Holnap elengedem Detrét Anyámmal Szegedre, mivel nekem itthon kell maradnom, kezdődik az oktatásom...

Egy FTP hozzáféréssel vacakolok vagy egy hete, valamiért nem akar létrejönni a kapcsolat. Mondjuk időm sem volt sok.

Kedden kiderült, hogy felmond a munkatársam, már csak jövőhét szerdáig marad, utána go America. Megint egyedül leszek a részlegemen. Jóban voltunk, bár nem az a fajta, mindent megosztunk, örökbarátság módon, de mégis olyan érzés ez most, mintha meghalt volna. Eddig ott volt, beszélt, eljött kajáért, kávéztunk a szünetekben, aztán egyszer csak nem lesz ott. Soha többet. Ahogy a legtöbb ilyen kapcsolat, úgy ez is úgy fog végetérni, hogy néhány napig, hétig, hónapig még jelentkezik, aztán lassan eltemet minket a múlt.

Letisztáztam magamban érzéseket és nem lett jobb. Csak átcsoportosult. Kényszerpálya. Nem tudok másképp érezni emberekkel, dolgokkal, helyzetekkel kapcsolatban, akkor sem, ha nem logikus. Csak az idő maradt, jó szokás szerint.

Szombaton elvittem a gyereket játszóházba, egy órát tombolhatott odabenn, aztán mozi (Végre Otthon! 3D), ami jó volt, nem csúcsszuper, de egyszer nézhető. Odavolt benne a cicáért, de a filmes menühöz járó figurák között nem volt, így szereztünk hűtőmágnest, amin rajta van. Meg kapott Angry Birdsös lufit és zsebkendőket is. Fagyit cukorral, eperrel, rolnival. Miért büntessem én is, hamár az iskola amúgy sem tudja elviselni? Végtére is, semmi égbekiáltót nem tesz, ha mégis, persze nem dícsérem meg, de nem veszek részt abban sem, hogy tönkrevágjam a gyerekkorát. Oké, oké, nem esünk a paci túloldalára, de kellenek az élmények, a pozitív emlékeke, az együtt töltött idő. Jövőhéten lehet eljutunk minigolfozni, találtam pályát a környéken...

Megvolt a csoportfotózás melóhelyen, még nem láttam a képeket, de jól gondoltam, majd a júniusi családi naphoz kellenek, promotálni, hogy "minden szipi-szuper" a'la Lego Movie.

Átmentem, és majd háromnegyed év után végre sikerült pólót szerezni a méretemben, így lecseréltem a régieket. Egy rajtam volt az ötből, így azt "elfelejtettem" leadni, de sebaj, jól jön az ilyesmi, elég retkes tud lenni a munkaterületem, ezért is igényelhettem plusz két nadrágot. Kétszer tettem meg az utat amúgy is, mert direkt rákérdeztem, hogy egész nap vannak, erre kiderült, csak 5-től 7-ig cserélnek pólót, szóval másnap tettem még egy kiruccanást.

Viszont a váltónk meglehetősen normális volt egész héten. Nem tudjuk mire vélni a pálfordulást, szóval kivárunk. De tényleg furcsa, hogy mostanában majdnem mindig ott van, amikor váltani kell, és nem anyázik miatta folyton. Sőt! Hajlandó egyenesen kommunikálni, nem csak üzenget. Ráadásul kedden talán, de fogót adott a kezembe!! Eddig hozzá nem nyúlhattam, nehogy elrontsam -.-"

A jogsi elméleti részében pedig túljutottam az első részvizsgán. Úgy gondolom, kicsivel több időt kéne bele fektetnem, majd próbálok figyelni rá a továbbiakban. Szeretném záros határidőn belül letudni, meg haladni vele.

Megyek lufit fújni.

hangulat:

El nem tudjátok képzelni, mennyi mindent csináltam már ma - persze ebből ami értelmes, salalalaa -,ahelyett, hogy azt a hülye feladatsort bújnám! Nem vagyok egy vizsgadrukkos/lámpílázas alkat (anyám az, mi meg nem győzzük kerülni olyankor) szerencsémre, most sem magán a tényen izgulok. Igazából nem is izgulok, csak nem tudom, milyen érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban.

Mert nem tartok tőle, hogy ne tudnám meglépni, egó nélkül, elég jó vagyok, amit nem tudnék véletlen, arra meg ált rájövök. Igazából a bizonytalansági tényező bosszant a dologban. Hogyha a számítás működik ugyan, de elcseszem, mert a feladat mégsem úgy gondolja, ahogy én gondolom, hogy gondolja (mert azt már meg sem említem, hogy van benne egy csomó idejétmúlt dolog, amit nem ártana frissíteni -.-"), akkor nincs pontbontás, azaz hiába működik minden, ha az eredmény nem az, ami, buktaaaaa, mm maga a pont, az egész vizsga csak nem.

Többek közt most is épp ezért ne foglalkozom azzal a nyamvadék feladatsorral, mert fogalmam sincsen, mit gyakorolhatnék benne? Okép, persze majd megint úgy járok, mint a jómúltkor, amikor sikerült az egyetlen olyan tételt kihúznom, amivel még csak soha össze sem futottam -.-" Ráadásul nem alapozhatok mindig arra, hogy majd kidumálom magam, mint akkor, mert ez nem is szóbeli, ehh... hogy én hogy utálok írni!

Annyira súlyos a helyzetem (a tanuláselkerülő-hadművelet), hogy még hajat is mostam xD

Nah, azért majd szurkoljatok nekem kicsit, öt után, azért ne essek nagyon pofára ^^ Köszi ^^

hangulat:

Ma kezdődött az iskolákba a beíratkozás, így reggel hónom alá kaptam a kölyköt, hogy akkor most spuri, legyünk benne az első x-ben, hogy még lehessen válogatni a tanító nénik között. El is indultunk, viszonylag időben, hála annak, hogy mindent ami kell, összekészítettem egy dossziéba! Félúton aztán rá is jöttem, hogy ez volt az egyedüli, amit otthon hagytam... slalalaaalaa

hangulat:

Valamiféle perverz indíttatásból ezt a posztot androidon írom. Jelentem, a gportal nem lett jobb azóta sem ezen a téren.

Ma nem mentem suliba, nem volt senki, aki vigyázott volna a kölyökre. Persze késéssel még egy részét bepótolhattam, de nem törtem túlzottan össze magam a lehetőségért. Főleg mivel még mindig nem fizettek ki, és emiatt kicsit morcos vagyok alapból is. Meg akarok sütit.

Megint nincs kedvem senkihez szólni, de másfelől meg valahogy nyűgös és lassú a nap. Szóval inkább retro feldolgozású bibliai történeteket néztünk a gyerekkel. Amikorbérte mentem oviba, meghallgattam az értékelését is (minden évben van felmérés), hogy borzasztó okos, az eredményei még a tavalyinál is jobbak, pedig akkor is 5 évesen 8 éves szintet teljesített. Egyedül a szocializációs feladatok nem mennek továbbra sem, rosszabb lett az eredmény, mint az előző. Azért annyira mégsem aggódom, mert sok esetben inkább a makacssága miatt volt értékelhetetlen, szerintem rengeteget fejlődtünk a téren ezalatt az év alatt.

Az új év, a tavasz - meg találjatok magatoknak még néhány frankó indokot, mert rám igazából tök random tört rám a dolog -, tiszteletére meghirdettem az idei NAGYTAKARÍTÁS! Melynek első lépése, hogy minden inkatív regisztrációt törölni fogok az oldalról, hiszen az alapszabály még mindig él, nem gyűjtünk reggeket, itt tényleg csak azok legyenek, akiket érdekel, mi van velem, mit csinálok épp, milyen marhaságba fogtam megint! ^^

Ha ezt a részét letudtuk a dolgoknak, akkor természetesen nekifogok végre a kinézetnek is, talán...

Illetve, ami fontosabb az oldal szempontjából, hozok néhány frissítést, meg átalakítok ezt-azt ^^

xXx

Főleg, mivel a tegnapi vizsgámon túlestem - eredményt néhány nap, max egy hét múlvára ígértek - ezért most talán kicsit több időm marad ilyesmire, bár a Mors Fatum mostani köre tart még, viszont egyre fogynak a népek ^^

xXx

Szereztem mikrofon ^^ Féljetek ^^

Vannak nemzetiszín körmeim, semmi minta, csak kettő piros-egy fehéz-kettő zöld kombó, lusta vagyok, ez van

Van egy csomag kinn az asztalon, ami nem az enyém, így kénytelen vagyok megvárni a gazdáját, amíg kibontja, és belepofátlankodhatok

Van egy bontatlan üveg Somersby Cranberry még múlt hétről, mert hét elején annyira szarul voltam, hogy nem bírtam meginni, szal megmaradt a jobb napokra

Van meleg, odakinn, egyelőre... estére, mire hazaérek is maradhatna

Van egy levakarhatatlan álomkórom

Van egy találkozóm délután, és ha szerencsém lesz, akkor kávém is lesz
(mintha ez segítene az álomkóromon :P)

Ellenben nincs csomagom, aminek mára már itt kellett volna lennie, és kicsit ideges vagyok, mert az árát elküldtem, és arról volt szó, hogy 24 órán belül posta, de még semmi, se értesítés...

És nem van leckém sem délutánra, illetve van, csak megírva nem van

De a kölök képei (ovis) frankók lettek ^^

Angol tanár, egyszerű múlt, a hátam mögött ülőt kérdezi (természetesen angolul):

- Mit építettetek tegnap LEGÓból?

- Nincs legó, nekem lányaim vannak!

Tanár körülnéz, felderül a pillantása, amint meglát.

- Nálatok biztos van LEGO! - csap le lelkesen.

- Hogy van az, hogy Birodalmi Lépegető? x'D

Tanár: *facepalm*

Tegnap voltam egy ilyen - nem tudom minek tituláljam, a szervezők szerint a fantáziadús "Kerekasztal beszélgetés" néven futott - előkészítő szerű izén, ami elvileg arra volt hivatott, hogy megtudjuk, mi vár ránk elsősként.

Mivel még sosem irattam be kölyköt elsőbe, gondoltam, nem árthat. Egyedül erről nem volt szó. Amiről meg igen, ott is csak félválaszokat kaptunk, mert nem tudják, még nem tudják, majd kialakul. Akkor kérdem én, mi a francért nem tartották az egészet egy hónappal később, amikor már mondai is tudnak valamit?

Ami tetszett... -.- Életem leggyűlöltebb tanára még vígan aktív és elsős osztályra vár...

Ez a kis Isten háta mögötti porfészek, szeretett Zombielandem egy szem sulija, három szakot indít. Sportot (csak kézi és birkózás), Sakkot (!) és Általánost!

A tanítás pedig úgy folyik az első néhány hónapban, hogy nem rendes tanóráik vannak mint még nekünk voltak, hanem 15-20-30 percesek, random váltogatva, ha netán elfáradnának. Az elsős kölykök állítólag nem ismerik fel az ételek jó részét (vetegás leves a húsleves helyett és társai...) és nem képesek egyedül öltözni, plusz külön beszoktatás (!) van, szülővel (!) ... ... ...

Szóval önállóságra neveljük a jövő nemzedékét.

Úgy kezdődött, hogy vettem egy tévét. A tervek szerint részletre, mivel vagy ötbillió éve vagyok hűséges a céghez, így nem volt kérdés, hogy szépen odaadják még az olyan kis nyomi, állandó melóval nem rendelkezőnek is, mint én ^^ A többi cuccom is így vettem, eddig beválós volt a dolog, mert a két év alatt, aprócska részletekben ki tudom fizetgetni, és így azért én is hozzájuthatok jobb cuccokhoz (igen, bazz, kocka vagyok, ez van, más cipőket, meg isten tudja mit vesz, én kütyüket :P).

MEgrendeltem, ki is hozták, be is kötötték, mindezt még októberben (a'la szülinap). Onnantól fogva viszont vártam, hogy kapjak egy számlát... aztán minden egyes hónapban besétáltam, hogy hol a számlám? A vicc az egészben az volt, hogy a nevemhez a rendszerben abszolút nem kapcsolódott semmiféle rendelés, mintha soha nem is tettem volna ilyet xD Nah, de okos denevér nem hisz a tüncimesékben, tudja jól, hogy nincs ingyé tévé, így szorgalmatosan járt panaszkodni, mivel esze ágában nem volt másfél év múlva megszívni, amikor is maguktól rájönnek, hol a bibi, én meg fizethetek, egybe :P

Tehát decemberben (ez volt a negyedik alkalom), az aktuális ügyintézővel, aki szintén konstatálta, hogy ez a rendelés bizony nem létezik, írtunk egy kérvényt, egyenesen fel a központba. Most, január 20.-a után még választ is kaptam rá, amiben sűrűn elnézést kértek, és biztosítottak róla, hogy innentől lesz számlám, részletre, természetesen semmiféle visszamenőleg és késedelmi kamat...

Aztán megnéztem a számlám, és jééééé! tényleg csatolták! ¤.¤ az teljes összeget, egyben x'D
Most komolyan ¤sírvaröhög¤

Tehát tegnap, suli előtt megint becaplattam (ötödjére), ahol aztán utána néztek a dolognak, és azt mondták, hogy elvileg a következő havihoz már jól lesz csatolva.... xDxDxD

Így viszont rendesen késtem a suliból, hét percem maradt arra a feladatra, amit a többiek háromnegyed óra alatt csináltak meg, és nos, elkészültem :o
A dolog tanúlsága így az lett számomra, hogy hagyjam a fenébe a parát, hogy mi lesz ha elvégzem a sulit, kapok egy papírt, amit lobogtathatok, aztán úgyse lesz belőle állás, mert egyszerűen rohadt jó vagyok abban, amit csinálok. Ennyi. A holnapé meg legyen a holnap gondja ^^