Oké.

Ma úgy döntöttem (mivel nincsen sűrgős ficcírásom végre!), hogy megjutalmazom magam, és olvasok is egy kicsit, mégis megtudni, milyen az idei mezőny...

A kölyköt reggel nem vittem bölcsibe, mert zuhogott az eső, és a halál kaszájának van kedve olyankor kinn ázni!

Szóval, miután kellő időt szántam az utána való rohangálásra, és pakolásra, végre hajlandó volt nyugiben megülni az ölemben, amíg én olvastam.
(főleg, mert lenyúltuk a kisebb öcsém autóit, és azokkal játszott)

No... olvasok, olvasgatok, a kölyök meg játszik, rajzolgat...

Aztán egyszer csak hátracsapja a kezést, benne a cerkával...

Bele a szemembe...

Ne tudjátok meg, mit éreztem. Nem a fájdalom volt az első, hanem a szívroham.

....

Miután konstatáltam, hogy kurva nagymázlim volt, és nem fog kifolyni a szemem, rájöttem, nem látok!

...és utána, a tükörben vizsgálgatva a szememet, arra is kénytelen voltam rádöbbenni, hogy a kontaklencsém megszokott vékony kis vonalkáját sem látom...

....

szívroham, ill csapó 2

....

Legyen elég annyi, hogy végül megtaláltam a kontaklencsémet a földön (vsz jó párszor meg is taposhattam) és most rohadt boldog vagyok, hogy van szemem, habár nem nagyon látok rá, több okból se...

*lemondó sóhaj*

*legyintés*

Velem MINDIG történik valami...