Körülbelül így nézek én is ki, már elég jó ideje.

Mit ne mondjak, rohadtul elegem is van. A napokban a bétám, kitöltetett velem egy személyiség tesztet. Általában mindig kijön, hogy egy gonosz, diktatórikus, megalomán, manipulatív dög vagyok, és ez most sem volt sokkal másképpen, habár azt díjaztam, hogy ezt eléggé pozitív formában tálalta. Inkább a jó tulajdonságokat domborította ki ^^ Lehet, majd dobok egy linket is (ha megtalálom és érdekel titeket), mert jót tesz az önbizalomnak.

Namost, ebben a tesztben volt benne néhány olyan apróság, amivel nagyon egyet kell hogy értsek, sajnos. Jelenleg pedig pont ide is vág.

"Az ENTP-ket kevésbé érdekli a tettek kivitelezésére irányuló tervek kiagyalása  vagy a döntéshozatal, sokkal inkább a lehetőségek és elképzelések „gyártása”  foglalkoztatja őket. Ezen elképzelések kivitelezése általában nem erőssége az ENTP-nek. Néhányuk esetében ez kialakít egy olyan szokást, hogy sohasem fejezik  be, amibe belekezdenek."

Pont így járok mindig az írással is. Fejben ki van dolgozva egy határnyi karakter és még több, jobbnál-jobb szituáció. Egész nap, miközben a melóhelyen söprögetek éppen, vagy a vevőkkel törődöm, folyton viszketnek az ujjaim és megállás nélkül csak írnék, és írnék, és írnék, és írnék, és írnék...

Aztán hazajövök, és legtöbbször még egy rövidke blogbejegyzés is komoly gondot okoz. Csak ülök a lap fölött és azért nincsenek összegyűrt szemétkupacok köröttem, mert egyszerűen SEMMI. Nem elrontott, hülye ötletek, kivitelezhetetlen, ellentmondó jelenetek. Csak így egyszerűen: SEMMI.

Ezért is vagyok kihívásfüggő. Amíg a határidők a körmömre égtek, rá voltam kényszerítve, hogy igenis kiírjam magamból, ami csak gyűlik, és gyűlik. De most egyre halmozódik, fogalmam sincsen, meddig még?

Az egyedüli, ahol teljesíteni tudok, az Rhodesia, mert ott számítanak a reagomra, ergo állnak a hátam mögött az ostorral. Máshogy nem megy és "mit csináljak, ha nem megy?"