, mert holnap vizsga, én még meg sem nyitottam a feladatgyűjteményt és menten befejelem a billentyűzetem.

hangulat: