Nemsokára megyek kölökért, és irány a fodrász ^^ ezúttal remélem nyitva is lesz, ugyanis reggel gyönyörű nagy pelyhekben hullot a hó. Imádtam *.* Erre most nekiállt olvadni -.- *kiábrándult*

xXx

Nem szeretek egyedül lenni.

xXx

Az a legnagyobb gond velem, hogy mindenbe belekezdek, és sosem jutok a végére, vagy csak a legritkább esetben. A többit pedig a vágás alatt, mert a hiszti senkit sem érdekel ^^

Két eset lehetséges.

1) Nem elég jó a fantáziám, mert mindig úgy érzem, másoknak sokkal jobb és megvalósíthatóbb ötletei vannak, amikkel már én is tudnék valamit kezdeni, de magamtól képtelen vagyok kicsiholni bármit is.

2) Túl magasak az elvárásaim saját magammal szemben, mert nem létezik, hogy nekem sosem lehet semmi elég tökéletes!

De hajlok arra, hogy a két probléma keverékéről lehet szó. Az a bajom, hogy nem vagyok elég tehetséges, - nem, nem vagyok rossz, csak nem elég jó! - viszont képtelen vagyok arra, hogy ne próbáljam meg tökéletesíteni, és ezért rendre kudarcot vallok.

Nem tudom másként csinálni.

A mappám telistele van megvalósítatlan ötletekkel. Annyira szeretném őket életre kelteni, de kevés vagyok hozzá, egyszerűen kevés.

Azt állítják, akik olvasnak, hogy elvagyok a tájleírásokkal, és egész jó érzékkel fokozom a drámai hangulatot is, ha arról van szó. De hiányzik a történetemből a szerethető, a megdöbbentő, vagy akár csak a feloldó humor. A cselekmény, a történés, néhány mellékszereplő, aki cska azért van, mert vicces, hogy van. Mindig hiányzik belőlem valami, amit nem tudok hozzátenni, akkor sem, ha tudom, hogy hányzik. Mert nem tudom pontosan mi az, és hogyan?