Hosszas hallgatás után végre hoztam nektek ismét valamit, amin lehet kicsit rágódni ^^

A történet az I. Roxfort Olimpiára íródott, tehát Harry Potter fandomos, ráadásul slash. Mielőtt kiikszelnéd az oldalt, eldöntve, hogy "jajjjnemármeginténabüdöséletbenelnemolvasnékilyenszart", kérlek adj neki egy esélyt.

Ugyanis a sztori jobbára inkább csak nevében Harry Potter, gyak szinte teljesen saját fandomos sztori, nem kell ismerni hozzá a sorozatot. Meg is kaptam érte a magamét XD

Ami pedig a slash, vagyis az azonos nemű szerelmet illeti... említés szintjén, szerintem mire odáig jutsz az olvasásban, annyira lefárasztottam az agyadat a történetvezetéssel, hogy észre sem veszed. Semmi erotikus tartalom nincs benne (sorry, nem kell azé' zokogni :P), annál több lelki gyötrődés, dehát angst/drama kategória, szóval ewan ^^

Egy kis ízelítő:

Pansy a háború után szinte mindenét bebukta, ott áll egyszál egy magában, mint az ujjam, nincs lóvé se kajára, se szállásra. Aztán aznap, amikor azt hiszi nincs tovább, valaki mégis mellé áll. Túl szép, hogy igaz legyen...

A történetet háromba kellett vágnom, hogy felférjen, de ajánlott egyszerre, egyhuzamban elolvasni.

Augusztusi tél [meggyőztél, megyek és elolvasom, hogy aztán szép, hosszú kritikát hagyhassak neked >>]