Következő 20 cikk | Előző 20 cikk |
Kelj életre! $1 | Vágyak |
LordDracul |
2014.04.27. 10:56 |
Még tavaly a szülinapomra kaptam meg a 'Kezdő írók kézikönyvét' az egyik barátosnémtól. Azt mondta, segíthet. Nem tudjuk miben, de valamiben biztos. ^^
Tulajdonképpen igaza is lett, mert bár - sajnos :S - azóta sem írtam semmi érdemlegeset, de mégis újra és újra elő-előveszem vagy azért, mert egyetértek bizonyos dolgaival, vagy azért, mert pont nem, de mindenképpen gondolkodom rajta, szóval tényleg célt ért végül.
Az egyik nagy igazság, amivel egyetértek, hogy az írás iparosmunka. A könyv példájával élve, hiába tudod, hogyan néz ki egy szék, ha otthon összetákolod, valószínűleg berogy alattad. Minden szakmának meg kell tanulni az alapjait, a fogásait és szabályait ahhoz, hogy aztán a legnagyobb lelki nyugalommal szarhassunk rájuk ^^
A Mors Fatumon a játékok gyakorlatilag a karakterekre épülnek, az ő személyiségükre, így nagyon fontos, hogy legyen nekik. Az én írásaim egyik nagy hibája viszont, hogy annyit foglalkozok velük, hogy elsikkad mellettük a cselekmény és a történet. Így jutottam oda, hogy megint fellapozzam a könyvet.
Kicsit a karakterek írásának témáját szeretném körbejárni, hogy magamban is helyretegyek dolgokat, ha van kedvetek, Ti is beszállhattok írással, megfigyelésekkel, kritikákkal, vagy csak úgy, mert ellenállhatatlan kényszert éreztek a közlésre. ^^
Ugyanis a feladatokat szándékozom kiemelni a könyvből (a vágás alatt lesz az első), aztán kommentek formájában lehet megoldani, vagy beleszólni a megoldásba. Arra gondoltam, hogy ezeknek a dolgoknak a végiggondolása jót tesz a Mors Fatumos karaktereknek is és úgy általában véve bármilyen írásnak, ami ezután kikerül az ember keze közül.
hangulat:
|
|
Kelj életre! $2 | Jellemek |
LordDracul |
2014.05.04. 11:46 |
Ahogy nincsen átlagember, úgy nincsen abszolút jó és abszolút rossz karakter sem. Legalábbis, ha azt akarjuk, hogy hihetőek legyenek az okok és indokok, jó lenne, ha nem azt nyomnánk le az olvasó torkán magyarázatként, hogy azért tette, mert gonosz...
A könyv is oda lyukad ki végül, hogy a jellemhibák, függetlenül a cselekménytől, teszik igazán érdekessé az adott karaktert. Nem kell elmondanom senkinek, hogy sokkal közelebb tud érezni magához valaki egy olyan karaktert, aki igaz, hogy megmenti a világot (amire a mi életünkben nem gyakran kerül sor), de mondjuk rágja a körmét, vagy amikor reggel felkel egy utolsó bunkó mindenkivel ^^
A vágás alatti feladatban tehát ezt fogjuk kicsit boncolgatni, akinek kedve van, nyugodtan szóljon hozzá ^^
Az előzményekről itt olvashattok $1 vagy ezeken a tegeken kelj életre!; kezdő írók
hangulat:
|
|
Kelj életre! $3 | Személyiségjegyek |
LordDracul |
2014.05.11. 11:36 |
Minden embernek legalább két(!) oldala van. Ez e két oldal pedig nem feltétlenül a jó és a rossz, hiszen a világ nem fekete és fehér. Itt inkább arról van szó, hogy más környezetben, helyzetben máshogyan reagálsz. Például máshogyan válaszolsz, ha a szüleid kérnek valamit, máshogyan, ha a főnököd, és megint máshogy, ha a barátokkal lógsz.
Jó dolog ezekkel az ellenmondásokkal játszani, de vigyázni kell a kontraszttal, nem mindig szerencsés, ha a két (vagy több) reakció annyira elüt egymástól. Jobb, ha mint sok más esetben, ezt is árnyaljuk, csak finoman adagoljuk és amit én még mindig a legfontosabbnak tartok, megmagyarázzuk! ez a következetesség miatt is fontos, mert nem hiteles egy gyáva karakter, aki egyszer csak a semmiből kiáll a barátja mellett. Kell, hogy oka legyen az ilyen fontos, az alapszemélyiségtől eltérő változásoknak!
A könyv, szerintem remek ötlet, a kamaszkort hozza példának, hiszen tulajdonképpen ebben a korszakban építjük fel a saját személyiségünket. Persze vannak korábban, később is változások, de ekkor a legszembetűnőbb a lomtalanítás. Ami bejön, megtartós, ami nem, kuka. Már nem gyerek, még nem felnőtt... ismerős a mondás, ugye?
Nos, vágjunk hát bele a feladatba ^^
hangulat:
|
|
Kelj életre! $4 | A változás képessége |
LordDracul |
2014.05.17. 11:47 |
"Ahogyan a főszereplő vágya a történet motorjaként tölt be fontos funkciót, úgy a jellem változása gyakran a történet végkifejletéül szolgál."
Nem véletlen idéztem szó szerint, gyakorlatilag ez az egész fejezet lényege. Általában karakterfejlődésnek hívjuk és tényleg a legbeválósabb módszer. Hiszen mindenki akarva, akaratlan fejlődik a környezet hatására. A dolgokat, eseményeket le kell reagálni, és ahogy szélesedik a látókör, úgy értünk meg egyre több dolgot, és másodjára, harmadjára, sokadjára már nem biztos, hogy ugyanúgy vélekedünk ugyanarról. Ez nem azért van, mert nem vagyunk következetesek saját magunkhoz, sokkal inkább csak olyan nézőpontokhoz is hozzájutottunk, aminek annak előtte nem voltunk birtokában.
hangulat:
|
|
Következő 20 cikk | Előző 20 cikk |
|