Mert gondok mindig is lesznek...

Anyám el akarja cseréni a csendes, kisvárosi otthonunkat egy pest külvárosi lakásra.

Nem akarok Pestre költözni. Nem mintha bármi bajom lenne a várossal, komolyan. Ki ne szeretne ott élni, legalább rövid ideig ( a pestieket leszámítva)? Én még sem akarom.
Persze, megértem, hogy idelenn nincsen munka, és szép lassú éhalálnak leszünk hamarosan kitéve, miközben sorban kapcsolják majd ki a gázt, a vizet, meg a villanyt... De... Nem igaz, hogy nincs más megoldás!!

Pest az "álmok" városa, főleg vidéki szemmel. Ahol senkit sem érdekelsz, semmit sem tudnak rólad, a múltadról, és te bemagyarázod magadnak, hogy új életet kezdhetsz. Hogy ez mekkora HAZUGSÁG!!
Én megpróbáltam anno, és azt kell mondjam, szerintem még sosem buktam akkorát, mint akkor. Az ember mindig az marad, aki, és olyanok, akik nem bírják a fejedet, mindenhol vannak. Ráadásul nem végeztem el tisztességgel a rám bízott feladatot sem, miszerint a mamámat kellett volna szórakoztatnom, hogy ne érezze egyedül magát. Én fiatal voltam, ő beteg. Egy évig bírtam, és megszöktem a felelősségek elől. Otthagytam mindent és mindenkit, és visszatértem ide, ahol tudtam, kitől mire számíthatok. Azóta sem tudtam megbocsátani magamnak a megfutamodást.
Most itt egy új lehetőség, mondhatnám magamnak, de tudom, nem így van. Nem fogok más lenni.

Ide köt az eddigi életem. Bár önző dolog ezt hangoztatni, hiszen Anyám is szivesebben él itt. Én mégis csak a saját fejemmel tudok gondolkodni, és csak a saját érzéseimat tudom, több kevesebb sikerrel, formába önteni. Itt van a suli. Itt van a párom, és itt van a külön szobám, amire közel húsz évet kellett várnom. Itt a kert, ami gondozatlan ugyan, de mégsem egy szmogos, lehányt, és még ki tudja milyen foltos, utca. Bár kocsmák itt is vannak...

De vajon mennyi lenne a reális esélye annak, hogy a közeljövőben munkát találjak úgy, hogy van egy gimis érettségim, és egy fiam? Ha mégis összejönne, komolyan képes lennék eltartani egy négy szobás, félkész állapotban lévő lakást? Nem vagyok hülye. Tudom a válaszokat. De egyszerűen száműzöm az agyam egyik hátsó zugába, és inkább előtérbe tolom az összes valaha hallott, tanult imát, hátha történik valami.

Mert történni fog... ha más nem, hát költözünk....