A története rövid története:)
Mary Anné az alapötlet. Először az Imaginen találkoztam ezzel az egypercessel, és annyira megragadott, hogy együltömben megírtam rá a választ.
Hogy az én reflexióm érthető legyen, szükséges, hogy feltegyem az eredeti történetet is, természetesen szerzője engedélyével.
Sírkertgondozó vagyok, kíméljetek! by Mary Ann
Tudom, hogy senki nem kérte, de ez egy ironikus válasz-egyperces a temetős sztorikra (van belőlük pár tucat). Lehet, hogy csak én unom a jelenetet, amikor a lány a fejfánál zokog, de én már nagyon. Mindenesetre most megteremtettem egy szegény öreg sírkertgondozót, és úgy írjatok a továbbiakban temetőben, roppant megható módon szenvedős történeteket, hogy az öreg ott lesz! Kérlek titeket, kíméljétek őt!
- Óh, már megint egy fiatal lány (a jól bevált tucatáru), aki lélekszakadva, meg-megbotolva (ahogy a többi is), természetesen rettenetes hidegben, zuhogó esőben (hát mikor máskor?!), kristály könnyeit kifogyhatatlanul hullajtva szalad egy sír felé – kezdte fohászát minden íróhoz az öreg és hihetetlenül fáradt sírkertgondozó. – Már megint egy író, aki úgy érezte, hogy ezen a héten még nem volt temetős sztori, aki elővette a jól bevált (ám kicsit megkopott) receptet, és beleöntött minden fájdalmat, amit a háza táján össze tudott kaparni, és megírta a saját verzióját. Kicsit bosszantó, hogy az összes megálmodott és valóra váltott leányzó ebben a sírkertben köt ki. Én meg az idők végezetéig hallgathatom a temetőbe küldött lányok zokogását. Pazar…
Mi lenne, ha tekintettel lennétek egy öreg és hihetetlenül fáradt sírkertgondozóra, és a drámáitoknak, amit megírtok, más helyszínt képzelnétek? Állati nagy szívességet tennétek vele nekem! Esküszöm. Ja, és tudom, hogy pofátlanság ennyit kérni, de lássuk be, mégis csak egy öreg és hihetetlenül fáradt sírkertgondozó vagyok, úgyhogy megjegyeznék még valamit: igazán tudnék örülni annak is, ha ezek után kicsivel ritkábbak lennének a leírt öngyilkosságok is. Mert szerintetek az általatok, önnön kezükkel és ezzel magukkal is végző, általában szintén fiatal lányok hová kerülnek? Sosem fogjátok kitalálni: ide. Hurrá.
Képzeljétek el (lehet, hogy ez nehéz feladat lesz), hogy ezek a lányok (a síron sírdogálók és az öngyilkosok), milyen szépek és boldogok is lehetnének, ha úgy írnátok meg. Láttok erre reális esélyt?
Na jó, ide figyeljetek! Aki következőnek ilyet ír, az egy hétre helyet cserél velem, az öreg és hihetetlenül fáradt sírkertgondozóval. Kár, hogy ez kivitelezhetetlen.
A B tervem az, hogy most megígérem, én az öreg és hihetetlenül fáradt sírkertgondozó (fárasztó ezt a hosszú titulust kimondani, ezért vagyok fáradt), hogy a következő, könnyeit nagyon meghatóan potyogtató lányt (valaki azt terjeszti, hogy vannak itt egerek, vagy mi?) megfogom, felrázom, és a képébe kiabálom (akkor legalább lesz valami fény a lány életében), hogy:
Ne akkor sírj, amikor már meghalt, addig szeresd, amíg él! Minden nap úgy, mintha az utolsó lenne, mert csak így érdemes szeretni, és csak ezért érdemes élni…
Az égieknek is kell néha szbadnap! by LordDracul
Reflexió egy öreg és hihetetlenül fáradt sírkertgondozó panaszára
Mint már az előttem szóló úriember is megemlítette, (Sírkertgondozó vagyok, kíméljetek! by Mary Ann) kezd kicsit sok lenni manapság a búskomor hullákból, már elnézést a nyers kifejezésmódért.
Megsúgom, Szent Péternek lenni sem piskóta. Eddig is non-stop melóztam, de ez már kicsit túlzás! Olyanná kezdünk válni lassan, mint egy átjáróház. Jönnek-mennek az elholt lelkek, akikre szívfacsaró ránézni is. Ha jön az OMBUCMAN, mit mondunk majd? Hogy magyarázzuk meg a sok kisírt szemet, fölvagdosott eret és a többi „gyönyörűséget”? A végén még minket marasztalnak el, azt hiszik az itteni kiszolgálás nem megfelelő.
Eddig is voltak halottak, eztán is lesznek, ezen nincs mit változtatni. De kérem szépen, gondoljanak bele! Állok a kapuban, nálam egy bazi nagy kulcs, majd megszakadok tőle, meg egy könyv az emberiség történetével... Én meg lapozgathatok, és agyalhatok azon, hogy ez, vagy az a halál/ öngyilkosság jogos volt-e vagy sem.
Nem is beszélve az állandó karaktarekről... El sem tudják képzelni, hányszor jött már velem szembe például Voldemort, és kedves, öreg és hihetetlenül megfáradt sírkertgondozó barátom által kifogásolt fiatal lányok tömege. Szerintem lassan külön kasztot nyithatunk nekik, és hasonszőrű társainak a mennyekben. Mondjuk így: Kategória:Extra-szomorú halottak, Alkategóriái: Öngyilkosok; Megszakadtszívűek; Szerelemutánhalók; Csakszimplánszarazélethaggyukabba – életérzésűek.
Na de igen tisztelt írók, mégsem ítélhetnek erre egy több, mint 2000 éves öregembert!!
Ezért nyomatékosan megkérném az önpusztító hajlamú személyeket, hogy szíveskedjenek lecsökkenteni elhalálozásaik számát, amennyiben a cselekmény szempontjából eltávozásuk feltétlen szükséges, a továbbiakban használják a művészbejárót.
… mert ha nem... Kart karba öltve, a szegény, öreg és hihetetlenül megfáradt sírkertgondozó barátom és jómagam, a nem kevésbé megfáradt, 2000 éves öregember elmegy megkeresni a Kaszást, és fellázadunk. Apropó, Kaszás! Az ő nevében is nyilatkoztam, mert sajnos neki már szóhoz jutni sincs ideje, sem ereje...
|
Imagine Archív
Reviewer: thedarkcat Bejelentkezett [Feljelentés]
Date: 11/12/18 23:57 Title: Fejezet 1
Szia!
Ez is tetszett, mint az ihlető történet. Pláne úgy, hogy kapcsolódik hozzá. :D Örülök, hogy előbb arra sikerült rátalálnom, és elolvasnom, mert ez így nagy jó páros. :D Azt nem tudom, hogy van-e azóta a Kaszás véleményével is külön, de szívesen olvasnám azt is. :D
üdv:
thedarkcat^^