... mert minek annyi, amikor minden itt van egy helyen?
2008. november 24.

Ezen igen sokszor agyaltam már. Reggel felkelsz, még minden oké, aztán egyszer csak ott vagy, hogy fekszel is le, pedig napközben úgy érzed meghalsz az unalomtól, és vánszorog az idő.
Mi ebben a ráció?
Mára is annyi minden volt betervezve, ehhez képest... Nem jártam sem a varrónőnél, aki a város másik felében lakik, (már miért ne). Nem kértem időpontot a családom x mennyiségű tagjának a fodrásztól, nem hoztam be kintről a medencét (ami lassan szétfagy, ha nem kapom össze magam hamarost, jah meg a medencét : ), tehát elmondhatom, h ma nem csináltam jószerével semmit.
Mindössze a mostani regényem (Szunnyadó tűz) 5.fejezetét sikerült megalkotnom. Ami nagy szó, mert az írást mindig estére hagytam eddig, de mire lett volna érkezésem, már kedvem nem volt. Amit ilyenkor írtam... szóval hagyjuk. De végre most a "kézirat" már a bétámnál pihen, és rövid időn belül felkerülhet a megszokott oldalakra (Imagine, Merengő, Lumos, és a sajátom).
Most pedig lépek, mert az idő (megint) jobban szorít, mint a cipő.