Jó, hogy van, komolyan.

De az ember mindig hajlamos a rosszat meglátni a lehető legjobban is, hátmégha az messze áll tőle.

Mert nem a meló ellen van kifogásom, hiszen csináltam ennél sokkal aljább munkát is, sőt! Nem szégyellem, amióta csak képes vagyok rá, igyekszem öneltartó lenni valamelyest, hogy elmondhassam, minden amim van, magam szeretem! Nem kellett kuncsorognom senkitől!

Nem is az emberekkel, mert végtére is, normálisak a főnökeim, legalábbis főnökökhöz képest, emberileg nem igazán van semmi olyasmi, ami miatt lehetetlen lenne  a közös munka.

A mi abszolút kikészít, az az UNALOM!

Amikor nincs vásárló egy órági, vagy tovább is (persze utána meg mind egyszerre zúdul be -.-") és én már nem tudom többször felnyalni a padlót, az összes bugyi élére hajtogatva, minden csilli-villi... szóval egyszerűen tényleg nem marad mit csinálni!

Ha legalább bevihetnék számítógépet, rögötn változna a dolog. De utálok semmittenni iylen szinten. Nem azt mondom, hogy halálba melózom magam, és nem vagyok néha hajlamos egy kis lustaságra, de ez több, mint túlzás, ebben a formában!

Ami pedig a pénzes részét illeti. Egész héten meló, kajaszünet nélkül (minek is, amikor úgy is ott vannak a remek pangós időszakok, csak ugye akkor is benn vagyok, szal boltba nem tudok kimenni) és mire zárunk, adigra ezen a helyen megáll minden élet -.-" szal gyakorlatilag képtelen vagyok magamnak egy dezodort venni jóformán, csak a későig nyitva lévő, ámde épp ezért nem olcsó boltban -.-"

A szombatjaim ugye megint sztornó, nem jutok el most, részben ezért is, TK talira sem!

A másik oka, hogy nicns egy vasam sem. Amit megkeresek, annak majd fele megy is a napközire a kölyöknek, a többiből pedig egy csomó minden t kell még fizetnem, félrerakni nem sok marad (értsd: gyak semmi). De ha mégis sikerülne összekuporgatni, akkor sme tudom, merre haladjak tovább, minek tanuljak, vagy mit tegyek ahhoz, hogy el tudjak helyezkedni egyáltalán :S

xXx

Két napja tesómnek ellopták a pénztárcáját. Benne a bérletével.... szóval minden lóvém oda folyt. Persze viszsakapoom. Majd egyszer. Talán. Vagy megint úgy lesz, mitn szokott, hogy az élet közbehoz valamit, és azán harsányan röhög -.-"

És ezért nem tudunk már találkozni, hiába tervezzük el, hónapról hónapra. Mert másnak is ugyanez megy.