Az emberek mindig az utolsó pillanatban vásárolnak.

Elég csak a krácsonyi ajándék-lázra gondolni...

De ugyanez érvényes kicsiben is. Tegnap is, ma is, zárás előtt öt perccel esnek be és nem konkrét céllal. Ők NÉZELŐDNI jönnek. Ezt is, azt is, amazt is.

Ez mennyi? Az mennyi? És akkor kedvezménnyel mennyi lesz? És az ott? Meg amaz? ....

Mindehhez pedig ugye mosolyogni kell és szaorán válaszolgatni, hiszen a vevőért ugye mindent.

xXx

Viszont a kedvenceim még mindig a dobálósok. Akik jönnek, mindent feltúrnak, majd úgy dobják vissza a cuccot, mintha mocskos lenne és/vagy fertőző.

Ma is. Kiderítettem, hogy a csajra M-es pizsama kell - mert ugyye úgy megy vásárolni, hogy a méreteiről halovány fogalma sincsne -, de neeeeeeeeeeeeeeeem! Ő kibont egy S-est, rájön, amit mondtam neki hamarabb, hogy az bizony szűk is, kicsi is. Erre kibont egy másik S-est is, merthogy annak a szine... Aztán elviszi az M-est -.-"

Nem érdekli, hogy egy napom ment arra, hogy méret, árkategória szerint szétválogattam, ahogy esik, úgy gyűrődik -.-"

xXx

Leszakad a lábam, mert ma egész nap negyven fok volt odakinn, odabent meg beszorult a levegő. Már nem is rövidben, egészen mini nadrágban melózom, mégis folyok el. Már csak a nudi maradt...

Most meg lépek, mert boltba kell csattognom a város másik felébe -.-"