Nem részletezem, az elmúlt két hónapra szinte minden összejött, ami csak húzatja a szegény embert. Ráadásul még messze nem vagyok kinn a gödörből, és még csak nem is látom a fényt az alagút végén.

Akkor mégis miért nem omlottam össze (oké, nem csalok - hosszabb időre, miért nem?), mint ahogyan ilyenkor szoktam?

Kicsit elbizonytalanodtam. Eddig midnig megvolt a jól bevállt menetrend. Gond jött, bevonzotta a többit, én megzuhantam, eltűntem, aztán, amikor lenyugodtam, minden ment tovább a maga útján.

Most is hasonlóképpen működik a dolog, de valami megváltozott.

Annyira kilátástalannak tűnik minden, és nem érzem mégsem, hogy feladom. Még véletlenül sem valami rosszul értelmezett harci szellem lobog bennem, vagy túlzott optimistaság. A világ leghülyébb dolga motivál, de komolyan -.-"

Az, hogy Yugi nem tud megverni párbajban XD

Egyszerűen annyira jó vagyok már, hogy bármit tesz, bármiylen taktikát alkalmaz, ha hagyom neki, hogy előnyt szerezzen, akkor sem tud megverni. Persze tudom, csak egy gép. De aztán megvertem Partizánt is, és valahogy olyan érzésem lett ettől az egésztől, mintha én lennék a párbajkártya koronázatlan vámpírkirálya, és nem akad méltó ellenfelem. Igazából egoista vagyok (mint legtöbbször), és megvallom, unatkozom.

Miközben épp a legutóbbi összeomlásomat éltem meg, egyszerre azon kaptam magam, hogy átrendezem a kártyáimat. Mármint a fejemben. Tisztán láttam magam előtt, mintha csak a képernyő előtt ülnék, vagy a kezemben fognám egy sima römi parti keretein belül. Láttam, mennyire szar lapok kerültek leosztásra, és nem húztam fel hozzá semmi használhatót. Nekifogtam taktikát tervezni, hogy hogyan lehetne a lehető legkisebb veszteséggel kijönni a dologból az adott körben... és mire rájöttem, mit csinálok, addigra a jó öreg pánik egyszerűen ellillant, és nem maradt semmi - a meglehetősen szar lapokon kívül -, amikbe kapaszkodhattam.

Lényegében mindegy is, hogy teljesen becsavarodtam, vagy pont, hogy most járok jó úton, részemről egy vállrándítással elintézve a dolog. Amíg tart, kihasználom.

Ma például majdnem mindent elintéztem, amit eddig halogattam. Bejelentkeztem a konkurens céghez is (ami nem szép, de a mostani nem tud melót biztosítani, a lóvé meg kell, jobban, mint valaha), és reménykedem, hogy sikerül néhány nap munkát összevadászni. Összerendeztem az iratokat, amik eddig salátában hevertek szana-szét a szoba különféle pontjain, ráment egy fél napom, de asszem végre nagyjából rendben van, és talán sikerült mindent összeraknom az adóbevalláshoz is. Holnap még írok egy szívhezszóló levelet az államkincstárnak, kinyomtatom, meg lemásolom, ami kell hozzá, majd feladom egy valagnyi lóvéért (tök drága a posta -.-), aztán megjárom - megint, a hónapban már isten a tudója, hanyadjára - az önkormányzatot ^^

Ohh, és a végére legyen valami jó hír is! 7-én lesz az első órám a suliban, személyiságfejlesztés címmel, bármilyen szörnyűséget is takar ez o.O De a jó hír, hogy véééégre, annyi év után most megint lesz teljesen legális indokom rá, hogy új tollakat és füzeteket sírjak ki anyámtól *.* ((mert vannak ám itthon, csak én sosem kapok, mondván, minek nekem, nem járok suliba :P de most majd igen! nyenynenyenyeeeeee))