1) tágra nyílt szemek, velőtrázó sikoly, sötét éjszaka, sátáni kacagás, halált megvető bátorság, szemenszedett hazugság, végtelen üresség, vérben forgó szemek, angyali türelem, sokatmondó pillantás, mindentudó tekintet, kínos csend

xXxXxXx

2) Loren tágra nyílt szemekkel meredt a terem végében álló, feldíszített oltárra. A vörös terítőn lustán folyt el a fény, mintha mozgásban lévő vörösbor lenne inkább, mint szövet. Vagy vér. Nem akart odanézni, de a hófehér liliomok a fekete tulipánok ölelésében egyszerűen nem hagyták, hogy félrenézzen.

Még most sem képes elhinni, hogy az apja valóban megtette! Talán tényleg nem volt választás, de…

Nincsenek de-k, jött rá. Vagy ez, vagy a halál, ő pedig élni akar mindenáron, és nagyon úgy tűnik, most meg is fizettetik vele. A teremben csontig maró a hideg, pedig fehér ruhája tetőtől talpig teljesen zárt és a hosszú, díszes szoknya alatt vastag harisnyát viselt. Még így is érezte, hogy áll a karján a szőr.

Eddig angyali türelemmel viselkedett, senkinek nem lehet kifogása, de a benne növekvő üresség lassan teljesen elnyelte minden nyugalmát.

Raven sokatmondó pillantást váltott az oltár túloldalán álló alakkal. Érezte Loren minden apró rezdülését, és pontosan tudta, mit gondol amaz, hiszen egy cipőben jártak. Gyilkos mosollyal gondolt a klán vezetőjére, a saját apjára, vérvonalának fejére, majd úgy döntött meg is ajándékozhatja egyel az öreget. Cserébe kapott egy mindentudó tekintetet, ami még inkább felbosszantotta. Legszívesebben itt hagyta volna az egészet a fenébe, de bár messze nem volt gyáva, nem rendelkezett a bolondok halált megvető bátorságával sem. Élni akart, így engedelmeskednie kellett.

Éjszaka volt ugyan, a díszfények világánál mégis pontosan kivehetőek a merev, szertartásos alakok, és Loren egyébként sem találta szükségesnek, hogy lássa az arcokat. Bőven elegek voltak a villanó tekintetek, a kínos csönd, ami ráült az egész helyre és csak a léptek koppantak benne halkan, tétován, menekülőn.

Loren úgy futott, mint még soha. Ziháló lélegzete adta az ütemet, és az adrenalin nem hagyta, hogy érezze az oldalába maró fájdalmat. Dolgozott benne az életösztön, és amíg nem tudhatta biztosra, hogy csak fülében hallja a dobogást, vagy valóban üldözői vannak a nyomában, addig nem állhat meg, míg össze nem esik valahol. Addig is, rendesen felbosszantja az összegyűlt násznépet, és utána már mindegy lesz. Ez az utolsó lehetősége.

A sötét folyosó végén végre megpillantotta a fényt, és egy alak kitárta karját, hogy amikor elkerülhetetlen elbukott a magas sarkú körömcipőben, elkapja őt zuhanásában.

xXxXxXx

A feladatra érkezett kritikák letölthetőek [IDE KATTINTVA]

vagy megtekinthetőek [IDE KATTINTVA]

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés