|
A vendégkönyv jelenleg zárolva van, nem lehet hozzászólni.
[18-1]
A Konyha után a Fürdőbe ment, majd visszatért szobájába, ahonnan ismeretlen módon (az ablakon keresztül?), ismeretelen helyre távozott. Bár még visszatérhet, lakosztálya jelenleg: kiadó!
|
/Medencéből/
Kopogok.
- Engedj be légyszíves Kedvenc Boszikám! Csak társasjátékozni szeretnék veled. Szereted a dominót? Vagy az activityt?
|
Kissé bizalmatlanul érintem meg a szárnyát. Feleslegesen pánikoltam, mert a testrész száraz és kissé érdes. Pont mint egy régi papirusz.
Finman rezeg tapinásomtól, de ez is csak egy kicsit rémisztő. egyre jobban érdekel, hogy tényleg tud-e velük repülni.
- Tudod őket használni? - kérdeztem, majd hátrafordultam és szóltam a cicámnak is. Éjfél felemelte fekete buksiját, megvetően végigmért minket, majd leszökkent a fotelből. Méltóságteljes léptekkel az ajtóhoz sétált, majd türelmetlenül várta, hogy kinyissam.
Mint hölg, először lépek ki a folyosóra, megvárom míg Lufu is csatlkaozik, majd bezártam. Bár csak a konyháig megyek el, fő az óvatosság.
//konyhába el//
|
| A molyember gondolkodik: Hűű, flörtöl itt valaki velem? Rendben van, legyen, úgyis olyan régen érintkeztem nővel. csak vigyázzon ez a kis démon, mert lezabálom a ruhát róla...
A molyember beszél: - Rendben hölgyem, kövessen a konyhába! Biztos van ott valami finomság, bár azokat az én gyomrom úgy se veszi be. Köszönöm azért, hogy próbálkoznál átoklevétellel, de hagyd, eddig egy boszorkánynak sem sikerült megszabadítania... Szóval, elkísérhetlek a konyhába? - lovagiaskodom tovább és kezemet... azaz hogy szárnyamat nyújtom a boszorkánynak. |
- Ó, egy igazi lovag! Örömmel elfogadom úriemberhez méltó ajánlatát - felállok, és egy puszit nyomok az arcára -majd visszatelepszem - Kérem foglalj helyet, és ha éhes lennél, ezt még nyugodtan fogyaszd el - egy ingemet adom oda. Fehér és csak véletlenül kerülhetett a bőröndömbe.
- Elátkoztak? Körülnézek a könyvemben, hátha tudom hatástalanítani, bár az alakváltoztatós igék nem az errőségeim, őszintén szólva.
Halkan megkordul a gyomrom, mire rátapasztom a kezemet.
- Elnézést, de én is éhes vagyok. Megmutatnád esetleg a konyhát? Útközben pedig még mesélhetnél ezekről a lakókról. Vagy magadról. Viszont a tündék is az elfekhez tartoznak. Vagy az elfek a tündékhez. Szóval rokonnépek. És van egy olyan érzésem, hogy őket kellen tőlem megvédeni. Roppant heves természetem van ám! - kacsintok egyet és igyekszem magam nem el röhögni. Magamban csak most kezdek rádöbbeni, hogy most én tényleg egy molyemberrel flörtölök. Mit mondhatnék: szeretem a kihívásokat . Plusz jól jön egy szövetséges baj esetére.
|
| Milyen beszédes egy boszorkány! Azt hiszem jól kifogunk jönni. És milyen kíváncsi...
- Én mint említettem Mongóliából származom. Valahol a sztyeppén születtem, valamelyik jurtában, mint ember. Apámat nem ismertem, ő korán elment. Anyámat pedig imádtam, én voltam az ő kedvenc kis fia. Aztán jött az az átkozott boszorkány és megátkozott... Így lettem molyember. Mindenfelé jártam a sok-sok év alatt, most épp ide kerültem, régi ismerősöm a vár ura. Csak úgy pihenésképpen vagyok itt, semmi extra. És hogy milyen lények vannak itt? Nos, tudtommal vannak elfek, emberek, vámpírok, egy molyember, egy hulla.... Tündéről nem tudok, nyugi. De azért nem ártana körbenézni, hátha vannak új lakók. Mindenesetre hölgyem, vállalom, hogy bárminemű tünde zaklatástól megvédelmezem - ajánlom magamat hősiesen a bombázó boszinak. |
Egy picit elpirulok bókjának hallatán, majd leülök az ágyra, hogy kényelmesen szemléljem ahogy elfogyasztja a vállkendőmet. Kezdem magam úgy érezni, mint egy felfedező aki ismeretlen fajjal találkozik.
- Valóban üldöznek, de nem a csőcselék. A néppel mindig jól kijöttem, inkább a varázslények okoztak gondot. ÍFőleg a tündék. Hogy azok milyen sznob, fennhéjázó, öntelt egy népség! Különben előlük szököm. Adva volt egy anja a kinek a lányát elvitték. Szoktak ilyet, mert teljesen meg vannak győződve róla, hogy marha jót cselekednek, miközben hét évre elszakítjáék és mikor visszakerül akkor is mindenhol nevetség tárgya lesz. Na ettől akarta megkímélni a fiát a jóasszony, én pedig elvállaltam, hogy visszahozom. Sikerült betörnöm a szuperebiztos rejtekhelyükre, amitől egyből felkapták a vizet, de igazi bajba akkor kerültem, mikor megpróbáltam a kissráccal együtt eltünni. Próbáltam tárgyalni, de az átkozódásba torkollott, úgyhogy sietősen kellett távoznom. Fogtam a srácot, felültünk a seprüre aztán juhé! Visszavittem az anyjához, volt ölelkezés meg minden egyéb.
Persze a tündék nem adták fel, így kénytelen voltam magamra vonni a figyelmüket.
Úgyhogy ide bujdostam.
Különben is nem áért a pihenés. Szeretek rázós helyzetekbe kerülni és nem kizárt, hogy rajtuk kívül még néhány ellenséget összeszedtem.
De ha már tündék? Itt is lakik belőlük? Még milyen személyek élnek itt? Csakhogy tisztában legyek a viszonyokkal. Na és te? Vannak szüleid? Hol nevelkedtél? Miért jöttél ide? Vigyázz ám, mert rengeteg kérdésem van!
|
// Hangtalanul kisunnyog a folyosóra //
|
| - Milyen édes kis cicukád van! - simogatom a fekete macsekot.
- Igazi boszorkányhoz illő jószág. Bár be kell vallanom ilyen csinos banyával még sosem találkoztam. Pedig jártam én mindenfelé 800 év alatt. A boszorkányok mindenhol csúnya vén szatyrok voltak, nem hittem ohgy ilyen dekoratívak is tudnak lenni.... - kacsintok a nőre, aztán nagy levegőt véve folytatom:
- Köszönöm a ruhákat, ha nincs ellenedre meg is eszem őket mindjárt. Végre egy kis újdonság a kosztban! Untam már a zoknikat a pincémben lévő szekrényemben. És te amúgy hogy kerülsz ide? Ha valami csőcselék üldöz és meg akar égetni, csak szólj, én megijesztem szívesen őket, lezabálom a ruháikat és azt fogják hinni, hogy maga az ördög volt, pedig csak egy molyember....
Beszédemben szünetet tartva nekiállok kajálni. Hmmm.... milyen finom ez a vállkendő... |
- Üdvözöllek Reyklani. Tegezhetlek? Szerintem igen, elvégre te 20-nak nézel ki, én pedig cirka 800 vagyok. Bocsi, de olyan finom illatok jöttwk ki a szobádból. Ööö...szóval én egy molyember vagyok, nem, nem földönkívüli, bár legtöbben azokhoz hasonlítanak. Nagyon is földi volnék, némi extrákkal. A nevem Batmyagmar Nukualufu. Röviden csak Lufu. Származásom szerint mongol, de évszázadok óta világpolgár, elvégre a föld minden országának ruhásszekrényében otthon vagyok. Szóval, ha lenne néhány felesleges ruhád, azt szívesen elfogyasztanám. Amúgy te jól sejtem: boszorkány vagy? Márcsak a szobád berendezéséből is ezt sejtem... A fekete cicád nagyon édi. Megsímogathatom? Nyugi, macskát nem eszem...
Teljesen elbűvöl. Annyira érdekes és bájos, hogy arra nem találok szavakat. Igaz ez az egyik énemet roppantul zavarja, de az meg most kit érdekel?
Éjfél felpillant szendergéséből, mjad újra visszaalszik. Ő nem nyílvánit véleményt a dolog felől, ami rendben is van.
- Hogyne nyugodtan megsimogathatod. És igen, boszorkány volnék. - komolyan 800 éves? Hűha! Nem is tippeltem volna ennyinek.
Kinyitom a böröndömet, hogy kerssek néhány felesleges ruhát. Sikerül is találnom egy megfelelőt, ami beleillik a valamire jó lesz ez még kategóriába és átnyújtom Lufunak.
- Tessék, remélem izleni fog.
Nagyon szurkolok, hogy elöttem fogyassza el. Elvégre az ember lánya ritkán lát táplálkozni egy világutazó molyembert.
|
| Megjelenik egy.... ember? vagy boszorkány? az ajtóban. Beinvitál. Jól van, bemegyek. Látom kissé meglepődött...
Bemutatkozik.
- Üdvözöllek Reyklani. Tegezhetlek? Szerintem igen, elvégre te 20-nak nézel ki, én pedig cirka 800 vagyok. Bocsi, de olyan finom illatok jöttwk ki a szobádból. Ööö...szóval én egy molyember vagyok, nem, nem földönkívüli, bár legtöbben azokhoz hasonlítanak. Nagyon is földi volnék, némi extrákkal. A nevem Batmyagmar Nukualufu. Röviden csak Lufu. Származásom szerint mongol, de évszázadok óta világpolgár, elvégre a föld minden országának ruhásszekrényében otthon vagyok.
Szóval, ha lenne néhány felesleges ruhád, azt szívesen elfogyasztanám. Amúgy te jól sejtem: boszorkány vagy? Márcsak a szobád berendezéséből is ezt sejtem... A fekete cicád nagyon édi. Megsímogathatom? Nyugi, macskát nem eszem... |
Tévedtem.
A szobám küszöbén ugyanis egy ember nagyságú moly ácsorog teljes lelki nyugalomban. Szürkésfehér, valószínűleg jól bele tud olvadni a környezetébe, és talán még repülni is képes a hátán rezgő szárnyakkal. Amúgy körülbelül akkora, mint egy ember és a felépítése is hasonló, bár lehet, hogy rejteget még egy pár végtagot valahol. Egyszere lenyűgöző és lehetetlen jelenség. Kíváncsi lennék rá, hogy ő ilyennek született, vagy csak elátkozták. VAgy ez egy létező faj? Ha igen meg kell keresnem a koloniájukat/telepüket/kaptárukat vagy azt a helyet, ahol tömegesen élnek, mert ez valami szenzációs.
Ugyan pontosan fogalmam sincs róla, hogy mi olyan nagy szám a molyemberben, de határozottan rokonszenves.
Jobban, mint flex.
Az említett szamár is csatlakozik díszes kompániánkhoz, és hirteln nagy kedvem támadt békává változtatni. VAgy egy pár zoknivá. A molyember vajon megenné? Egyáltalán mikt ezsik? Ő is ruhákat, vagy rendes emberi ételt?
Feltétlenül ki kell kérdeznem!
Azt hiszem sikerült a kelleténél tovább bámulnom, de ennyi idő kellett a feldolgozásához. Elvégre ilyen különleges lényt az első (és remélhetőleg utolsó) démonom óta nem láttam. Bár ő békésebbnek néz ki.
- Helló! A nevem Reyklani, és a tiéd? - nem tudom miért tegezem. A korára sincs semmilyen adatom, mert az arcában is van valami rovarszerű, ami megnehezíti a mimikája leolvasását. Mindenesetre az a legjobb ha velem egyidősként kezelem. Talán nem sértődik meg. - Nagyon durván festesz, még soha nem láttam hozzád foghatót. Kérdezhetnék tőled párat, ugyanis utazgatásaim során szeretem lejegyezni, hogy miféle különös lényekkel hozott össze a sors. Bátran mondhatom, t eközéjük tartozol. Fáradj beljebb a többiek pedig nyugodtan eltávozhatna. Nem mintha nem találnák mindenkit rokonszenvesnek de nincs szükségem közönségre. Azaz helyesbítek: csak a molyember rokonszenves. Midenki más közömbös
Az ajtó felé mutatók, jelezve, hogy kívül tágasabb. Remélem van annyira otthonom ez a hely, hogy drága Várurunkat kívül tartsm. Flexet pedig kirugom, ha ellenkezik. A szíve és az ablaka úgyis összetört eggyel több már nem oszt nem szoroz.
|
Lufu elsuhog mellettem a folyosón. Vicces hogy mennyire megérzi a friss szoknya érkeztét.
Csókot dobok a partvisomnak, majd a vállamra kapom és csatlakozom a kompániához.
A molyember kopogtat én meg pofátlanul belesek a Lord válla felett.
Nem rossz lakosztály, azt meg kell hagyni. Látszik mekkora a különbség a beosztottak szállása, meg a szállóvendégeké között.
Az ölelgetős nagyjelenetre azért kissé felvonom a szemöldököm. Szóval ő is érzi a friss szoknyát... vagy a szoknya őt. Meg se kéne lepődnöm...
Félrehúzódom, hogy Lufu kényes szárnyackáival eggyütt elférjen mellettem, és a partvis végével megkocogtatom a Lord hátát.
- Felhomályosíthatnál hol az irodád ha már odarendeltél - közlöm halkan és kissé fel
|
Mereven bámul rám, ahogyan beszél hozzám, kicsit szétszórtan és összefüggéstelenül. Kezdem azt hinni, hogy leettem magam, vagy valami van az arcomon, de mielőtt ellenőrizhettem volna ott terem, és félreránt, majd a söprűjével kezd el veszekedni, mire az fülét (?) farkát (?) behúzva oldalog a helyére. A macskájával szerencsére nem kerülök összetűzésbe.
- Vehemens egy jószág - intek mosolyogva a szerszám után, tényleg nem viselt meg annyira ez a kis incidens, inkább szórakoztat. Újabb érdekes kalandoknak nézünk elébe, azt hiszem. Addig is, amíg vannak ilyenek, nem kell máson rágódni.
Gondolataimat határozott kopogás szakítja félbe, amire máris válaszol az újdonsült lakó. Kiváncsi vagyok, melyik lakó neszelte meg ezúttal leghamarabb az "új húst", de nem lenne sem fair, sem tisztességes, ha csalnék, így nem hagyom hogy a mágia átkúszva a üszöb alatt letapogassa és azonosítsa az érkezőt. HA mégis ellenség lenne, még miután megérkezett is lenne bőven időm hatástalanítani, de bízom benne, hogy a mieink közül valakit evett ide a kiváncsiság.
|
- Mégis mi a francnyavalyakórság űzte szú etter bemagát a rostjaid közé, hogy ilyesmiket művelsz te tüzifánakvaló?! - torkollom le igen dühösen a seprűmet, mire az bánatosan belebeg a sarokba és meg se rezzen.
- elnézést - mondtam- Kissé zaklatott.
Ahogy én is. Nem elég az éjféli rohamtempós menekülés a tündék elől, egy méregdrága ablak kitörése, még a Lordot is felnyársalta volna ez a nagyon hülye. Jó, egyszer már bevált ez a tükk, de ez nem az a pillanat, mikor használni kéne.
Még mielött tovább szabadkozhatnék, valaki kopogtat az ajtón.
Első reakciómat lenyelem, miszerint a fejét veszem, bárki is az, és inkább a második verziónál maradok:
- Szabad! - el sem tudom képzelni, hogy ezek után valaki meglepetést okozzon.
|
| Hmmm... Itt vajon ki lakhat? Eddig üres volt ez a szoba. Hátha van itt néhány fölösleges gönc. Meg kéne kérdeznem az új lakót ruhaügyben mivel szolgálhat, és mellesleg megismerkedhetnénk. De mi lenne ha végre bekopognék?
Kop-kop-kop! |
Tehát Flex. Jó lesz észben tartani, mint az útirányokat és hasonlókat. Semmi vész, úgyis el fogok tévedni.
Azonban feltárul elöttem a szoba ajtatja, és nem bírok magamba fojtani egy elégedett füttyentést. Ezt a szobát határozottan és minden bizonnyal nekem készítették.
Habozva lépek beljebb, hátha felébredek és bilibe lóg a kezem, de nem. ez a valóság.
És csak az enyém.
Innentől kezdve az se érdekel ha tündék potyognak az égből, vagy a gondnok néger csajai, mert ez mindenért kárpótol. Kicsit úgy érzem, mintha hazaérkeztem volna, és ez mindenképp jó érzés.
Annyira lefoglal a látvány, hogy figyelmen és kontrollon kívül hagyom a drágalátos seprűmet. Nem tudom mi lehet vele mostanában, talán a sok feszültséég ette be magát a rostjaiba,de nem bír nyugton maradni.
Körberepült a szobában, mintha ő is körülnézne, de nem szállt le a sarokba, ahogy szokott. Nem is figyeltem fel rá, mert Éjfél egyből a fotelbe ugrott és elaludt. Talán most az egyszer ugorhat a kaja.
Részemről letámasztottam a böröndöm és végigsimítottam a fán.
Majd megfordultam , hogy köszönetet mondjak a szobáért, de a látvány elvette a szavam. A seprűm pontosan szerencsétlen várúr mögött lebegett, minden cirokszála az égnek állt, és nagyon úgy tűnt, hogy a következő pillanatban fel fogja nyársalni.
- Nagyon szépen köszönöm a lakosztályt, kitünő lesz és szeretnék huzamosabb ideig itt tartózkodni. Igyekszem az illem szabályait betartani, meg amit még akar - nem nagyon figyeltem oda a karattyolásomra, mert a járművemet vizslattam. Szuggeráltam, hogy ne csináljon hülyeséget, de csak nekilódult.
Felnyögtem, majd a Lord felé kaptam, hogy elhúzzam a rohamnyársalni akaró seprű elöl.
|
 név: Csillagtáncos Reyklani
faj: boszorkány
neme: nő
kora: 20
speciális képességek: mivel boszorkány így nem okoz gondot neki a mágia legtöbb vállfaja, bár természetesen démont nem tud idézni, és az alakváltás is rejtély számára.
ismertető: Kalandvágyó egy nőszemély, aki szívesen fejjel megy a falnak, csak hogy lássa melyik törik be elöbb: a feje vagy a beton? 18 éves koráig a falu szélén lakott nagymamájával, mint rendes boszorkányhoz illik, és itt folytatta tanulmányait is a szülei beleegyezésével. Aztán világot látni indult és két év alatt volt pár zűrös ügye. Néha egyik pillanatról a másikra változk a hangulata, de általában vidám és szeles egyéniség. Fekete ruházata ellenére gyakran gondolják borongósnak és szomorúnak, amire néha szánt szándékkal játszik rá. A várkastélyra egy menekülése során talált rá, mikor sikeresen feldühített egy tünde családot. Mivel hiába is próbálta bebizonyítani az igazát inkább meglógott és addig futott, azaz repült, míg a kastélyhoz nem ért. Úgy döntött, hogy egy ideig meghúzza magát, azt remélve, hogy itt is talál magának szórakozást, és felforgatni való helyet és embereket.
Bár alapvetően vidám egyéniség mégis nehezen barátkozik, szüksége van bizonyos időre míg felenged.
Van egy homokórája amit szeret nézegetni, bár senki nincs tisztában vele, hogy miért is cipeli magával. Van egy macskája, Éjfél a neve és sokkal megfontoltabb, mint gazdája. Tud beszélni, bár nem szívesen teszi. Kicsit sznob és arisztokratikus jelenség.
Lakosztálya:
|
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
