Hihetetlen mennyit kibír ez a forma, de ha egyszer eltörik...
Általános, Sötét, Angst
Tudod, hogy megtartottam?
Ismertél egyáltalán annyira, hogy ilyesmit tudj rólam?
Hogy őrizni fogom, nem, nem kapaszkodónak egy üres világban, hanem trófeaként, hogy mindig
emlékeztessen...
Akkoriban jelent meg a nagy, fehér, raffaellós tojás. Amin mint pecsétlenyomatok sorjáztak a márkafeliratok, és piros virágnak álcázott masnik díszítették.
... és az én személyes üzenetem, alkoholos filccel...
Te nem adtál nekem semmit. Azt is tudom, miért.
Mindig azt mondtad, nem vagyunk már gyerekek, ideje komolyan, felelősségteljesen hozzáállni az élethez.
Az élethez. Sosem azt mondtad, hogy az életünkhöz...
Nem az ajándék hiánya fájt, mint inkább a hangodé, ami még csak boldog Húsvétot sem kívánt, ugyanezen megfontolásból.
Amikor odaadtam a tojást, mégis megszólaltál, hiszen az illem, egy tökéletes világban, így kívánja:
- Nem kellett volna - mondtad, és ekkor már én is tisztában voltam ezzel. Nem tudom, mit reméltem.
Azután újabb sablon következett, ugyanazon a hangon, azzal a tónussal, és legalább annyira céltalanul.
- Kérsz?
- Kösz, nem.
Nem tudtam volna még ezt is lenyelni, azt hiszem.
Akkor nem.
Később.
Akkor, amikor elmentél, otthagyva nekem a tojást emlékeztetőül, engem pedig egyedül, üresen.
Valamivel ki kellett töltenem!
Egy kis piszkálás, és ügyeskedés után sikerült az átlátszó védőborítót leszednem, és kiemelni alóla egy golyócskát, majd az egészet meg nem történtté tenni a műanyag visszahelyezésével.
Másnap, amikor egy újabb rettentő fontos nap után eljöttél, szinte diadalmasan közölted, hogy felfedezted a "csalást".
Nem, nem ekkor tört el bennem, mert az valószínűleg már akkor is tönkrement, amikor tehetetlen dühömben, halkan, láthatatlanul tomboltam, és díboltam odabenn.
Mindössze az üres héj ottmaradt darabkáin topogtunk, a tartalom rég elfolyt valahová, és ahogy ropogtak a talpunk alatt, már csak az maradt meg nekünk egyedüli hangnak.
|
Imagine Archív
Reviewer: Sketchy Bejelentkezett [Feljelentés]
Date: 14/05/05 13:45 Title: A Tojás
Ez az egyperces olyan volt, mint egy dalszöveg, rövid, de csupa érzelem. Tetszettek a kontrasztok, műanyag tojás vs törékeny, finom csomagolás és otromba alkoholos filc... ráerősítettek a két szereplő különbözőségére.