Frissítés

2012.10.07. 18:11 Bonc

Hajnali három gyakorlatilag az éjszaka közepének számít, és ember, az éjszaka közepén felébredni alapvetően nem túl kellemes élmény. Hogy hogyan kerültem ágyba múl éjjel, miután még minimum háromszor eltévedtem a kastélyban, rejtély...      Mint egy darab fa fekszek az ágyban egy ideig, aztán még húsz percig kínlódok forgolódva, de nem sikerül visszaaludnom, úgy hogy sz*rni az egészbe, úgy látszik lesz egy hosszú napom.       Félrelökve a takarót ülök fel, szétnézek a félhomályban derengő szobában - ember, alig lehet felhő az égen ha így besüt a hold -, és szemeim a barna bőröndön akadnak meg. Gondolok egyet, felkapok valami göncöt, és a megfelelő célszerszámokat kiválasztva kilépek a szobámból, gondosan bezárva magam mögött az ajtót. Habár nem mintha bármi jelentősége lenne...   // el

2012.10.03. 14:31 a Lord

Miután Evariszttal befejezte a Konyhában a csevegést, a szobájába indult, azóta is itt tartózkodik.

2012.04.21. 16:30 Bonc

Szóval fintorogva végigszánkáztam a kastély összes üres szobáján, míg végül ráakadtam erre a félhomállyal vont gyöngyszemre. Megbabonázva álltam az ajtóban néhány másodpercig. Még sohasem volt saját szobám... Az utálatos húgaimmal kellett együtt élnem 15 évig, és megmondom nektek, ennyi éppen elég volt belőlük. Kész csoda, hogy nem ment el az eszem. Teljesen.  Mit ne mondjak, egészen meghatódtam, ahogy végignéztem a csupasz szürke falakon, amik csak arra vártak, hogy csodás helyet biztosítsanak az én csecsebecséimnek. Ah, milyen rohadt nehéz volt már az a bőrönd. Nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy engedélyt kérjek a berendezkedésre, vagy ilyesmi, fogtam a cuccaimat, és otthonosan széthánytam őket mindenfelé. Kinyilvánítottam a helyiséget második életteremnek. Elégedetten tekintettem körbe, hogy megszemléljem művemet. A szoba majdnem teljes pompájában ragyogott, azért még hiányoltam egy-két apróságot. Talán egy pallost az ajtó mellől, vagy ilyesmit... á, csak megbarátkozok vele így is. Vagy majd max szépen pislogok valakire, hogy hozzon nekem egyet. Tetszett az összkép.  Vállon is veregethettem volna magam, de azt már egy kicsit túlzásnak éreztem. Egyetlen percig gyönyörködhettem a helyiségben, mikor is megkordult a gyomrom, meghatározva következő úticélomat. Elgondolkodva sétáltam a folyosókon, be-benézve egy-egy ajtó mögé, nem zavartatva magam. Ha valami megtetszett, azt sem kérdeztem meg, hogy elvihetem-e, egyrészt, nem volt kitől, másrészt, kinek hiányozna egy szexi agyagkancsó? Így hát apró dekoratív kacatokkal teli karokkal érkeztem meg a konyhába, amiket le is pakoltam egy asztalra, hogy megvizsgálhassam, megfelelőek-e a munkakörülmények.   // ->konyha

2012.04.19. 23:32 a Lord

név: Bonc faj: ember neme: férfi kora: 21 speciális képességek: hm, isteni marhapecsenyéje ismertető: Bonc egy fiatal, de nagyon lelkes konyhaművész, egészen mély érzelmi kötődéssel mindennemű éles dolog iránt. Tőrök, szablyák, hússzeletelők, borítékvágók és belezőkések, egzotikus katanák. Amikor csak teheti, hatalmas vigyorral gyarapítja már amúgy is elég széles arzenálját, amit egy csinos kis barna bőröndbe rejt. Nehogy valaki sikítófrászt kapjon, azt nagyon utálja. Elvégre, semmi rossz nincs abban, ha egy srác legalább negyven db borotvaéles pengével mászkál mindenfelé. Ugye? Mh, jobban meggondolva, nem olyan kicsi az a bőrönd. És nem is túl praktikus, ha az ember épp folyton úton van, mert megszökött. Alapvetően nincs mitől tartani, rendkívül barátságos figura, bármikor kapható egy-két falatra/kortyra, mikor épp nem a leglehetetlenebb helyeken szundikál… békés természetű, nem keresi a bajt, de a lőporral sem bánna ügyetlenül, ha mégis arra kerülne a sor, hogy megvédje magát, vagy állatot lőjjön, vagy valakit levadásszon. Természetesen nyomós okkal – vagy, hobbiból. Szóval éppen menekülőben tévedt a szállóba, és mivel tetszik neki a környezet (de főleg a földrajzi elhelyezkedés, ahol az istenverte apja még csak véletlenül sem keresné), feltett szándéka, hogy valamiképp (véresen vagy vér nélkül) állandó munkát kapjon (szerezzen) a kastély falai között. Ja éés, a Bonc nyilvánvalóan nem az igazi neve. A teljes, valódi, hivatalos, törzskönyves neve gáz, és még annál is zavarbaejtőbb. Örök homályra ítéltetett, és megfejthetetlen rejtélynek nyilvánított. Aki mégis kideríti, azt feldarabolja, és aznap hétfogásos lakoma kerül az asztalra. Azt mondják, a nevek jelentéssel bírnak. És ez egy fontos és érzékeny téma… a „Bonc” határozottan találóbb, mint bármi más. (;   Lakosztálya:

[4-1]