Ott állt a lány, az út jobb oldalán,
Egy sárga rózsa hervadt homlokán,
A szürke úton, csak állt várakozón,
Földvár felé, félúton...

Ott állt és Rád várt, és Rám várt. Vajon mennyi ideje már? Vajon megált neki bármelyikőnk is, vagy csak elkönyveltük, hogy valaki megint árulja a testét, hisza az élet már csak ilyen.
Bár valaki biztosan megállt, és adott egy szál rózsát.
A sárga rózsa örömet és vidámságot üzen. Elszáradt vidámságot.
Barátságot, tiszteletet.
Vagy a féltékenységet hordozza.
Vajon ki adta neki helyettünk?

Az őszi napfény bágyadtan virult,
Az őszi bánat szép szemére hullt,
Oly ismerős volt, hogy honnan, nem tudom,
Földvár felé, félúton...

Néztél már tükörbe?

Megszólítottam, bár nehéz volt szivem,
Földvár felé, ha eljön, elviszem,
Nem válaszolt, csak nézett álmodón,
Földvár felé, félúton...

Ne azért tedd meg, mert ezt várják el tőled. Ne várj arra, hogy megértsen téged, ha nem mondasz neki semmit.

Vártam egy percet, vagy annyit sem talán,
És mérgelődtem, tán süket ez a lány,
Még egyszer szóltam, ha nem jön itt hagyom,
Földvár felé, félúton...

Türelmetlen vagy. Ennyire fontos? Csak ennyire? Egyetlen percet még rászánhatnál önmagadra, önmagadból kilátva.
Ne hidd, hogy ennyi elég volt. Ne hidd, hogy moshatod a kezeidet! Én megmondtam, hogy nem sikerül... Senki nem kérte, hogy tedd meg.
Csak tedd meg.

Csak állt ott némán, nem fordult felém,
Az őszi napfény felragyogott szemén,
Egy könnycsepp gördült az arcán, csillogón,
Földvár felé, félúton...

Tudtad, hogy ez lesz. Hogy nem lesz hozzá türelmed. Megint megállsz félúton, ahelyett, hogy végigvinnéd. Inkább a súlyokat cipeled. Úgy kell neked.
Csak fáj.

Nem kértem többször, hisz vártak már reám,
a földvári kúlturház ócska színpadán,
Ott hagytam őt, és mást is, jól tudom,
Földvár felé, félúton...

Nem tudod. Fogalmad sincsen, mit tettél.
Megint te győztél, és megint te vesztettél.

Azóta nézem az út jobb oldalát,
Talán még egyszer meglátom azt a lányt,
Ha megtalálom, megvigasztalom,
Földvár felé, félúton...

Az a lány már soha többé nem lesz ott.
És mindig várni fog rád félúton, hogy végigvidd a célig.
De te hányszor hagyod még majd ott, félúton, a hervadt, sárga rózsájával?