2008. december 11.

Annyira, de annyira utálom!!
Meg van a fejemben az alapötlet. A honnan és a hová, csak arról nincs, nem hogy gőz, de még prám se, hogy miképp jussak el odáig?! :S Egyszerűen vannak olyan pillanatok, órák, napok a vámpír életében, amikor semmi sem elég jó. Egyszerűen képtelen vagyok ilyenkor kiírni azt, ami miatt az adott sztori megszületne. Nem tudom elképzelni, hogy bárkit is érdekelne, rajtam kívül.
A nincs kedvem semmihez, azt hiszem egy elég általános életérzés, de attól még nem kell szeretni. Szóval utálom. Bár történne valami! - gondolnám, ha nem rettegnék attól, h esetleg Valaki komolyan veszi, és épp bal lábbal kelt fel... Akkor inkább poshadok.
Egy kicsit tombolni kéne talán, kipróbálni dolgokat, de ez is csak addig foglalkoztat most, amíg megoldhatatlannak tűnik. Szóval tudja a halál, mit akarok igazából.
Írnom kéne a következő fejezeteket, vagy nem is tudom. Egyszerűen télleg mindegy, na. De még sem. Unatkozom, közben annyi mindent kéne csinálni. Szükségem lenne egy áldozatra, aki kellően inspirál, és büntetlen vagdoshatok a fejéhez bármit, ha olyan kedvem támad. Nem, szó nincs itt társról, vagy bármi ilyesmiről. Egész egyszerűen áldozat kell, aki meghallgat, de egyébként kussol, mert egy paraszt vagyok, és ezt ő is tudja. Aztán elmegy, de itt lesz, ha ismét tombolni támadna kedvem. Egyébként nincs szükségem rá.
Vagy csak egy egyszerű Ihletet adjon végre valaki, könyörgöm! Amit rendesen kidolgozhatok, és van értelme is. Mert fölösleges úgy szenvedni, ha menyitják a sztoridat több, mint 500-an, és ebből alig 10-20 ember veszi a fáradtságot, h írjon néhány sornyi véleményt. Mindegy is. Mondtam, h semmi se jó ma. Asszem ideje lenne mennem... tennem... lennem...