Fogalmam sincs, hol kéne felvennem a fonalat, nem is erölködöm hát rajta. Ez volt ugyanis az utóbbi hónapok legnagyobb tanulsága számomra.
"Jó az, ha mindet ahogy van
Úgy el tudsz fogadni
A baj mindig múló állapot
Nem kell folyton keresni
Ha fejjel vagy a homokban
Nem látod, milyen szép ez a nap
Hogy milyen kék az ég"
Túlestem végre az irataim rendezésén. Hivatalosan már januárban meg kellett volna tennem, de ráadásul az adóbevallás miatt még inkább összedúrtam. A papír meg csak gyűlt, gyűlt, gyűlt az asztalon.
Nekigyűrkőztem hát, kiszórtam a felét, a többit pedig belepréseltem a képen látható iratmappába, vagyezmiez? Ezzel pedig rendesbe el is telt a délelőttöm, szóval jahm, ideje volt, meg férfi munka.
Sokat rinyálok azon, mennyire nem írok semmit, és jótékonyan igyekszem elhallgatni azt a szörnyű tényt emellett, hogy mennyire nem is olvasok.
Ennek egyszerű oka van. A HP fandom az mind a mai napig, ami eléggé megfogott ahhoz a karaktereivel és a kidolgozatlanul maradt szálaival, hogy még most is képes legyek órákat agyalni egy-egy aprócska momentumon. De a sorozat befejeződött és bár a fandom maga nem halt ki, de jelentősen csökkent a régiekhez képest. Sok író, akit szerettem, azóta vagy teljesen abbahagyta magát az írást is, vagy másba fogott, és az újak között, bocsánat mindenkitől, aki kivételnek érzi magát, nemigazán találok elég olyat, aki képes lenne még újat mondani, vagy legalább újszerűen előadni. A többi fandom meg nem érdekel, ez van.
Maradt hát az original. Sokan kérdeztétetek tőlem, hiszen a legtöbbőteket valamiféle fandomos oldalról ismertem meg, mi a fene az az Imagine? Dióhéjban ugyanolyan oldal, mint a Merengő vagy a Töviskapu, a Lumos és egyéb, kisebb társaik, azzal a különbséggel, hogy ők inkább az original, azaz a saját történetekre vannak ráállva.
Igazából ezer éve vagyok náluk is bereggelve, de a sok kihívás, és a fandom szeretete inkább máshova húzott, ahol HP-ék voltak a főszereplők. Aztán a napokban valahogy megint a látóterembe került az oldal - már hamarabb is, amikor a talijukat egybe sikerült időzíteni a Mors Fatumos talival - és eszembe jutott, hogy ott is van nekem egy csúnyán elhanyagolt profilom.
Ma pedig nekifogtam rendbeszedni. Régebben magyarázták - ez most nagyon égő lesz, a kezdeti kis gyökér Drac, akinek még fingja sem volt a technikáról -, hogy jó lenne, ha a verseket egy sorozatként tenném föl! Feltettem, sorozatban, továbbra is külön-kölön xD Persze mostanra már megértettem, hogy akkoriban arra gondoltak, hogy csináljak nekik egy történetet, és "fejezetenként" pakoljam fel a rövidke kis szabadverseimet, de akkoriban nagyon nem fogtam, mi a gond xD De rendesek voltak, rám hagyták ^^
Szóval szerintem törölni fogok onnan majdnem mindent, persze a kritikák megtartásával (learchiválom őket ide), hogy aztán olyasmit töltsek csak fel, amivel még most is kiállnék a nyilvánosság elé. Elég logikus lélek vagyok, szeretem, ha a dolgok a helyükre kerülnek. Oda az original dolgok valóak, ide minden más hülyeség ^^
hivatalosan is eldőlt a Mors Fatum találkozó időpontja, a helyet is lefoglaltam. Május 31. 12.00-től, Sirius Teaház! Akit érdekelne a találkozás a társasággal vagy velem (és nem tagja a fészes 'GYyilkossági Csoportnak', az írjon nekem a lorddracul10 [KUKAC] gmail [PONT] com címre ^^
az oldal kinézete megújult, kaptunk szép új fejlécet - köszönjük Wyndua! - és egy visszaszámlálót jobb oldalon a KastélySzálló felett ^^
Húsvétkor filmeket néztem (igen, én ); az Éhezők viadala 1-2-t, szerintem jót tett nekik a film, könyvben már az első kötetet is ellightoskodta az író, a többi kötet meg... olyan jól meg lehetett volna írni ezt a sztorit! Persze a film is lehetett volna durvább, de még így is jelentős javulás!; a Hófehér és Vadász királynője és Vadásza nagyon király volt, a főszereplő meg ezzel arányosan borzalmas, de a látványvilág és az effektet fantasztikusan sikerültek, respect a felelőseiknek!; a Száguldás a győzelemért (Lauda kontra Hunt F1) pedig szerintem pont jó volt úgy, ahogy volt. Aki F1-et akar nézni, keresse ki a Youtube-on ^^; A PiROSSZka pedig még mindig az egyik kedvenc mesefeldolgozásom; Riddicket pedig hogyhogy nem ismertem eddig *.*
mai fociedzésen hallottam: "Gy. bááácsi! Lepisiltem a kezemet!" :'D
Népek! Arra gondoltunk, hogy talán ideje lenne kicsit jobban is megismerni egymást, így a 10. játék után.
Tehát feltenném a kérdést, mit szólnátok egy Mors Fatum találkozóhoz valamikor május-június környékén?
A helyszín Budapest lenne, mert ez az egyetlen hely, amit tényleg az ország minden pontjáról el lehet érni, viszonylag kevés átszállással.
Arra gondoltunk, hogy a szombatok köré szűkítenénk a lehetőségeket, hogy akik dolgoznak, azoknak se kelljen rohanniuk még aznap, ha tudnak valakinél szállást szerezni egy éjszakára.
Tehát egyelőre nagyvonalakban ezek lennének a választható időpontok, márha kedvetek van egy talihoz ^^
Május 10. 17. 24. 31.
Június 7. 14. 21. 28.
Természetesen nem csak a játékosokat, mindenkit szeretettel várnánk, akik majd csak akarnak részt venni vagy akik érdeklődnek!
Még mindig a téli/tavaszi fáradtság lehet rajtam, mert hiába kelek fel nap mint nap, valahogy mindig úgy érzem, mintha nem lennék ott, ahol vagyok. A fél szivem alszik.
Erről a hónapról valószínűleg már mindig az Örök Április című történet jut majd eszembe, amit annak idején az I. Roxfort Olimpiára írtam. A csapatommal (Mardekár) 2. lettem, egyéniben nem ért el túl sokat a történet, mert nem igazán olvasóbarát formában íródott. Inkább olyan tényleg, mint egy megkopott kirakós, flashback-ekkel, a történet maga nincs is leírva, csak azok a kis morzsák vannak szerte szórva, amikből összerakhatod magadnak, ha mégis érdekel.
Nem ez volt az első írásom Pansyvel a főszerepben, előtte is kedveltem a fandom által létrehozott karakterét, de ez hozta hozzám igazán közel. A női szereplők közül valahogy ő vált végül a kedvencemmé.
A verseny maga két fordulós volt, az előzménytörténet Augusztusi tél címen olvasható. >> Miután Pansy Parkinson élete összeomlott, kénytelen a megmaradt darabkákból új jövőt építeni. <<
Ezzel pedig vissza is tértünk a folytatáshoz, mert bár az első történet önmagában is megállja a helyét, és én sem hittem volna, hogy képes leszek folytatni, de aztán ez volt az a történet, aminek a felét együltömben hoztam össze, és az egyetlen olyan sztorim, ami a határidő előtt! elkészült! ((aztán e feletti örömömben elfelejtettem elküldeni, még szerencse, hogy kitolták a leadási határidőt egy nappal x'D))
Szóval Ákos Örök Áprilisa meghozta a folytatást. >> Ne kísértsd a sorsod, a mélyponton mindig van túl! Ha az élet derékba törik, nincs vége, csak merőlegesen folytatódik. <<
A csaj író. Tiniíró ráadásul, így várható valeset volt, hogy előbb-utóbb a kezembe kerül, mivel valamiféle beteges örömmel vonzódom ehhez a fajta irodalomhoz, akkor is, ha a legtöbbször az e-book széljegyzetén egymást érik a szarkasztikus megjegyzések :P
Ő követte el a Végzet ereklyéi sorozatot (Csontváros; Hamuváros; Üvegváros; Bukott angyalok városa; Elveszett lelkek városa; Mennyei tűz városa) és a Pokoli szerkezetek sorozatot (Az Angyal; A Herceg; A Hercegnő), ami az előző előtörténete tulajdonképpen.
A fő sorozat első négy kötetét, az előzmények első két kötetét olvastam eddig, és meglepő, pozitív csalódás volt. A Pokoli szerkezeteket kicsit gyengébbnek és kiforratlanabbnak tartom, pedig, ha jól értelmeztem, amit találtam, később kezdett íródni, mint maga a főszál. Vannak benne jó gondolatok, de amikor például belógnak inkognitóban a bálba, hogy bizonyítétokat keressenek a gonosz vámpír ellen, akkor az a terv, hogy Magnus Bane, a boszorkánymester, majd körbevezeti őket, hogy körülnézhessenek, ehhez képes rögtön eltűnnek egy titkos, rejtekszobában, ahol senki (!) nem járhatott már hosszú ideje, mert mindent vastag porréteg (!) borít! Elvileg csak dumálni ugranak be, de a főszereplő csávó körülnéz, és tök véletlen (!) az asztalon/fiókban - valami banális helyen - talál egy olyan papírt, amin pont (!) azoknak a szerkezetek vázlata van, amik után nyomoznak -.-"
Egyébként borzasztó sok benne a nyál, és rengeteget sírnak, illetve bizonygatják mennyire utálják egymást, de amúgy rohadt szerelmesek, és azt is nagyon sokszor bizonyítják. De ha túllendülünk a tini romantikán, akkor egész érdekes világ tárul fel előttünk, ahol a természetfeletti köztünk él, és a nephilimek (Raziel angyal teremtményei) fáradhatatlanul őrködnek a mondének (mi) biztonsága felett anélkül, hogy tudnánk róluk. Ami tetszik, hogy nem valami magasztos hősök, a szervezetükben rengeteg hiba, árulás és emberi kicsinyesség akasztja a gépezet mozgását.
Bele mert nyúlni a melegek témájába is, igaz csak finoman, élével bánik a dolognak, de a tudomásulvétel már fél siker az elfogadáshoz.
Jók a csatajelenetek, és ami igazán meglepett, hogy bár sok klisével dolgozik, sztereotíp szereplőkkel, mégis sikerült egy-két csavart belevenni a sztoriba, ami tényleg okozhatott meglepetést, hacsak az ember direkt nem úgy olvassa, hogy szándékosan megpróbál lelőni magának mnden poént előre.
Mivel én meló közben olvastam, éjjelete, így ehhez nem igazán volt agyam, szóval kellemesen elszórakoztatott és ébren is tartott, tehát a célt, amiért felütöttem, teljesítette.
Nem az a könyv, amiért kezemet törném, hogy megszerezzem, de ha valamiért pont sikerülne kifogni jó áron, fetenném a polcra a többi, lassan igen tekintélyes méretű, tini-gyűjteményem mellé, mert olyasmi, amit a saját kölyköm kezébe is odaadnék.
Történet:4/5 - A sok klisé miatt, habár több helyen ügyesen elkente a széleit, hogy ne tűnjenek ki olyan élesen. Olvasmányos, gördülékeny sztori, a döccenőkkel együtt is.
Szereplők:3+1/5 - A főszereplők miatt, mert azok a tipikus sztereotípiák, akik folyton nyávognak és nagyon hősök, de a mellékszereplők között akad nem egy, akivel érdemes kezdeni!
Tetszésindex:4/5 - Nem fogom évente újraolvasni, de kiváncsi vagyok azokra a kötetekre, amiket még nem olvastam, és nem vágnám a fejéhez annak, aki meglepne velük ^^
Elkezdődött. A kávézó kinyitott, én élből meghaltam, amit nem nagyon bán senki, mert egy bunkó vagyok, szóval voltam ^^ A nagy kérdés pedig nem más, minthogy direkt mahinált valaki a kávémmal, vagy fatális véletlen történt?
Néha annyira kedvem lenne fogadóirodát nyitni, és látni, mire/kire teszenek az emberek. Csak kár, hogy nem igazán van mit ajánlani cserébe, így nem akkora buli. Pedig ilyenkor, a legelején, milyen vad ötletek születnének! Bár azért általában nem panaszkodhatunk, konspirációból akad bőven, kreatív a kis csapat ^^ *nagyon büszke*
Végre megnyitottam a jelentkezést a 10. játékra, ami a Randigyilkos címet kapta. A történet ezúttal egy kávéházban játszódik majd, ahol éppen vakrandi zajlik... te túlélnéd? :D
Ha úgy gondolod, IGEN, akkor gyere, és jelentkezz ezen a címen: http://morsfatum.fw.hu/viewtopic.php?f=36&t=14580
AJÁNLOM AZ OLDALT
Túlestem végre az irataim rendezésén. Hivatalosan már januárban meg kellett volna tennem, de ráadásul az adóbevallás miatt még inkább összedúrtam. A papír meg csak gyűlt, gyűlt, gyűlt az asztalon.
hivatalosan is eldőlt a 
- és egy visszaszámlálót jobb oldalon a KastélySzálló felett ^^
); az Éhezők viadala 1-2-t, szerintem jót tett nekik a film, könyvben már az első kötetet is ellightoskodta az író, a többi kötet meg... olyan jól meg lehetett volna írni ezt a sztorit! Persze a film is lehetett volna durvább, de még így is jelentős javulás!; a Hófehér és Vadász királynője és Vadásza nagyon király volt, a főszereplő meg ezzel arányosan borzalmas, de a látványvilág és az effektet fantasztikusan sikerültek, respect a felelőseiknek!; a Száguldás a győzelemért (Lauda kontra Hunt F1) pedig szerintem pont jó volt úgy, ahogy volt. Aki F1-et akar nézni, keresse ki a Youtube-on ^^; A PiROSSZka pedig még mindig az egyik kedvenc mesefeldolgozásom; Riddicket pedig hogyhogy nem ismertem eddig *.*
Elkezdődött. A kávézó kinyitott, én élből meghaltam, amit nem nagyon bán senki, mert egy bunkó vagyok, szóval voltam ^^ A nagy kérdés pedig nem más, minthogy direkt mahinált valaki a kávémmal, vagy fatális véletlen történt?
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
