Ami a napokban téma.

Pár napja már szenvedett piciny párom a fejfájással, míg egy este arra ébredtem, hogy biza vacog. Másnapra fogorvost terveztünk ugyan, de szeretünk flexibilisek lenni (ez mekkora szó! figyelitek miket tudok!), ezért változtattunk a menetrenden, és a háziorvosnál kötöttünk ki. Torokgyulladás, negyven fokban. No comment.

Amikor bement a dokihoz, az ajtóban megkérdezte tőle, hogy "Család?", utalva ezzel a pici fiamra, nomeg rám. A párom nemet mondott... Tudom, hogy hülyeség, hiszen három hónap alatt, amióta járunk, nem érezhet magáénak egy számára idegen gyereket, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy kicsit sem esett rosszul. Az a bizonyos kisördög rögtön a fülembe súgta "Hát akkor mi?" Erre mit lehet válaszolni? Nem jó az ilyesmit siettetni, nem is szabad. Erőltetni meg végképp, de... Mindig az a fránya de! Kicsit olyan érzésem támad ilyenkor, mintha szabadkozna, hogy "áááá, dehogy, még véletlen se!"
Ne legyek ennyire szőrszálhasogató? Igazad van. Pont ezért írom ezt most ki magamból. Hiszen a verseim is ezért születnek jórészt. Terápiás céllal. Kiírom magamból a fusztrációt, és utána máris minden megint rózsaszín. Azt hiszem ezt máshogy nem is lehet. Legalábbis nekem. Ezért nincsenek vidám verseim, mert vallom, hogy boldog ember nem tud alkotni, mert minden energiáját az foglalja le. Csak a hiány tud olyan dolgokat szülni, ami megfoghat egy másik embert, aki szintén hasonló problémával kűzd. Hiszen ki az, aki állandó jelleggel boldog?

Ma megírtam a kihívásra szánt történetem első háromnegyed oldalát. Tudom, haladok. De egy csepp víz is növeli a tengert, ez Dinotópia első számú törvénye! Szóval csak kis lépésekben...
A probléma ott van, hogy ahhoz, hogy rendes alapot tudjak csinálni, kéne kb öt oldalt írnom olyasmit, ami nem az én asztalom. De muszáj, mert nem tudom máshogyan megoldani. Viszont azt meg baromira nem akarom, hogy érződjön benne az erőlködés.
Ha minden jól megy, és nem zárnak ki azért, mert nem készülök el határidőre, akkor valamikor szeptember tájékán itt is olvasható lesz, hogy mi sülkt ki a szenvedésemből. Addig is kívánjon minden erre tévedő sok szerencsét, de még inkább Ihletet.
Amúgy az adta az ötletet, hogy tegnap baromi sokáig kellett sorba állnom, és kínomban már nem győztem mit kitalálni, így elkezdtem ezen agyalni.

Most pedig lehet, hogy erőt veszek magamon, és visszatérek... mm a történethez. lol